Már egy miniszter is ellenzi a hőmérsékleti megkülönböztetést
Lapunk hasábjain folyamatosan foglalkozunk az idejétmúlt és igazságtalan rendszerrel, amely az önkormányzatok finanszírozása során előnyben részesíti a magasabban fekvő településeket. A határ a 300 méter tengerszint feletti magasság. Előbb a Pro Civis polgári társulás, de immár a Magyar Szövetség párt is folyamatos küzdelmet folytat a szabályzó eltörléséért. Ehhez most olyan helyről kaptak eszmei támogatást, amivel talán nem is számoltak.
Augusztusi utolsó számunkban éppen arról számoltunk be, hogy egy-egy dél-szlovákiai, domináns magyar lakossággal rendelkező falu és város mennyi pénztől esik el az úgynevezett magassági kvóta miatt, illetve megpróbáltuk konkrét példákon bemutatni, hogy a ki nem fizetett több tízezer, illetve százezer euróból mit tudna vásárolni, mibe tudna beruházni egy-egy település. Ne feledjük, nem egyszeri ki nem fizetett támogatásról van szó, hanem 2005 óta évente ismétlődik, azaz immár huszadik éve tart ez a rendszer. Ez alatt az idő alatt a kisebb települések esetében akár fél millió euróra is felmehetett az az összeg, amelyet nem ott, hanem fent a hegyekben fizettek ki.
Bár riportunkban magyarlakta települések polgármestereit szólaltattuk meg, hangsúlyozni szeretnénk, hogy a települések kategorizálása nem nemzetiségi alapon történik, ezt csak a történelem alakította úgy, hogy a szlovákiai magyarlakta települések az ország déli, alacsonyabban fekvő területein helyezkednek el – annak ellenére, hogy általában ezt a területet emlegetjük Felvidékként.
Van azonban a finanszírozási rendszernek még egy kellemetlen velejárója, mégpedig az, hogy a magasabban fekvő településeknek nem egy erre szolgáló külön alapból folyósítják a magassági pluszpénzt, hanem – ahogy azt olvasónk is sejti – a másik csoporttól, az alacsonyabb fekvésűektől veszik el. Mindezt annak apropóján, hogy a hegyvidéken hosszabb és keményebb a tél, amely során tartós havazással kell számolni – s ugye, akár a hideg, akár a hóakadályok eltisztítása, mind pluszköltséget jelent.
Ahogy azt a Pro Civis polgári társulás elemzői és kutatói bizonyították, a húsz évvel ezelőtti körülmények ma már nem fejezik ki az objektív valóságot.
Ez azt jelenti, hogy immár a feltételek megváltoztak, s ráadásul abba az irányba, hogy a magasabban tapasztalható kemény és hosszú tél az általános felmelegedésnek köszönhetően sokat enyhült, ugyanakkor a déli országrésznek a nyár folyamán immár tartósan be kell rendezkedni a most már rendszeresnek mondható trópusi napokra, amelyek folyamán a 37-38 fokos meleg sem ritkaság. Anyagiakra lefordítva: az önkormányzatoknak immár folyamatosan számolniuk kell a középületek hűtésével, illetve az úthálózatnak a nyári hőségben tapasztalható fokozott elhasználódásával.
Amit mi itt néhány gondolatban ismertettünk, azt a Pro Civis immár több éve próbálja elmagyarázni egyrészt a közigazgatás illetékeseinek, másrészt a települések érdekvédelmi szervezetének. Megosztja az önkormányzatokat, hogy az országban lévő majdnem 3 ezer településből 1 300 fekszik 300 méternél magasabban, így az alacsonyabban lévő 1 700-nak be kell látnia, hogy magaslati kollégáik nem szívesen mondanak le a pluszpénzről, még ha az az alföldi települések kárára megy is. És magánvéleményként hozzátenném, a sikerhez az sem járul hozzá, hogy egy szlovákiai magyar társulás próbálja keresztülvinni a napjainkra idejétmúlttá vált szabályozó eltörlését. Ráadásul a Pro Civis elnöke az az Őry Péter, aki egyben a magyar párt alelnöke is, bár ehhez a témához jobban illik kidomborítani azt, hogy Csallóközcsütörtök polgármestereként nagyon jól ismeri a magassági kvóta okozta problémát.
Az idén nyáron a melegen kívül azonban más is hozzájárult ahhoz, hogy a döntéshozóknál kialakult helyzetkép, ha lassan is, de megváltozzon.
A Tomáš Drucker vezette oktatási minisztérium – talán nem tervezetten, de mégis stílusosan – 35 fokos kinti hőmérséklet mellett, természetesen a légkondicionált épületben tartotta meg azt a sajtótájékoztatóját, amely a szlovákiai alap- és középiskolák költségeinek átfogó felülvizsgálatával foglalkozott, és javaslatokat fogalmazott meg a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. A munkát a pénzügyminisztérium Értéket a Pénzért Intézete (Ústav hodnoty za peniaze, UHP) és az oktatási minisztérium Oktatáspolitikai Intézete (Inštitút vzdelávacej politiky, IVP) dolgozták ki, és vélhetően tudtukon kívül is támogatták az alacsonyan fekvő települések pénzügyi hátrányának megszüntetéséért folytatott küzdelmet.
Ahogy azt a sajtótájékoztató felvezetőjében maga a miniszter is jelezte, több olyan intézkedésre is javaslatot tesz az említett revízió alapján született munka, amely elősegítheti az alap- és középiskolák számára járó költségvetési támogatás igazságos elosztását.
Tomáš Drucker kijelentette, hogy nem volt szerencsés az a képlet, amely alapján ez az elosztás történt. Nyilván olvasónk is emlékszik a lapunkban korábban közölt, az ezzel rokon rendkívül bonyolult önkormányzati elosztási képletre. A miniszter az objektívnek egyáltalán nem nevezhető elosztási modell egyik fő elemeként az úgynevezett „hőmérsékleti övezeteket” említette.
Azt már Zuzana Baranovičová, az IVP vezérigazgatója nyilatkozta lapunknak, hogy az oktatás területén hiányzott az átfogó finanszírozási elemzés, amelynek alapvető szabályait több mint 20 évvel ezelőtt állapították meg az 597/2003-as törvény elfogadásával. Az IVP vezetője azzal folytatta, hogy az üzemeltetési normatíva legnagyobb részét a fűtési hozzájárulás teszi ki. Az összegeket a hőmérsékleti együttható alapján osztják szét az egyes települések eltérő átlaghőmérsékletei alapján. Minden iskolát besoroltak a 8 hőmérsékleti zóna egyikébe. Kiemelte, hogy az elemzés főbb megállapításai közé tartozik, hogy „a valós iskolai fűtési kiadások nem a hőmérsékleti zónák alapján számított értékekhez igazodnak”. Nagyobb szerepet játszik valószínűleg az épületek állapota, esetleges szigetelése, valamint tényező lehet az is, hogy az iskolaépület mérete hogyan aránylik a tanulók létszámához.
Talán nem is kell tovább ragozni a megállapítást, a lényeg szinte ugyanaz, mint az önkormányzatok esetében. Húsz éve megállapították, hogy melyik iskolának jár több és melyiknek kevesebb a hőmérsékleti különbségek miatt. Most, két évtized múltán Tomáš Drucker vette a bátorságot és kimondta: a hőmérsékleti övezetekbe történő besorolás felett is eljárt az idő.
Ahogy a miniszter a sajtótájékoztató végén megjegyezte: „mostanra megváltoztak a hőmérsékleti sávok, eddig csak a hideggel foglalkoztunk, a meleggel nem. A jövőben igazságosabb lesz az ezzel kapcsolatos hozzáállásunk”
Pontosan ez az a gondolat, amely a Pro Civis és a Magyar Szövetség törekvéseit is inspirálja, hogy a törvényi szabályozókat igazítsák a valós helyzethez. Az oktatásügyi tárca érvelése hasznos segítség ehhez a küzdelemhez. Végső soron a kormány egyik tagja mondta ki azt a triviális, de a költségvetésben nagy változást jelentő megállapítást, hogy a hőmérsékleti viszonyok komolyan megváltoztak az elmúlt húsz évben.
Megjelent a Magyar7 2025/35. számában.
