Jozef Lenč: Az elhúzódó agónia miatt a szélsőséges pártok egyre nagyobb befolyásra tesznek szert
A szlovákiai politikában rendkívül turbulens időszakon vagyunk túl. Nem elég, hogy megbukott a kormány, de a jövő is bizonytalan. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint előrehozott választásokra kerül majd sor, de a parlamenti pártok között nincs megyezés az időpontban. Ráadásul nem is biztos, hogy erre sor kerül, hiszen Zuzana Čaputová államfő Eduard Hegert bízta meg azzal, hogy gyűjtsön össze 76 képviselőt az új parlamenti többséghez, akinek meg kell győznie az egyes pártvezetőket arról, miért járnának jól, ha az új parlamenti többséget támogatnák. Ehhez persze Hegernek komoly ajánlatokkal kell előállnia, hiszen a pártok többsége már az előrehozott választásra készül. Nincs könnyű helyzetben a megbízott kormányfő, hiszen a saját pártja is a szétesés szélén áll. De mi a helyzet az előrehozott választásról szóló népszavazással, amelyet a Smer és a Hlas kezdeményezett? Vajon milyen arányban járulnak majd szombaton az emberek az urnákhoz? És mi kellene ahhoz, hogy a Szövetség a helyhatósági választásokat követően a parlamenti választáson is sikeres legyen? A szlovákiai belpolitika legaktuálisabb kérdéseit vettük górcső alá Jozef Lenč politikai elemzővel.
Szinte megjósolhatatlan, hogyan alakulnak a belpolitikai események Szlovákiában. Hogyan jellemezné ezt az időszakot, a kaotikus viszonyok után eljöhet a stabilitás időszaka?
Olyan politikai helyzet alakult ki, amelyben a kormánynak nincs többségi támogatottsága a parlamentben. Ez sajnos nem jó hír az állampolgárok számára, de a demokráciára nézve sem az. Az instabilitás, a frusztráció és az apátia időszakát éljük.
A megoldás az lenne, ha sikerülne megtalálni az utat, amely kivezet ebből az állapotból. A közvetett demokráciákban a megoldást a szabad és demokratikus választásokok jelentik, illetve a politikai pártok hajlandósága, hogy felelősségteljesen politizáljanak, a mandátumukkal pedig ne éljenek vissza. Bármilyen egyszerű is lehet ez a megoldás, kevésbé tűnik reálisnak a jelenlegi politikai helyzetben, amelyben az instabil és nem hagyományos pártok növekedését láthatjuk.
Jelenleg a legfontosabb kérdés az, hogy Eduard Hegernek sikerül-e összegyűjtenie az új parlamenti többséghez szükséges 76 képviselőt. Ön legitimnek tartja, hogy Hegert ismét megbízták egy új kormány felállításával? Hiszen az ő vezetése alatt bukott meg a kormány...
Ez a kérdés Eduard Heger számára a legfontosabb, a valóságban azonban ez a téma csak az ő politikai jövőjét befolyásolja. Ez a felvetés tehát nem olyan fontos az átlagemberek számára, és úgy néz ki, az OĽaNO „tulajdonosának”, Igor Matovičnak és hűséges követőjének, Gyimesi Györgynek sem az, hiszen eddig nem írták fel magukat Heger listájára. Visszatérve azonban az ön kérdésére, jelenleg tehát Heger nincs felhatalmazva arra, hogy új kormányt alakítson. A miniszterelnöki és pénzügyminiszteri feladatok ellátására is csak ideiglenes a megbízása. Ugyanakkor bármennyire is méltatlannak, butának tűnhet az, hogy az államfő ismét Eduard Hegert bízta meg az új kormány kialakításával, mégis legitim. Teljesen mindegy, hányszor bukott meg az adott személy, az államfő bárkinek adhat felhatalmazást a képviselők közül, hogy aláírást gyűjtsön az új parlamenti többséghez.
Milyen esélyei vannak Hegernek ahhoz, hogy a szükséges aláírásokat összegyűjtse? Mi lehet számára a kulcsfontosságú mozzanat?
Kulcsfontosságú lenne tehát, ha sikerülne meggyőzni a pártok vezetőit arról, hogy a kormány újjáalakítása nemcsak Heger számára, hanem az adott pártok számára is jelentős előnyökkel járna ebben a helyzetben. Már mutatkoznak olyan egyéniségek, akik nem adják olcsón a szavazatukat, így Heger számára ez nem lesz egyszerű feladat. Ezeknek a számító politikusoknak is jó üzletet kell felajánlania.
Nehéz helyzetben van az SaS és a Sme rodina. Az SaS egy újabb kormányt buktatott meg, de sikerült elérniük azt, hogy Matovič már nem pénzügyminiszter. Ilyen szempontból elképzelhető, hogy támogatnák Heger új többségét? Vagy Sulíkék már előre tekintenek, és az előrehozott választásra készülnek?
Technikailag az SaS nem döntötte be Heger kormányát. Három szavazat döntött a kormány sorsáról. Azokra gondolok, akik elhagyták a Sme rodina frakcióját. Ezek tények, amelyeket nem árt, ha figyelembe veszünk. Nem beszélve arról, hogy a bizalmatlansági szavazáson más szempontok is közrejátszottak, amelyek a szavazás eredményét jobban befolyásolták, mint a bizalmatlansági indítvány benyújtása, amelyet az SaS és a Hlas-SD terjesztett be.
Egyrészt elérték a kormány bukását, amelyet ők kezdeményeztek. Másrészt nem szeretnének előrehozott választást, amely egy ilyen helyzetben logikusan következne. A kormány elleni bizalmatlanság kimondása után a helyes lépés az, ha előrehozott választásra kerül sor. Senki sem tudja, mit akarhat az SaS. Senki nem tudja azt sem, hogy maga Richard Sulík mit szeretne. Úgy gondolom, hogy ezt még az SaS képviselői, de még maga Sulík sem tudja.
Még mindig érvényes a Sme rodinára, hogy egy drága menyasszony? Boris Kollár ugyan kijelentette, az egyetlen megoldás az, ha előrehozott választásra kerül sor, de azt is mondta, hogy inkább Hegerrel és Sulíkkal működik együtt, mintsem átálljon a másik oldalra, tehát Ficóékhoz. Milyen érvekkel tudná meggyőzni Eduard Heger Boris Kollárékat, egyáltalán sikerülhet őket meggyőznie?
A Sme rodina továbbra is egy drága menyasszony, amelyet az alkotmánymódosítási törvénytervezetnél is hangsúlyozni fognak, és a következő parlamenti választás során is. A Sme rodinának megéri ebben a szerepben tetszelegni, hiszen néhány képviselő üzletet csinál abból, mennyiért támogatná Heger többségét. Ezt csinálja Martin Borguľa, de Gyimesi György is az OĽaNO-ból. Na de mit tud kezdeni ezzel Eduard Heger? Semmit. Annak ellenére, hogy vezetőnek képzeli magát, aki megpróbálja összegyűjteni az új többséget, nem tud mit ajánlani.
Nehezen értelmezhető az OĽaNO helyzete. Főleg a pártelnök, Igor Matovič lépéseit nehéz követni. Az egyes bejegyzéseiből nem derül ki, támogatja-e Eduard Heger új többségét, vagy sem. Ha azonban olvasunk a sorok között, akkor arra lehet következtetni, hogy Hegerrel már nem szeretne egy pártban lenni. Mivel magyarázza az OĽaNO bomlását?
Az OĽaNO és a parlamenti frakciója (kevesen tudják, de a valóságban négy politikai párt alkotja a parlamenti frakciót) minden választási évben tovább osztódik. 2011-ben az OĽaNO választási listája még a 2012-es parlamenti választás előtt szétesett. Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy „a legjobb választási lista” a 2020-as választási évben is szétesett. A politikai szubjektum további osztódásának korábban az volt az oka, hogy az OĽaNO vezetője politikai komédiásként viselkedett, nem pedig politikusként.
Az egyiket vezetné Heger, a másikat pedig Matovič. Ez azonban végül könnyen oda vezethet, hogy az OĽaNO egyik verziója sem kerül be a parlamentbe.
A politikai krízis új helyzetet teremtett. A pártok tovább osztódnak, ez különösen érvényes a jobboldali pártokra. Mivel magyarázható ez a jelenség, illetve milyen új politikai szubjektumok, koalíciók alakulhatnak ki? Felbukkannak olyan régi-új arcok, amelyek majd formálhatják a szlovákiai közéletet?
Itt is érvényes az, hogy a jobboldal eróziója minden választási ciklusban megismétlődik. Ez a kevés bizonyosságok egyike a bizonytalan időkben. Ugyanez érvényes a pártok egyesülésére is. A paradox helyzet az, hogy az egyes pártok akkor akarnak egyesülni egy másik párttal, ha már valamelyik szubjektumból kiváltak, vagy már egy új párt megalakult. A politikai pártok a megosztással egyesülnek.
Vagy olyanok kerülnek újra tűzközelbe, akiknek ma is van valamiféle politikai funkciójuk, de az egyes pártok úraegyesülésével vagy felbomlásával olyan előnyös helyet kérnek majd a választási listán, amely befutó lehet.
Január 21-én kerül megrendezésre a népszavazás. Az ellenzéki pártok, mint a Smer és Hlas arra buzdítják a lakosokat, hogy minél többen vegyenek részt a népszavazáson. Mit gondol magáról a referendum fontosságáról? Mennyire lehet sikeres ez a népszavazás? Ha nem lesz sikeres, akkor ezt a Smer és a Hlas hogyan fogja tudni lekommunikálni, hiszen ők voltak a kezdeményezők.
A népszavazás hatékonyabb választási lehetőséget ad a parlamenti képviselőknek arra az esetre, ha a kormány elveszítené a parlamentbe vetett bizalmát az előrehozott választások kezdeményezésére, illetve lehetőséget ad az állampolgároknak, hogy a parlamentben többségben lévő kormánnyal való elégedetlenség esetén népszavazás útján, előrehozott választásokat kezdeményezzenek.
Véleményem szerint a népszavazás nem lesz sikeres, de ez nem azt jelenti, hogy a népszavazást kezdeményező pártoknak ez valamiféle kudarc lenne. Eredménytelenség esetén az adott pártok biztosan sikerként kommunikálják majd a részvételt, hiszen rengeteg ember vesz részt majd a népszavazáson. Ugyanakkor azt is elmondhatják, hogy az ellenoldal mindent megtett annak érdekében, hogy a népszavazás ne legyen eredményes. A referendum kezdeményezőinek szerintem nincs veszíteni valója.
Az egységes magyar pártot, a Szövetséget az utóbbi időben több közvélemény-kutató intézet is a parlamenti küszöb fölé mérte. A helyhatósági választásokon a párt kimagasló eredményt ért el. Ez a jó eredmény megmutatkozhat majd a soron következő parlamenti választáson is, vagy ott teljesen más szempontokat kell figyelembe venni, és a pártnak egészen más témákkal kell megszólítani a választókat?
A parlamenti választás teljesen más, mint a helyhatósági választások. Más a válaszási rendszer, vagyis különböző tényezők a mérvadóak, az ország pedig egyetlen választói körzet, amely így csökkenti a regionális különbségek súlyát, ez pedig végső soron negatívan érinti a regionális jellegű politikai pártok esélyeit. Értem ezalatt azokat a pártokat, amelyek meghatározott etnikai vagy regionális választói bázissal rendelkeznek. Ezeknek a pártoknak mindenképpen jól jönne, ha a választási rendszer megváltozna.
Visszatérve a Szövetségre, paradox módon a pártot leginkább akkor mérték 5 százalék fölé, amikor még hivatalosan meg sem alakult. A megalakulást követően fokozatosan csökkent a támogatottságuk. Ez a párton belüli belső harcok hatása miatt lehetett. Az sem segíti a pártot, hogy csak a magyar kisebbségre fókuszálnak, hiszen Szlovákiában folyamatosan csökken a magyarok számaránya, és mivel más kisebb etnikai magyar pártok is jelen vannak, vagy olyan egyéniségek, mint például Gyimesi György parlamenti képviselő, így az esélyük arra, hogy a bejutási küszöböt elérjék, csökken. A Szövetségnek mindenekelőtt stabilizálnia kell magát, világos és egyértelmű programot kell alkotnia, és a magyar etnikai közegen kívül más kisebbségeket is meg kell szólítania.
Interjúnk az SaS január 16-ai bejelentése előtt készült arról, hogy előrehozott választást akar.
