A nagyvárosi lakosság értékesebb?
A Magyar7 32. számában beszámoltunk azokról az erőfeszítésekről, melyeket a Pro Civis polgári társulás, illetve most már velük közösen a Magyar Szövetség párt is kifejt annak érdekében, hogy Szlovákia városainak és falvainak jelentős része ne essen olyan finanszírozási megkülönböztetés alá, amelynek feltételei vagy idejétmúltak, vagy pedig ellentétesek az európai uniós törekvésekkel. A településeket egyrészt a tengerszint feletti magasság, illetve a lakosságszám alapján kategorizálják. Az előbbinél a kemény télre, a másiknál pedig vélhetően a több lakossal járó többletkiadásokra (?) hivatkozik a kormány, illetve a törvényhozás.
A Pro Civis polgári társulás elemzői kimutatták, hogy a kemény, hideg télre való hivatkozás a klímaváltozás miatt már nem állja meg a helyét, hiszen nemhogy nincsenek hosszú hónapokig tartó havas időszakok a 300 méternél magasabban fekvő helyek túlnyomó részén, a klasszikus értelemben vett tél is gyakrabban inkább esős ősznek felel meg. A pénzügyi támogatás kritériuma azonban nem változott, a 300 méternél magasabban lévő települések pluszpénzt kapnak az alacsonyabban fekvőkhöz képest, és természetesen nem egy külön alapból, hanem ez utóbbiak kárára. Azaz, amit a magasabban fekvők kapnak, azt az alacsonyabban fekvőktől veszik el.
Hasonló a módszer az úgynevezett nagyvárosi kvóta esetében is, amelynek lényege, hogy az ötvenezernél nagyobb számú lakossal rendelkező városok (összesen 9 ilyen van Szlovákiában) pluszpénzt kapnak, amit ugyancsak a többi településtől vesznek el.
Interjúcsokrunkban olyan településekről lesz szó, amelyek nem érik el a 300 méteres tengerszint feletti magasságot, illetve nincs ötvenezer lakosuk.
Ipolyság 136 méter magasan fekszik és megközelítőleg 7 ezer lakosa van, így a Pro Civis 2025-re szóló kimutatása szerint 108 ezer euróval kevesebbet kap az állami költségvetésből. Zachar Pál polgármester lapunknak elmondta, ez az összeg természetesen nem dönti romba a várost, ha viszont összeadjuk az összes olyan negatív pénzügyi körülményt, amely ezenkívül még sújtja a várost, akkor már jelentős összegről beszélhetünk. A két kvótát indokolatlannak tartja, hiszen a klímaváltozás miatt egyre inkább hűteni kell a középületeket.
– mondta a polgármester és hozzáfűzte, hogy a Bartók Béla Kulturális Központ hozzáépítésénél napkollektorok helyett zöldtetős megoldást fognak alkalmazni, ami körülbelül annyiba kerül majd, mint a meg nem kapott támogatás. Zachar Pál egyébként bízik abban, hogy az iskolaügy finanszírozásának változásával, illetve a települések támogatásának alapját képező személyi jövedelemadó felcserélése egy szélesebb körű ún. adómixre, teret és lehetőséget biztosíthat majd a kvóták eltörlésére. Tapasztalata szerint a mentális gátak mintha oldódnának ebben a kérdésben.
Ipolyság után a zoboralji Kolon községben érdeklődtünk. A település 199 méter magasan fekszik, és megközelítőleg 1500 lakosa van. Érdekességként annyit még elmondunk, hogy Kolon a mai Szlovákia legészakibb magyar többségű települése. De visszatérve a „piszkos” anyagiakhoz, le kell azt is írni, hogy a két diszkriminatív kvóta alapján Kolon 55 ezer eurótól esik el, amit helyettük a magasabban fekvő települések és nagyobb városok kapnak meg 2025-ben is.
Balkó Róbert polgármester szerint a legfontosabb, hogy meglegyen a politikai akarat a változtatásra, mert a beszedett személyi jövedelemadó visszaosztása nemcsak a két legszembetűnőbb kvóta alapján történik. Vannak más kritériumok is, ilyen például az adott településeken élő időskorúak száma, ezért elengedhetetlen a kompromisszum keresése az esetleges változtatás során. A koloni polgármester szerint az elmúlt 10 év alatt „meg nem kapott” mintegy félmillió euróból nagyon komoly beruházások pénzügyi alapját vethették volna meg.
– mondja Balkó Róbert és hozzáteszi, hogy az önkormányzat biztosan megtalálná azt a célt, amely a legjobban szolgálná a falu lakosságát. A közelmúltban például hasonló értékben vásároltak egy traktort, s a közintézményeket is fokozatosan klimatizálni kell.
Kolonból az ország keleti végén, a 99 méter magasan fekvő és 1100 lakosú Kisgéresen tájékozódtunk, ahol Furik Csaba polgármestertől megtudtuk, 2025-ben 47 ezer eurótól estek el a magassági és a nagysági kvóta miatt. Furik Csaba az előbb megszólaló Balkó Róberttel összhangban állítja, hogy a közéletben minden megváltoztatható, ha van rá politikai akarat. Ez azonban a jövő zenéje, így a Kisgéresnek ki nem fizetett majd ötvenezer euróról a polgármesternek az jut az eszébe, hogy a falunak van néhány rossz állapotban lévő utcája, amit le kellene aszfaltozni, elsőként mindjárt négyszáz métert a Petőfi utcában, de azonnal eszébe jut a járdák, illetve egy rossz bekötőút rendbehozatala.
– A pénznek tehát már évekre megvan a helye, és meglátszana a falun, ha Kisgéres megkapná ezt a pénzt – szögezi le határozottan a polgármester. Amire még szívesen felhasználná – az ipolysági példához hasonlóan –, a takarékosabb elektromos rendszer kialakítása, illetve a középületek hűtése.
Ha igaz, hogy 300 méter fölött hidegek a telek, akkor azt is el kell fogadni, hogy 300 méter alatt pedig melegek a nyarak. Furik Csaba hangsúlyozza, hogy az ország szinte összes települése anyagilag támogatja a kilenc nagyvárost, ezért is tartja visszásnak, amikor a kisebb településeket életképtelennek bélyegzik, sőt a nagysági kvóta annak a kifejezése is, hogy a nagyvárosi lakosság értékesebb, mint a vidéken élők milliói, mutatott rá Furik Csaba polgármester.
A negyedik megszólított településvezető pedig a 111 méter magasan fekvő, 1 800 lakosú Izsa polgármestere, Domin István. Minden település rendelkezik valamilyen ritkasággal vagy legalább érdekességgel, de Izsa ebben világraszóló, hiszen Nyitra megyében egyedüliként egy Unesco világörökség-rész helyszíne. Itt találhatóak az egykori, 1. századi, leányvári római katonai tábor, Celemantia romjai. Ez is részben meghatározza a falunak 2025-ben sem ki nem fizetett mintegy 77 ezer euró képzeletbeli elköltését, hiszen a polgármester szívesen javítaná a világörökség és a falu közötti turista közlekedés lehetőségét, hiszen a közelmúlt egyik észrevehető változása, hogy konkrétan az itteni műemlék végett érkeznek látogatók a falu térségébe, érdemes lenne őket a faluba is becsalogatni.
De Izsán sem kell ahozz ilyen világritkaság, hogy a hétköznapi élet színvonalasabbá tételét kérjét számon a központi kormányzat döntéshozóin a falunak ki nem fizetett 77 ezer euró miatt. Domin polgármester általános érvényű felhasználás lehetőségét látná ebben az összegben, mégpedi oly módon, hogy a ebből sok-sok pályázat önrészét lehetne finaszírozni, így a tényleges hozadéka ennek a pénznek többszöröse lenne mint 77 ezer euró!
A lényeg jelenleg sajnos, a „lenne“ szóban rejlik, hiszen bármennyire idejétmúlt is az úgynevezett magassági koeficiens, az továbbra is érvényben van. Domin István egyébként alapjaiban is megkérdőjelezi a települések finanszírozásának a módját, s azt az elvet vallja, hogy csak egyetlen adónemre, a fizikai személyiségű vállalkozók és az alkalmazottak adójára hagyatkozni nem effektív, s azt sem látja megoldottnak, hogy a Komárom közelsége miatt (8 km) az egyre inkább szatelit-községgé váló Izsán immár több százra is tehető azoknak a száma, akik életvitelszerűen a településen laknak ugyan, bejelentve viszont még korábbi lakhelyükön vannak, így Izsa rájuk nem kapja meg az állandó lakosok után járó támogatást, a közszolgáltatásokat viszont ezek az emberek is igénybe veszik. Ezek viszont már az önkormányzati munka újabb és újabb megoldatlan fejezeteit jelentik.
A négy tapasztalt megszólaló válaszaiból kiderül, hogy elavult, illetve okafogyott kritériumokra hivatkozva vonnak meg az önkormányzatok jelentős részétől akár több százezernyi eurót, amely olyan helyre kerülhetne, hogy közvetlenül önt is szolgálhatná, kedves olvasó.
A Magyar7 2025/35. számában megjelent írás bővített változata.
