Mint ismeretes, az elsők fordulót követően a Nyugat-barát Maia Sandu nyerte meg a moldovai elnökválasztás második fordulóját, legyőzve kihívóját, Alexandr Stoianoglót. Az előzetes felmérések alapján azonban úgy tűnt, hogy a második fordulóra nem is kellene sort keríteni, mivel az elemzők Maia Sandu sima győzelmét várták. Ez viszont nem így történt, az első fordulóban Maia Sandu csak 42,4 százalékot szerzett, a második helyen pedig a volt főügyész, Alexandr Stoianoglo a várakozásokat jóval felülteljesítve, meglepetésre 26 százalékot kapott. Így került sor a második fordulóra.
Hajszálon múlott népszavazás
Fontos azonban megemlíteni, hogy az első fordulóban népszavazásra is sor került, melyben az embereket az Európai Unió csatlakozásáról kérdezték meg. Itt hatalmas meglepetés történt, ugyanis a felmérések azt mutatták, hogy az ország 60 százaléka elkötelezett a nyugati euroatlanti integráció iránt.
A népszavazás azonban éppen hogy csak sikeres lett, hiszen a moldovaiak 50,43 százaléka válaszolta azt, hogy csatlakozna az Európai Unióhoz.
Az országban a megosztottság tehát tovább mélyült. Bendarzsevszkij Anton szakértő szerint a helyzet eléggé összetett. Elmondása szerint
a népszavazást nem volt kötelező megtartani, tehát annak fényében, hogy milyen eredmény születik, nincs ráhatással az Európai Unióba való belepéshez szükséges csatlakozási folyamatokra.
Ugyanakkor a népszavazás eredménye ad egyfajta képet arról, hogy milyen Moldova jelenlegi megítélése ebben a kérdésben. Az elemző szerint Moldova uniós csatlakozása még nagyon távol van, bő tíz év, ezért ezt a népszavazást elég lett volna később megtartani.
A különböző felmérések szerint a lakosság 60 százaléka szavazott az európai uniós csatlakozás mellett, ezért a moldovai hatóságok úgy gondolták, hogy a népszavazást minél előbb meg lehet tartani, és az esetleges pozitív eredménnyel lehet menni Brüsszelbe azzal a reménnyel, hogy felgyorsulhatnak a csatlakozási folyamatok. Ez azonban nem így lett, a népszavazás csak az utolsó pillanatokban fordult meg.
- mondja az elemző.
Nyugati integráció, vagy orosz barátság?
Bendarzsevszkij Anton azt is hozzáteszi, hogy Maia Sandu az elnöksége alatt egyértelműen az európai uniós integráció mellett foglalt állást. Sőt, a 2022-es orosz agressziót követően Moldova egyértelműen Oroszországgal szemben fogalmazta meg magát és csatlakozott az európai uniós szankciókhoz is, tehát ez mindenképp elég egyértelmű politikai üzenet volt.
Gazdasági szempontból azonban nagyon szerencsétlenül jött ki az elmúlt 3-4 év. Kezdődött azzal, hogy kitört a koronavírus-járvány, amely gazdaságilag Moldovát is rosszul érintette. Majd jött a háború, az ország pedig közvetlenül ott van Ukrajna szomszédságában. Sőt, a helyzet az energiaválsággal is fokozódott. Moldova nem állít elő saját energiát, hanem részben Transznisztriából, részben pedig Ukrajnából importálják az áramot. A háború alatt azonban Ukrajna nem volt képes áramot importálni, így Moldova bajban volt, mert nem volt honnan kapni energiát, minden egyéb forrás megszűnt. Ebből kifolyólag pedig elmondható, hogy minden szempontból sokkal rosszabb lett a színvonal az országban. Ezt sokan Maia Sandu kormányával kötötték össze, miszerint Maia Sandu rosszul teljesített, mert rossz a gazdasági helyzet, illetve az életszínvonal.
– fogalmaz Bendarzsevszkij, aki hozzáteszi, hogy
ettől független az európai kurzus változatlan maradt, a moldáv hatóságok úgy gondolták, hogy a népszavazást összekötik az államfőválasztás első fordulójával, mondván az emberek akkor elmennek, ha az Európai Unió csatlakozása a tét.
Kizárólag az államfő-választáson azonban már nem biztos, hogy sokan részt vettek volna. Az elemző szerint ez egy eléggé rossz döntés volt, mert a más érdekeltségű moldáv pártok és Oroszország mint külső erő ezt a helyzetet próbálták maximálisan kihasználni.
Az eredmény semmikképpen sem tekinthető pozitívumnak az elemző szerint, hiszen a várt 60 százalék helyett éppen hogy csak, egy százalékon belüli eredmény született az EU-csatlakozásról szóló népszavazáson.
Ez semmiképpen sem volt lehengerlő eredmény, melyet Brüsszelben lehetett volna felmutatni.
-jelenti ki az elemző.
Valós az orosz befolyás?
Bendarzsevszkij Anton szerint borítékolható volt, hogy az államfőválasztás második fordulóját követően Alexandr Stoianogloék az eredményt úgy keretezik, hogy ezek nem voltak legitim választások, mert Sandura csak azok szavaztak, akik külföldön, Nyugaton élnek.
Ugyanakkor az orosz beavatkozást több szinten is lehet mérni, melyre tényleges bizonyítékok vannak Bendarzsevszkij szerint.
Kezdjük távolabbról a történetet, egy példával. 2016-ban volt egy olyan vád Oroszország irányába, hogy különböző médiumokon, vagy celebeken keresztül próbálták befolyásolni az amerikai államfőválasztásokat, és több millió dollárt költöttek erre a befolyásolásra. Egyes pletykák szerint még nyomozás is volt, hogy 2016-ban Oroszországnak is köze volt ahhoz, hogy Donald Trumpot is megválasztották. Ez egy érdekes narratíva, mert az Egyesült Államokban az elnökjelöltek több milliárd dollárból gazdálkodnak. Ha azt nézzük, hogy Oroszország két- három milliárd dollárból befolyással tudott bírni az amerikai kampányra, amelyben a szereplők a százszorosát költötték el, az mindenképpen érdekes. Nyilván minden ország próbál ilyen vagy olyan módon hatalmi szinten befolyással lenni azokra a térségekre, amely fontos a választási eredmény szempontjából. Oroszország számára természetesen ez a posztszovjet térség, ezek az országok abszolút érdekszférának számítanak.
– fejtegeti Bendarzsevszkij, majd hozzáteszi, hogy Oroszország a különféle műveletek révén máshogy is próbált beavatkozni.
Ebben nincs semmi meglepő, mert Oroszország ezt teszi más államok esetében is.
– mondja Bendarzsevszkij, aki azt sem felejti el megemlíteni, hogy Moldovában nemcsak információs hadviselésről van szó, amely kőkemény az orosz propaganda. Ugyanakkor azt is megemlíti, hogy jelen van Moldovában a Nyugati propaganda is, a két erő pedig összecsap az országban.
A moldáv lakosság körében néhány millió dollár nagyon sokat ér, Oroszországnak ilyen szempontból tehát nagy a befolyása a lakosok között, akiknek adott esetben jól jönnek a pénztámogatások.
– fejti ki az elemző.
Érdekességnek számít, hogy Moldovában kitiltották az orosz csatornákat, de Transznizstria esetében ezek az orosz csatornák befoghatóak, így azok eljutnak a moldovaiakhoz. Bendarzsevszkij szerint több olyan konkrét esetről is tudni, melyből egyértelműen kiderült, nagyon sok moldovai ellenzéki aktivista felvette ezeket a pénztámogatásokat, tehát kijelenthető, hogy Oroszország anyagi támogatással, pénzügyi machinációval beavatkozott a moldovai választásokba.
A célt majdnem sikerült elérniiük az oroszoknak, hiszen a népszavazás is csak egy hajszállal lett sikeres, illetve Maia Sandu is éppen hogy csak győzni tudott, így az államfő is elmondhatja, a Nyugati-integrációs erők győztek.
– fogalmaz Bendarzsevszkij.
Moldova ilyen helyzetben nagyon sérülékeny helyzetben van az elemző szerint.
A jövőt illetően nem nyugodhatnak meg Sanduék, hiszen jön majd az újabb megmérettetés, a parlamenti választások, ahol az oroszok ha még több pénzforrást áldoznak be, akkor könnyen lehet, hogy az erőviszonyok változnak, és nem a nyugati integrációt támogatók lesznek többségben. Ha Oroszország egyszer meglátja a lehetőséget, akkor biztosan nem mond le erről.
Hasonló célok, különböző stratégia?
Bendarzsevszkij Anton szerint sok hasonlóság mutatkozik Georgia és Moldova között. Akár párhuzamot is lehet vonni, hiszen nagyjából ugyanazokban a hetekben mentek végbe a választások.
Nagyon érdekes Georgia helyzete, ugyanis a sajtóban sokat azt terjesztették, hogy a kormánypártiak azok oroszpárti erők lennének. Ez nem igaz, hiszen nem lehet oroszpárti erőknek nevezni olyanokat, akik az EU-felé elkötelezettek. Nagyon érdekes azt látni, hogy hasonló feltételek mellett mennyire különbözik a politikai helyzet Georgiában és Moldovában. Ez azt jelenti, hogy Moldovában, az orosz beavatkozás mellett is a lakosság ténylegesen megosztott az európai csatlakozás kérdésében. Látható, hogy az ország alapvetően megosztott, nem egyértelmű és megnyugtató a fölénye az Európai Uniót támogató oldalnak. Ugyanakkor Georgiában a lakosság egyáltalán nincs megosztva ebben a kérdésben, minden felmérés alapján a georgiaiak több mint kilencven százaléka az európai integrációt támogatja.
– magyarázza az elemző.
Az elitek szintjét, ha vizsgáljuk, Moldovában egyértelműen az európai kurzusra fordultak rá, hiszen Oroszország ellen szankciókat vezettek be, tehát van egyfajta erős politika az elitek szintjén. Miközben Georgiában az elitek teljesen máshogy állnak ezekhez a külpolitikai kérdésekhez. A georgiai kormánypárt európai erőnek számít, viszont ők úgy kampányolnak, hogy az országot lassan, óvatosan kell az Európai Unióba integrálni, miközben próbálják elkerülni a konfrontációt Oroszországgal, vagyis, megpróbálják ezeket a kapcsolatokat megőrizni.
– fogalmaz Bendarzsevszkij, aki szerint érdemes összehasonlításképpen megvizsgálni azt, hogy a moldáv kormánypárt ügyesebben kampányolt a georgiai ellenzékhez képest.
Moldovában a kormánypárt az ellenfelét, Alexandr Stoianoglót úgy állította be, mind aki egy viszonylag normális, békés, moldáv politikus, de mögötte olyan erők sorakoztak fel, akik nem akarnak jót Moldova számára, és a megosztottságot erősítik. Ez az üzenet átjött a kampány során. Georgiában azonban az ellenzék egy olyan üzenetet fogalmazott meg, amely valahogy nem tudott működni. Ez az üzenet pedig az volt, hogy adott a georgiai ellenzék, akik nyugatbarátok, Európa pártiak, és van a kormánypárt, "Putyin ügynökei", akik Oroszországhoz csatolnák Georgiát. Az ellenzék üzenetét a választók nem tudták elhinni, mert minden EU-s csatlakozási lépés Georgiában a kormánypárt alatt történt meg és nem az ellenzék alatt, így ez az üzenet nem volt hiteles a választók számára.
– zárta a beszélgetést Bendarzsevszkij Anton.
Bendarzsevszkij Anton 2010-ben a Pécsi Tudományegyetemen szerezte a diplomáit média és kommunikáció, illetve történelem szakokon (MA). 2009-ben a leicester-i Egyetemen (University of Leicester, UK) politológiát tanult. Szakterülete a posztszovjet térség – kiemelten Oroszország, Belarusz és Ukrajna – geopolitikája és biztonságpolitikája, gazdasági kapcsolatai és a térség integrációs folyamataival foglalkozik. Bendarzsevszkij e témákban a nemzetközi konferenciák rendszeres előadója, 2011 óta külpolitikai szakértőként rendszeresen kap meghívást a legfontosabb magyarországi médiákba.Több nagy projekt résztvevője, többek között a csernobili katasztrófáról készített dokumentumfilmet, amely a tragédiával és annak utóéletével foglalkozik.
