Viszolajszky Károly zarándoklata: feltöltekezés az utazóknak
A közelmúltban jelent meg az Új Ember Kiadványok sorozatának legújabb kötete, amely – Egy zarándoklat éleményei cím alatt – az alsószemerédi esperesplébánosnak, Viszolajszky Károlynak az 1885-ös szentföldi útleírását tartalmazza.
A Balla Szilvia által vezetett Zemered polgári társulás jóvoltából szeptember 24-én az alsószemerédi művelődési központban mutatták be a kiadványt. Kiss László orvostörténész vázolta fel Viszolajszky életútját. Jelen volt Horváth Béla korábbi parlamenti képviselő, a Hit Pajzsa-díj alapítója is, akit rokoni szálak fűznek az érsekújvári születésű Viszolajszkyhoz.
– A kilencvenes években az Alsószemeréden szolgálatot teljesítő Herdics György plébános úrtól kaptam meg a Vasárnapi Kalendárium egyik kiadványát, melyben egy terjedelmes beszámoló jelent meg Viszolajszky Károlyról. Ezután kezdtem komolyabban érdeklődni a Szetén eltemetett dédapám, Viszolajszky Mihály testvérének életútja iránt.
– Ez az útikönyv, túlzás nélkül állítható, lebilincselő olvasmány; Viszolajszky rögzítette az 1800-as évek végi szentföldi állapotokat. Az épületek, romok leírását nagy lexikális ismeretanyaggal színesítette, a bebarangolt szentföldi tájat geográfusi szemmel pásztázta.
1885 tavaszán egy bajorországi csoporttal karöltve járt a Szentföldön, ennek az utazásának az impulzusai és tapasztalatai képezték a 357 oldalas útirajz alapját.
Az alsószemerédi híveket ötvenöt esztendőn át rendületlenül szolgáló Viszolajszky Károlynak köszönhető, hogy Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén álló Pater Noster-templom falán magyar nyelven is olvasható a Miatyánk szövege. Művében így emlékezik:
„A templom előtt egy csarnok-sorozat van, hol a Miatyánk 32 nyelven van külön fülkébe s külön márványkőre, aranybetűkkel bevésve. Végig futva a sorozatot, dobogó szívvel kerestem, hogy hol találom meg a magyar Miatyánkot? Sehol. Ez nincs itt! Társaim némelyike megkért, hogy mutassam nekik a magyar Miatyánkot. Szégyenelve kellett mondanom: Ez nincs itt. E szégyenérzet egy elhatározott eszmét ojtott lelkembe, miszerint addig nem nyugszom, míg hazám édes nyelvén az Úr imádsága itt, e csarnokban képviselve nem lesz.”
Törekvéseit 1888. július 23-án végül siker koronázta. A tibeti nyelven készült imafordítás helyére a magyar Miatyánk került – a szemerédi plébános könyvének bevételéből, templomi gyűjtéséből, valamint Fraknói Vilmos püspök adományából.
Megjelent a Magyar7 2022/40. számában.
