A naptár és a magyar politika
A naptár azt mutatja, hogy 2024-ig több mind egy év áll a Szövetség rendelkezésére a soron következő választásokig. Ám akkor hirtelen az eddiginél jóval nagyobb erőfeszítés várja. Ugyanis egy esztendőn belül három, a parlamenti, az európai parlamenti és a köztársasági elnöki választás kihívásainak kell megfelelnie. Ebben a viszonylatban már nem is olyan sok a párt rendelkezésére álló idő. De most elég lehetne!
Persze még ezt is el lehet pocsékolni. A belharcok „varázsa” nagy kísértés. Egymás elleni küzdelmükkel a felek a saját párton belüli szövetségeseik előtt felmutathatják, hogy cselekednek. Hiszen taktikákat kovácsolnak, győzelmek és vereségek váltogatják egymást, megbeszéléseket megbeszélések követnek. Azaz újabb és újabb dolgok történnek. Csakhogy ezek a „történések” a választóik helyzetén mit sem változtatnak. Legfeljebb annyiban, hogy újból és újból érzékelik, mennyire a saját belső hatalmi viszonyaival van elfoglalva a párt vezetése.
A Szövetség belső konfliktusait már most, a feltételezettnél sikeresebb megyei és helyi választások után azonnal élezni próbálják az abban érdekeltek. Elképzelhető mit fognak művelni akkor, ha az alapvető döntéseket az egyes választások előtti utolsó pillanatig húzza a párt, belső viták és még a mostani választások előttinél is nagyobb belső összecsapások sorozatát produkálva.
Vajon mennyi figyelem irányul majd a Szövetség programjának legfontosabb elemeire, politikusainak az országos ügyekről, választóik gondjairól kialakított álláspontjára, és mennyi a párt belharcaira?
Akkor pedig aligha lehet az erős helyi kapcsolatokkal olyannyira ellensúlyozni mindezt, mint idén, hiszen 2024-ben másféle választások jönnek. Országos és európai ügyekben országos és európai álláspontokat, programcélokat kell országosan kommunikálni. A helyi beágyazottságnak lesz ugyan szerepe, de bizonyára kisebb a mostaninál.
Képzeljük el, hogy a Szövetség minden más pártnál korábban – mondjuk 2023 nyaráig – lezárja a képviselőlistáját mind a hazai parlamentbe, mind pedig az európaiba, és a köztársasági elnökjelöltjét is kiválasztja. Nos, ebben az esetben jelentős előnnyel indulhatna az összes többi párttal szemben. A vezetők, a jelöltek ország-világ előtt demonstrálnák, hogy a párt megegyezésre és döntésre képes szervezet, bármit is állítson róla az, aki a bomlását szeretné. A jelöltek pedig már 2023 őszén megkezdhetnék a saját kampányukat. Első szakaszában kihasználva a helyi és regionális beágyazottság minden előnyét.
A parlamenti választás listáján tudvalevőleg a preferenciaszavazatok szabják meg az indulók végső helyezését. A vezető testület sorrendje csak javaslat, dönteni a választópolgárok fognak. Ebből a helyzetből pedig a mostani feszült helyzetben több minden következik. Egyrészt kár elkeseredett nyilvános harcot folytatni a jobb helyezésért. A nyilvános összecsapások ugyanis esetleg többet ártanak a küzdő feleknek, mint segítenek. Mivel így a párttársaik ellen vívott hangos harc zajában kellene preferenciaszavazatokat szerezniük.
Ugyanakkor elvárható, hogy a párt méltányosan és egyetértésben ossza el a listák helyeit, beleértve a listák elejét!
Enélkül aligha kerülhető el a (nyilvánosság szemével nézve marakodásba hajló) hangoskodás. Ha ugyanis a jelölés kapcsán egymást szeretnék politikailag ellehetetleníteni a felelek, akkor az érintettek alighanem azt gondolják, hogy minek óvjam és segítsem azokat, akik politikai tönkretételemen ügyködnek. Ez a helyzet pedig feltételezhetően a párt egészére mérne csapást.
Viszont a felek gyors megegyezése esetén a célnak többnek kellene lennie az öt százaléknál! Ugyanis több lehetne. A tömörülésben a jobb eredmény lehetősége benne van. A lehetősége, amivel élnie kellene! Méghozzá nemcsak a képviseltek, azaz a szlovákiai magyarok, hanem a párt vezetőinek a saját érdekében is.
És ebbe a töredékszavazatokat még bele sem számoltuk, tehát még valamivel több is lehet. Ezzel pedig alaposan megnőne minden komolyan induló politikus esélye a parlamentbe jutásra, hiszen több a hely!
A lehető legjobb eredmény az előfeltétele, hogy megkerülhetetlenné váljanak a kományalakításnál. Ami újabb posztok sokaságát jelentené a miniszteriektől a közigazgatásiakig. Azok számára is, akiknek a törvényhozásba nem sikerült bejutniuk. Szóval, szinte mindenki jól felfogott egyéni érdeke volna az egy irányba húzás.
Feltételezhető, hogy amennyiben a párt elmerül a belső harcokban, illetve, ha vezetői akár csak annyira csépelik egymást, hogy azokat eléggé fel lehessen nagyítani a párt bukásában érdekelt tömegkommunikációs eszközökben, akkor a parlamenti bejutáshoz szükséges minimumnak sem kell összejönnie. A bukás pedig nemcsak az eddigi magyar pártpolitika végét jelentené, hanem a mostani politikai vezetés tagjaiét is. Ne feledjük, amennyiben egyesek a továbbiakban esetleg szlovák párt listáján indulnának, akkor ott is a preferenciaszavazatok döntenének róluk. Méghozzá javarészt a szlovák párt óriási többségben lévő szlovák választóinak preferenciaszavazatai. Több mint valószínű tehát, hogy a parlamentbe jutási esélyük sokkal csekélyebb lenne a mostaninál!
Ha tehát az indulat, a rövidlátás, vagy valamilyen egyéb érdek nem húzza őket a párttársaik ellen harcba, akkor most itt volna az ideje annak az összehangolt többféleségnek, amelynek esélye van a magyarok különféle csoportjainak a megszólítására. És meggyőzésére.
Amennyiben az alapvető személyi döntéseket időben meghoznák, akkor még azt a hátrányt is ellensúlyozhatnák, amelyet minden bizonnyal el kell szenvedniük a választások előtti hónapokban a szlovák tömegkommunikációs eszközökben. Ugyanis a párt mások előtt indíthatná meg az országos kampányát.
Méghozzá olyat, amelyikben, ahol csak lehet és értelmes, összekapcsolná a három választást. Magyarként ugyanis ezt megtehetik. Az itteni magyarság szempontjából mind a három jelentősége összeér néhány számunkra ugyancsak fontos kérdésben. Ám ez már a kampány része.
Ma a párton belüli konfliktusokat kellene mihamarabb megoldani, azokat, amelyek az egyesülés és a megyei választások során halmozódtak fel.
Ha megteszik, esélyt kapnak arra, hogy történelmet írjanak. Esélyt, többet nem, de ez sem kevés. Ám ha élnének vele, a tekintélyük a magasba nőne, általa pedig a befolyásuk is megerősödne. Ha viszont tovább mélyítik a kiásott hatalmi árkaikat, akkor útjuk nem vezet messzire. Tudniillik elsősorban nem róluk van szó. A képviselet értelme és lényege a képviseltek javának elősegítése. Ezt el lehet felejteni, el lehet takarni, ám csak ideig-óráig. Amikor pedig kiderül, akkor a képviseletet igénylők más felé fordulnak. Amint az a szlovákiai magyar politikai életben már megtörtént! Ám még járható a másik ösvény. Az elején állóknak elemi érdeke, hogy ezen induljanak el. Amiatt is, hogy a közösségnek is az, amelyik felemelheti őket.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/49. számában.
