Visszérbetegségek, vérrögök, vénás trombózisok
Kóros vérrögképződés kialakulhat artériákban és vénákban egyaránt. Az artériás eredetű vérrögök következménye például a stroke vagy a szívinfarktus. A vénák betegségeiről se feledkezzünk el, lehetőleg időben előzzük meg a bajt! Lássuk, milyen lehetőségeink vannak!
Tekintsük át röviden a keringési rendszert. Szívünket bal és jobb félre osztja egy sövény. A bal oldali szívkamra oxigéndús vért pumpál szervezetünk minden részébe, a vér szállításában az artériák, másnéven verőerek segítenek. A legapróbb erek, kapillárisok vagy hajszálerek a tulajdonképpeni oxigén- és tápanyagcsere helyszínei, mert ezeknek átjárható olyannyira a fala, hogy a csere megvalósulhat. Ezután az oxigénben szegényebb vér a vénák – visszerek – közvetítésével a jobb oldali szívpitvarba jut, abból a jobb kamrába, az pedig a tüdő felé pumpálja tovább a vért. A tüdőben a légzésnek köszönhetően oxigénben ismét dúsul a vér, majd visszakerül a bal pitvarba, onnan pedig a bal kamrán keresztül egy újabb körforgás veszi kezdetét.
A vérkeringés e vázlatos ismertetése fontos a kóros vérrögök következményeinek megismerése szempontjából. Ezek a vérrögök az igen szűk kapillárisokon nem tudnak átjutni az artériás oldalról a vénás oldalra. A vérrög a képződése helyén – itt trombusnak hívjuk – is problémát okozhat, hiszen szűkíti az eret, így korlátozza a véráramlást. A trombusról leszakadhatnak darabkák – ezek az embólusok –, tovasodródhatnak, míg meg nem akadnak egy szűkebb érszakaszon. Érelzáródásos stroke esetében nagyon gyakori, hogy a nyaki artériák trombusaiból szakadnak le vérrögök és zárják el az agy apróbb ereit. Az artériákban képződő vérrögök tehát mindig valamelyik szervünk infarktusát okozzák, az agyunk mellett a szívünk és a veséink is gyakran célpontjai az embólusoknak.
A tüdőt viszont a vénákban keletkező vérrögök érhetik el, ilyenkor beszélünk tüdőembóliáról.
Elméletileg a vénákban testszerte alakulhatnak ki kóros vérrögök, ha azoknak adottak a feltételei – pangó vérkeringés, véralvadási zavar vagy a vénafal sérülése. Leggyakrabban mégis az alsó végtag az érintett. Ha szokatlan helyen alakul ki vénás vérrög – trombózis –, sőt, ez a trombózis felszívódik, majd másik helyen ismét kialakul, azaz vándorol, veszélyes betegségek is meghúzódhatnak a háttérben. Meg kell bizonyosodnunk, hogy nem valamilyen daganat kísérőtünetét látjuk-e, különösen a tüdő- és hasnyálmirigyrákoknál gyakori a társuló véralvadási zavar. Autoimmun betegségek egyik első észlelhető tünete is lehet a változó időközönként, változó helyeken megjelenő trombózis. A női nemi hormonok is kihatással vannak a véralvadásra, az ösztrogéntartalmú fogamzásgátlók használata miatt fokozódik a véralvadási készség. A cukorbetegség is veszélyforrás. Várandósságban elsődleges tényező a növekvő baba súlya, ami részben az alsó lábszár vénáit terheli meg. Természetesen egyeseknek a genetikai hajlama is növelheti a vérrögképződés kockázatát.
Az alsó végtag trombózisainak esetében megkülönböztetjük a felszínes vénák és a mélyvénák trombózisát. Valamilyen visszérbetegség az emberek mintegy negyven százalékánál előfordul. Ennek körülbelül a fele „mindössze” esztétikai probléma, milliméteres méretű, lilás pókvénákat láthatunk. Az esetek másik felében már centiméteres nagyságú, tág, kanyarulatos vénák fordulnak elő, amelyek veszélyesek is lehetnek.
A visszérbetegséget nem lehet teljesen meggyógyítani, hajlam kérdése is. A veleszületett érfalgyengeségből kiinduló probléma súlyosbodását viszont lehet lassítani. Ebben döntő az életmód: a mozgás és a túlsúly leadása. A visszérbetegség okozta panaszok nyáron erőteljesebbek, egyébként a szauna és a termálvíz is rosszat tesz. Az a típusú munkavégzés, amely során sokat kell állni vagy ülni, hosszú ideig kell utazni, ront a helyzeten. Fárasztó nap után estére bedagadhat a láb. Rövid távon a hideg vizes fürdő és a lábak felpolcolása segít. Hosszabb távon a probléma megelőzésében a séta, kocogás, kerékpározás, úszás segít leginkább. Ne ijedjünk meg a kompressziós harisnya viselésétől sem! Mindenképpen előzzük meg a vénás pangást az alsó végtagjainkban, mert abból komoly szövődmények alakulhatnak ki. Fogyasszunk elegendő folyadékot, mert a kiszáradás is fokozza a véralvadási hajlamot.
A felszínes vénák trombózisa még nevezhető enyhébb szövődménynek. Ugyan fájdalmas, de a vérrög ritkán hajlamos tovasodródni.
A trombózis egy idő után magától is feloldódhat, ám ilyenkor számolni kell az érintett vénafal károsodásával, ami után sokkal könnyebben kialakul egy újabb trombózis. Veszélyes helyzet, ha a felszínes véna egyre növekvő trombózisa eléri a mélyebb vénákat is. Mélyvénás trombózis tipikus tünete az érintett végtag ödémája, márványozott, fényló bőre, feszülése, ami állásra fokozódik. A két lábszár között feltűnő a körfogatbeli különbség. A trombózis diagnózisát illik minden esetben ultrahangos vizsgálattal megerősíteni. Az ultrahang segít eldönteni, hogy a trombózisszerű tüneteket nem inkább valamilyen fertőzés, például orbánc okozza-e. Mélyvénás trombózis esetén az orvosnak az egyik legfontosabb feladata, hogy megítélje, mekkora a tüdőembólia veszélye, és el kell indítania a gyógyszeres véralvadásgátló kezelést. A beteg mielőbbi mozgása – hacsak már nem alakult ki tüdőembólia – szintén fontos, hiszen ágyban fekve nő a vénás elégtelenség kockázata. Súlyos esetben katéteres intervencióra lehet szükség. A tüdőembólia életveszélyes betegség, mindenképpen igyekezzünk megelőzni rendszeres testmozgással!
