Zsuzsanna-napi hiedelmek: vajon megszólal-e a pacsirta?

A fűre, a madarakra és a tavaszra következtettek a régiek ezen a napon, de a név bibliai vonatkozása is igen fontos.  

Zsuzsanna ótestamentumi nőalak, akit hamis vád alapján házasságtöréssel gyanúsítottak.

A héber legendák alapján Zsuzsanna egy gyönyörű és férjéhez hűséges nő volt, akit rengeteg udvarló ostromolt. Perbe fogták házasságtörés miatt, ám férje hitt neki és a legjobb ügyvédeket szerezte, akik bebizonyították ártatlanságát és vádlóit ítélték el.

Zsuzsanna és a vének története

Az Ószövetségben, Dániel könyvében, olvashatjuk Zsuzsanna történetét. A történet szerint Zsuzsanna a Joakim nevű befolyásos zsidó felesége volt Babilonban. Szépséges nő volt a zsidó asszonyok között, de ugyanakkor erkölcsös és istenfélő, akit férje házának két gyakori vendége, a nép két véne megkívánt. Egy délután a kertjében, fürdőzés közben meglepve őt, kényszeríteni akarták, hogy háljon velük. Mivel asszony ellenállt, a két vén megvádolta, hogy egy ifjúval látták szerelmeskedni.

Az akkori zsidó jogszokás azt mondta ki, ha legalább két ember ugyanazt állítja, az már elegendő bizonyíték. Zsuzsannát halálra ítélték, de ő Istenhez fohászkodott, kérve őt, hogy igazolja ártatlanságát. Isten elküldte ezért Dánielt, aki nem hagyta, hogy kihallgatás nélkül elítéljék az ártatlan asszonyt. Utasítást adott arra, hogy a két bírót válasszák szét, hogy külön hallgassa ki őket. Dániel ügyes keresztkérdésekkel rábizonyította a vádlókra hazugságukat. A két vén másképp vallott arról, hogy hol látták együtt Zsuzsannát az ifjúval (a mézgafa, illetve a tölgyfa alatt), s így fény derűlt az igazságra. A nép dicsérte az ifjú bölcsességét, és a rágalmazókat kövezte meg.

Zsuzsanna története nemcsak költőket, írókat, hanem képzőművészeket, festőket is megihletett.

A reneszánsz  és barokk festői igen kedvelték a kertjében fürdőző szépséges Zsuzsanna témáját. A legtöbb festményen a jelenetet úgy ábrázolják, hogy a két merénylő vagy a bokrok közül leselkedik, vagy már rárontottak az erényes asszonyra, és dulakodnak vele. Ritkább ábrázolási forma, amikor a hamisan megvádolt asszony a bírái előtt áll, illetve Dániel bebizonyította a vétlen nő ártatlanságát. A kertjében fürdő Zsuzsannát a katolikusok a gyümölcsfák védőszentjeként tisztelték. Ezért ábrázolták almával is.

A név eredete és jelentése

A név a héber eredetű Sosannából ered, ami liliomot jelent. Görög és latin változata Susanna, ez honosodott meg a magyar nyelvben Zsuzsannaként.  Zsuzsanna a 17. századtól kezdve egészen az 1980-as évekig az egyik leggyakoribb női név volt.  

A Zsuzsanna-nap a tél végét és a tavasz közeledtét jelképezi.

A néphagyomány számos dolgot fűz a Zsuzsanna-naphoz, amiből régen leginkább az időjárásra vagy a termésre következtettek. “Pacsirta-nap” néven is ismert, mivel ezen a napon szoktak először megjelenni a pacsirták.

Zsuzsana napjáról azt tartják, hogy elviszi a havat, és megszólaltatja a pacsirtákat, de ha mégsem, akkor Mátyás végzi el helyette ezt a feladatot.

Népi megfigyelések

A néphagyomány szerint Zsuzsanna napja elviszi a havat, zöldellni kezd a fű, és megszólalnak a pacsirták, jelezve a tavasz közeledtét.

Pacsirtaszót hallok megint!
Egészen elfeledtem már.
Dalolj, tavasznak hírmondója te,
Dalolj, te kedves kis madár.

(Petőfi Sándor: Pacsitaszót hallok megint)

A pásztorok (juhászok, csikósok, kanászok, gulyások) úgy tartották, hogy Zsuzsanna rápisil a hóra, és az elolvad. A mondás szerint: "Zsuzsánna elpisálja a havat".

A népi hagyományok és a természet kapcsolata

A régi paraszti világban az időjárás megfigyelése kulcsfontosságú volt a mezőgazdaság számára. Főleg időjárási megfigyelések fűződnek a naphoz.

A téli, a zimankós időjárás igazi végét a Zsuzsanna napján megszólaló pacsirták jelzik.

A néphit szerint, ha a pacsirta magasan repül az égen Zsuzsanna napján, akkor az meleg közeledését jelzi.

Ha a pacsirtát alacsonyan látták repülni, azt gondolták, tovább tart még a tél.

Ha a pacsirta énekel is, akkor pedig a jó idő már olyan közel van, hogy a pacsirta annak üdvözlésére fakad dalra.

A szentmártonkátaiak (Pest vm.) szerint, ha nem szólal meg a pacsirta, „befagyott a szája”, akkor a hideg idő még tovább tart. Bár ma már meteorológiai előrejelzések segítenek minket, ezek a régi megfigyelések is sokszor megállják a helyüket.

A Bács megyei Topolyán kedvező jelnek tekintették, ha csorog az eresz, mert jó termést ígért.

Ha ezen a napon már nem havazott, hanem olvadt, akkor a tél végét jósolták. Úgy tartották, hogy Zsuzsanna már elviszi a telet és ekkor kezdődik a tavasz.

Zsuzsanna napon a lányok harmincháromszor megfésülték a hajukat, és ahány hajszál a fésűn maradt, annyira bőséges gabonatermést jósoltak arra az esztendőre. 

Földművelés

Ha Zsuzsanna napon egyhe idő volt, akkor a földeken már ilyenkor felkészültek a föld megművelésére. Előkészültek a szántáshoz és vetéshez, megjavították a szerszámokat, hiszen úgy tartották, hamarosan szükség lesz rájuk.

Jó idő esetén ilyenkor indultak meg a kinti munkálatok a háztáji gazdaságokban.

A gazdák úgy tartották, a trágyát is lehet már hordani a földekre, elkezdődhet a készülődés a szántás-vetésre.

Egyes gazdák szerint csak mostantól lehet metszeni a szőlőt, hogy azon le ne fagyjon a rügy.

A népi hiedelemvilágban Zsuzsanna napja a szerelemmel kapcsolatban elsősorban a párválasztásra fókuszál. 

A lányok ezen a napon „varázsoltak”, hogy megtalálják a szerelmüket. A legények pedig ezen a napon kérték meg a lányok kezét, hogy nagyobb valószínűséggel mondjanak igent.

Másutt dramatikus játékok voltak szokásban a farsang második felére eső Zsuzsanna-nap környékén. A Bánságban, Magyarbittén Zsuzsanna-játékot jegyeztek le. A 19. században a reformátusok körében gyakori szokás volt eljátszani a házasságtöréssel vádolt Zsuzsanna történetét.

Zsuzsanna-játékot lejegyeztek Magyarittebén (Bánság) is, ahol a nagyböjtben házról házra járva adták elő a helybeli református gyerekek az 1870-es években.

Ebben a darabban szerepelt Zsuzsanna, Zsuzsanna férje, a két öregember, akik fürdés közben meglesték és hamisan bevádolták, hogy egy fiatalemberrel enyeleg, valamint a „bíró”, a „hajdú” és a „község”. A naphoz kapcsolódó dramatikus játékok a felvidéki bányászok körében voltak népszerűek.