Gróf Esterházy János igazolása Dr. Jankovics Marcell számára, miután Pozsonyt kihagyták a visszacsatolásból
Egy igazi érdekességre szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni portálunkon dr. Jankovics Marcell (1874-1949) pozsonyi író, költő, irodalomszervező, jogász, politikus, alpinistával kapcsolatban.
Nemrégiben szó esett az egyik eddig kiadatlan művéről, melynek címe Száz perc, s amelyből az unokája engedélyével már részletek is megjelentek a felvidéki sajtóban.
A Jankovics-hagyaték feldolgozása jelenleg is zajlik, április végére mind a 26 doboz kategóriák szerinti rendezése is megtörténik – így az gyakorlatilag kutathatóvá válik –, aminek köszönhetően új kiadatlan művek, jegyzetek, levelek, dokumentumok is előkerülnek majd.
Jankovics születésének 150. évfordulója alkalmából az MMA-ösztöndíjprogramjának keretén belül egy Jankovics 150 konferencia szervezése is tervben van 2024. novemberében.
Most a hagyatékban fellelhető sok érdekes és új dologból egy igazolást közlünk a Kedves Olvasóval, melyet maga Gróf Esterházy János írt a vissza nem tért Pozsonyt elhagyni kényszerülő Jankovics Marcellnek,
hogy a kis-magyarországi hivataloknak ne legyen vele semmi gondjuk, s ne úgy kezeljék, mint egy szlovák vagy cseh menedékkérőt:
„Igazolom, hogy Jankovics Marcell doktor hatvanöt éves, római katolikus, nős, pozsonyi illetőségű pozsonyi ügyvéd kezdettől fogva tagja volt az Országos Keresztényszocialista, majd az Egyesült Magyar Pártnak.
Igazolom továbbá, hogy a csehszlovák uralom alatt keresztény magyar szempontból mindenkor kifogástalanul gerinces magatartást tanúsított, mint a pozsonyi Toldi-körnek a Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesületnek és a Szlovákiai Színpártoló Egyesületnek országos elnöke és számos más közérdekű magyar egyesületnek vezető tagja önfeláldozóan fáradhatatlanul és nagy sikerrel működött közre a magyar öntudat fenntartásában, klasszikus értékű szónoklataival elsőrangú módon járult hozzá ahhoz, hogy a keresztény magyar érzés és felfogás a szélesebb tömegekben is meg ne gyengüljön.
Húsz év alatt állandóan kifejtett példát adó magyar munkásságával nem egyedül helyi de országos viszonylatban is eléggé nem is méltányolható elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar törekvések szolgálatában. Innen való távozása rajta kívül álló okok következtében elkerülhetetlen. A legmelegebben ajánlom a magyarországi hivatalos körök megkülönböztetett figyelmébe.”
