Politikai kínálat – választói elvárások
Ezzel a címmel került sor a Fórum Kisebbségkutató Intézet somorjai székházában arra a szakmai konferenciára, amelynek célja az volt, hogy még a választási időszak megkezdése előtt számba vegye annak a lehetőségeit és feltételeit, hogyan lehet ismét magyar képviseletünk a parlamentben. A konferencia nem titkolt célja az is, hogy az érintettek még időben levonják belőle a tanulságokat.
"Azt feltételeztük, hogy három és fél hónappal a választás előtt, van még idő arra, hogy a politikai pártok lényeges döntéseket hozzanak és alapvetően fontos lépéseket tegyenek meg, nem utolsósorban e konferencia előadásának tanulságaira is építve” – mondta a Fórum Intézet szakmai konferenciát megnyitó elnöke, Öllös László.
A fenti című előadás Lampl Zsuzsana előadó elmondása szerint a Fórum Intézet Szociológiai és Demográfiai Kutatások részlegén 2023 februárjában készült felmérés adataira épül.
Mivel 2021-ben változott a nemzetiségi adatfelvétel módszere a Statisztikai Hivatalban, és az elsődlegesen magyarok mellett megjelentek a másodlagosan magyarok is, akiket valamilyen módon szintén le kellett képezni a mintában, így ezúttal dél-szlovákiai magyarul tudó felnőtt állampolgárok szolgáltak alapul a kvótás mintavételhez, amely 1051 személyt tartalmazott, mondta el előadása elején Lampl Zsuzsanna. Hozzátette, a mintául szolgáló emberek 84%-a volt magyar anyanyelvű és 78%-a magyar nemzetiségű, a fennmaradó százalékok szlovák anyanyelvűek és szlovák nemzetiségűek voltak, miközben a szlovák nemzetiségűek közül csaknem minden második (48%) magyar anyanyelvű volt.
Amint azt az előadó elmondta, a felmérés során több jelenséget is értékeltek, ebből néhányat az előadása során ki is emelt. Például azt, hogy mennyire elégedettek a válaszadók az ország gazdasági helyzetével. Az eredmények szerint csupán a 8%-uk volt azzal elégedett, saját régiója gazdasági helyzetével pedig a 14%-uk. „Amióta kutatásokat végzek, ilyen kismértékű elégedettséget eddig még sosem tapasztaltam” – fűzte hozzá Lampl Zsuzsanna.
– mondta, hozzátéve, az adatokból az is kiderül, hogy a 2020-as választásokkor a négy kormánypártot a magyar nemzetiségűek 14,8%-a választotta.
Tanulságos adata a felmérésnek, hogy a 2020-as választások során a Magyar Közösségi Összefogást és a Most-Híd pártot a (magyarul tudó) szlovákok közül több mint 30% választotta (MKÖ – 18,2%, Most-Híd – 12,6%).
Tanulságos lehet az a táblázat is, amelynek adatai azt mutatják, hogy a Szövetség egyes platformjainak szimpatizánsai milyen arányban választanának szlovák pártot, amire nem árt odafigyelniük a pártoknak.
Érdekes továbbá az az adat is, hogy miért választanák a megkérdezettek az adott pártot. A legtöbben az összes alcsoportnál első helyen azt említették, hogy azért, mert képviseli a szlovákiai magyarok érdekeit, második helyen volt az a válasz: mert képviseli az én érdekeimet, majd az: mert meggyőző programja van.
„Ami érdekes, hogy ha megnézzük a három jelenlegi platform szimpatizánsait,
- tette még hozzá Lampl Zuszanna.
Gyurovszky László Baki Attilával közösen végzett elemzése az alapján az adatbázis alapján készült, amely 538 településen rögzítette a megyei, parlamenti és európai parlamenti választások számait és a választási részvételi arányokat.
Az elemzők az adatok alapján meghatározták a szlovákiai magyar választói bázist, ami ugyan elméleti szám, de alkalmazható. „Alapvetően abból indultunk ki, hogy a hosszú távú politikai nézőpontok nem nagyon változnak, csak a politikai pártok napi narratívája az, ami változik” – mondta Gyurovszky. A kutatás eredményei alapján a szlovákiai magyar választói bázis becsült nagysága 2006-ban 500 ezer fő volt, ami az országos adat 11,7 százaléka volt.
– mondta az előadó, hozzátéve, a dél-szlovákiai részvétel nagysága az országos szinthez mérve 2006-ban 104,7% volt, amíg 2020-ban ez az arány drasztikusan 84,7%-ra csökkent, aminek az oka valószínűleg az, hogy a szlovákiai magyar választók elégedetlenek a politikai kínálattal.
Az előadó azt is elmondta, hogy megvizsgálták a közvélemény-kutatásokat is, amelyek stabilan azt mutatják, hogy a magyar nemzetiségűek 60-75%-a magyar pártokat támogat, attól függően mennyire elégedettek.
– mondta. A Fórum Intézet februári közvélemény-kutatása véleménye szerint ugyanezt támasztotta alá. „74%-os összesített támogatottságot mutatott ki, és 6-7%-os országos eredményt valószínűsített, ami parlamenti bejutást eredményezett volna, ezen túl pedig kormányzati részvételt” – tette hozzá Gyurovszky.
Előadása során Gyurovszky kitért a politikai tárgyalásokra is a Szövetség megalakulása óta. Véleménye szerint a Magyar Fórum és a Szövetség között látszat jellegű tárgyalások folytak, valójában mindkét párt kereste a távozás mediálisan legelfogadhatóbb okát. „Gyakorlatilag ugyanez zajlott a Híd és az MKP viszonylatában is, mindkét fél már jó előre eldöntötte, hogy az együtt indulás nem a jó opció” – tette hozzá.
A kiváltó ok szerinte mindkét, illetve mindhárom fél esetében ugyanaz volt: ne jusson be a másik fél.
Az előadás során szó volt a parlamenti esélyekről is. Gyurovszky szerint a Szövetség nagy valószínűséggel eléri a 3 százalékos küszöböt, ami biztosítja a párt finanszírozását és túlélését, az 5% megugrásának esélye viszont szerinte nagyon kicsi.
– mondta. A Most-Híd Dzurindával együtt szerinte talán eléri a 3%-ot, de nem biztos, a Magyar Fórum számára pedig a 3% megugrása is kisebb fajta csoda lenne.
Gyurovszky szerint a Fórum Intézet felmérése is azt mutatja, hogy a magyar közösségen belül nincsenek hatalmas nézetbeli, politikai ellentétek, s ami történik nem külső hatásra történik. „Arról van szó, hogy mindegyik politikai csoport védi a saját érdekeit, amelyeket nem akar feladni” – mondta. Szerinte a szlovákiai magyar politikailag aktív elit két részre szakadt: a helyi és regionális szinten aktív Szövetségre, valamint az országos szinten gondolkodó Most-Hídra és a Magyar Fórumra.
– zárta Gyurovszky.
A magyar pártokról aránylag kevés felmérés készül Szlovákiában, és a meglévők sincsenek rendszerezve, mondta előadása elején Csonka Ákos. Mint elmondta, a Szövetséget 2021 óta 81-szer mérték, de ezek többségében a parlamenti küszöb alatt, összesen hat felmérés mérte eddig a Szövetséget 5 százalék fölé, azok is többnyire a pártegyesítés idején vagy még az előtt.
A Fórum Intézet februári mérése az előadó szerint azért is sokkal beszédesebb a szlovák közvélemény-kutatásoknál, mert a kimondottan a nemzeti közösségre fókuszál. Mint mondta, ezeknek a különböző ügynökségek által készített felméréseknek az összehasonlítása alapján próbálta meg megbecsülni a magyar párt bejutási esélyeit a parlamenti választás során, illetve megbecsülni a választási hajlandóságot.
De kitért arra is, hogy lehetne a pártpolitika hitelességét visszaszerezni. „Szemmel látható ugyanis, hogy bizonytalanok a választók, ezáltal bizonytalanok a politikusok is, márpedig ha bármelyik politológiai szakkönyvet fellapozzuk, az első oldal első bekezdése az, hogy a választók a biztonságra, a stabilitásra és a kiszámíthatóságra szavaznak, s ez az, ami nincs a pártjaink politikájában, ami aztán az alacsony részvételt is okozza” – fűzte hozzá.
Ha el is megyek szavazni, a szavazatom úgy sem változtat meg semmit, avagy a szlovákiai magyarok politikai részvételének kérdései volt Mrva Marianna előadásának a címe a konferencia második részében. „Gyakran halljuk, hogy a politikai intézményekbe vetett bizalom válságban van, és a kutatások is alátámasztják, hogy a bizalom mértéke a társadalomban alacsony, a cinizmus és a kiábrándultság mértéke pedig nő” – mondta Mrva Marianna, hozzáfűzve, előadásában azt a kérdést próbálta megvizsgálni, miként befolyásolja ez a választási kedvet.
Az egyik vélekedés szerint az alacsony politikai bizalom a demokrácia instabilitásához vezethet, egy másik vélekedés szerint azonban motiváló erőként is hathat az állampolgárokra,
ellenkezőleg, az így vélekedők szerint a magas bizalom a politikai cselekvés szükségtelenségének érzését nyújthatja. De nemcsak a politikai bizalom van hatással a politikai részvételre, nagyon fontos tényező a politikai hatékonyság is, azaz, ha az egyén úgy érzi, hogy van hatása a politikai folyamatokra.
Az adatok, amelyek alapján az előadó a következtetéseit levonta, a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének kutatásából származnak. Ez egy reprezentatív online felmérés volt 700 szlovákiai szlovák és 300 szlovákiai magyar megkérdezett részvételével, az internettel rendelkező populáción belül 2022 decemberében.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy
– mondta Mrva Mariana hozzátéve, szerencsére azonban a magas fokú bizalmatlanság nem jelenti azt, hogy ezek az emberek már teljesen rezignáltak, mert arra a kérdésre, hogy elmennének-e szavazni a 70%-uk igennel válaszolt.
Rákóczi Krisztián, a Budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa a szlovákiai magyar választók dilemmáiról tartott előadást.
Mint mondta, 2010-től alapvetően megváltozott a szlovákiai magyarság választási magatartása. A 2006-os és 2010-es dunaszerdahelyi kiemelkedő részvétel után elkezdődik a lemorzsolódás, s a magyar választói mobilitás változása. A magyar választók részéről megjelenő apátia éppen a dunaszerdahelyi számokban érhető leginkább tetten, mondta az előadó. A tömbmagyarság másik központja, a Komáromi járás pedig 2016-ban már csak 49%-os részvételt produkált, amivel sereghajtó volt országos szinten.
– mondta, hozzátéve, 2020-ban a 10 legrosszabbul teljesítő járás között 8 dél-szlovákiai van.
Az előadó azt is elmondta, 2023 áprilisában-májusában készített az Intézet egy felmérést 800 fős reprezentatív mintán magyar anyanyelvű megkérdezettek részvételével, akiknek 40%-a mondta biztosra a választási részvételét, további 40% pedig valószínűsítette azt.
tehát nagyjából még egy 20%-ot hozzászámolhatunk a 40% fölé, azt gondolom, hogy a valós részvétel 55% körül becsülhető ezek alapján” – fogalmazott. Hozzátette azt is, a részvételt biztosra ígérő 40%-nak a 73%-a mondta azt, hogy a Szövetséget választaná, a Magyar Fórumot pedig 15%-uk. A szlovák pártok közül a Smert emeli ki a felmérés, amely a legtöbb szavazót tud megszólítani a magyarok közül.
Az 1989 utáni pártprogramokat elemezte Öllös László a konferencia utolsó előadásában a tekintetben, hogy azok alapvetően mit ígértek, és a fontosabb ígéretekből megpróbált következtetéseket levonni, mivel három és fél hónappal arra kíváncsi mindenki, hogy mit kívánnak a magyar választók, és mit kínálnak számukra a politikai pártok.
– mondta Öllös, azzal folytatva, hogy a legfontosabb cél a magyarok nemzeti egyenlősége volt az országban, a másik pedig a nyelvi egyenlőség. A következő cél a gazdasági fejlődés olyan útja volt, amely megfelel a magyarok sajátosságainak Szlovákiában, ami nem bomlasztja a magyarok által lakott területeket. Ezek elsősorban mezőgazdasági programok voltak, éppen ezért a feldolgozóipar kérdései nagyon részletesen szerepelnek bennük, továbbá voltak még infrastrukturális és egészségügyi célok is. A negyedik cél az alkotmányos egyenlőség, azaz, hogy az alkotmány foglalja magában, hogy a magyarok nemzetileg is egyenlő polgárai legyenek az országnak.
„A pártok összekapcsolása a kilencvenes években azért is sikerülhetett, mert ezekben a kérdésekben nem volt érdemi különbség köztük” – fogalmazott az előadó, hozzátéve, csak a célok elérésének módozataiban volt tehát különbség a pártok között, de az elmúlt 30 év alatt sem egyik, sem a másik út nem vezetett el az eredményhez. Ez jelenti az alapproblémát, ami előtt a közösségünk áll, mondta.
– tette hozzá. Öllös szerint a kor választási hajtóereje abból eredt, hogy ezeket a célokat egyáltalán megfogalmazták, és ez elvitte a választókat a szavazóurnákhoz. „Ezeknek a céloknak az eredmény nélküli ismételt megfogalmazása azonban koptatja a mobilizáló erejüket” – magyarázta.
A további pártszakadások után az összes párt programjában már nem jelenik meg az alapkérdések mindegyike, mind az önkormányzatiságot, mind a nyelvi kérdéseket hígabb megfogalmazások váltják fel fokozatosan. Olyan fogalmak jelennek meg, mint a magyar-szlovák együttműködés vagy például a feszültség csökkentése, amelyek önmagukban ne rossz célok, csak éppen nemcsak kiegészítik az előbbieket, hanem esetenként fel is váltják azokat a politikai kommunikációban.
– mondta Öllös, hozzáfűzve, és ekkor már a célok elsőrendűsége osztotta meg a politikai pártokat. „A korábbi stratégiák sikertelensége után, újakat kellett volna felvázolni, ez azonban mind a mai napig nem történt meg” – zárta Öllös.
