Marcinkó Adrián: Hiányzik az önkritika, továbbra is egymást akarjuk legyőzni
Merre tovább Szövetség? A parlamenti választást követően ismét nincs magyar képviseletünk a szlovák parlamentben. Megszűnt az etnikai alapú politizálás létjogosultsága a Felvidéken, vagy van jövője? Miben kell változnia a Szövetségnek, és milyen fajta politikát kell folytatni ahhoz, hogy a felvidéki magyar választókat egységesen lehessen képviselni a közeljövőben? Marcinkó Adriánt, a Szövetség politikusát kérdeztük.
Hogyan látja a Szövetség jövőjét, merrefelé tart jelenleg a párt?
A Szövetség jövője jelenlegi formájában attól függ, hogy mennyire képes alkalmazkodni a jelenlegi politikai helyzethez és a választói célközönség elvárásaihoz.
Nem tartom szerencsésnek a választási eredményeket történelmi sikerként kommunikálni, mivel nem volt az.
Ezt a választók is tudják. Továbbá, újra bűnbakokat állítottunk elő, mint például a közvélemény-kutatókat, a liberális magyar sajtót és még lehetne sorolni. Tudatosítanunk kell azt, hogy ez a fajta "szembeszél" mindig is létezett, de a politikum feladata a cél eléréséhez megtalálni a megoldást ezen akadályok leküzdésére. Úgy vélem, az önkritika továbbra is hiányzik a párt szótárából, sajnos.
A választást követően többen is megkérdőjelezték az etnikai alapú magyar politizálás létjogosultságát. A választási kudarc ellenére ön szerint van jövője az etnikai alapú magyar politizálásnak?
Mindenképpen fontosnak tartom az etnikai alapú politizálás folytatását, mivel annak feladása gyorsíthatja asszimilációnkat.
Az etnikai alapú politizálás módjának átgondolására van szükség, mivel az elmúlt majdnem 15 év során a felvidéki magyar politizálás főként az egymás legyőzéséről és a 'ki az igazi magyar' meghatározásáról szólt.
Ettől volt hangos a felvidéki magyar sajtó. Ez a szembenállás olyan károkat okozott közösségünkben, amelynek következményeit még ma is érezzük. Ennek bizonyítéka a közel 80 000 magyar nemzetiségű választó, aki szeptember végén szlovák pártokra adta le voksát. Ha őket nem tudjuk meggyőzni az etnikai alapú politizálás jövőbeli fontosságáról, akkor nincs jövője.
Ugyanakkor hallani olyan véleményeket is, hogy létezik más alternatíva is, például szlovák pártokkal választási koalíció kötni. El tudja ezt képzelni?
Nehéz olyan szlovák pártot megnevezni a jelenlegi politikai palettán, amellyel egy magyar ember szívesen lépne koalícióra.
Sokszor megtapasztaltuk, hogy őket nem a mi közösségünk sorsa vagy jövője érdekli, hanem csak az általunk nyújtott politikai előnyök.
A politika azonban nem az érzelmekről, hanem az érdekek képviseletéről szól. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy egy köztes lépésként a következő választásokon egy koalíció révén 8-10 magyar képviselőt juttassunk a parlamentbe. Ezek a képviselők aztán négy évig keményen dolgozhatnának a magyar érdekekért, majd a következő választásokon újra önállóan indulnánk, immár 8-10 parlamenti tapasztalattal rendelkező jelölttel. Ugyanakkor túl sok a ha és ezzel be is fejezem az álmodozást. Személy szerint én mindenképpen az önálló képviseletet tudom elfogadni célként.
Miért nincs a parlamentben a Szövetség, hol látja a hiányosságokat?
Érdeklődéssel olvasom azoknak a véleményét a politikáról, akik jobban értenek hozzá nálam, különösen azokét, akik nem csak hangosak, hanem józanul elemzik a helyzetet. Saját véleményem szerint a pártegyesítés módja volt a legfőbb oka annak, hogy nem jutottunk be a parlamentbe.
Három éven át a felvidéki magyar médiának a belső feszültségeinkkel adtunk témát, ráadásul néhányan közülük még tovább fokozták ezeket a konfliktusokat saját hasznukra.
Úgy érzem, hogy az energiáink 80%-át ezek a viszályok emésztették fel, és ez hiányzott a választási kampányunkból. Miközben a szlovák pártok már teljes erővel kampányoltak, mi még mindig a saját problémáinkkal voltunk elfoglalva, és ennek megittuk a levét a választás hajrájában.
Ennek ellenére hol lehet a felvidéki magyar közösség ereje, hogyan lehet mobilizálni, egységesíteni az összmagyarságot?
Ha ismerném a választ, holnap jelentkeznék a párt elnöki székébe – viccet félretéve. Úgy vélem egymás megértése a kulcsfontosságú. Nehéz feladat, hiszen a társadalom talán még sosem volt ennyire megosztott, mint most.
Azonban van két fontos dolog, ami összeköt minket: a szülőföldünk iránti szeretet és a magyar identitásunk.
Ebből a két alapelvből kiindulva sokat kell beszélgetnünk, tanácskoznunk egymással annak érdekében, hogy megértsük egymás mozgatórugóit és problémáit. A cél a meggyőzés, nem a legyőzés. A fiatalság szerepe is kulcsfontosságú. Mennyi fiatalt látsz egy pártrendezvényen? Alig jönnek el. Pedig olyan tehetséges szakemberek vannak közöttünk, akikre nagy szükségünk van. Nem haragudni kell rájuk amiért esetleg másképp látják a világot, hanem meghallgatni és megérteni őket. Megtalálni azt a módot, hogy csatlakozzanak hozzánk és bekapcsolódhassanak a munkába. Ha nincs utánpótlás, akkor a jövőnk is veszélyben van.
