Virrasztástól a gyümölcsfák kereszteléséig - népszokások, hagyományok Nagyboldogasszony napján
Augusztus 15-e az egyházi év legbensőbb és legmagasztosabb Mária-ünnepe. Nekünk magyaroknak különösen kedves ünnep, hiszen Nagyboldogasszony napján Magyarország patrónáját ünnepeljük. Nem véletlen, hogy a naphoz számos hagyomány és népszokás kötődik.
Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevétele a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe.
Az egyház hagyománya szerint a Megváltó nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja, Mária testét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Magyarországon Szent István király avatta ünneppé Nagyboldogasszony napját. Az államalapító király minden évben erre a napra, augusztus 15-ére hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, hogy törvénykezést tartson.
István, halálát érezve, ezen a napon ajánlotta országát és népét Szűz Mária oltalmába.
Szent István 1038-ban ezen a napon halt meg.
Nagyboldogasszony napjának és a nem sokkal későbbi Szent István ünnepének időszakát a hit és a nemzeti összetartozás tudata tölti ki. A nap a Mária-kegyhelyekre való zarándoklatok, körmenetek, búcsúk ideje.
Mária halálának és mennybemenetelének legendaszerű története kedves témája volt a magyar középkori egyházi művészetnek és kódexirodalomnak, majd a vallásos népkönyveknek, ponyváknak és a nép között terjedt epikus énekeknek.
A magyar nyelvterületen számos hagyomány és népszokás fűződik Nagyboldogasszony napjához.
Mária-virrasztás
Rábaközben Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén az asszonyok a temetőben gyülekeztek egy frissen ásott, de még üres sír körül. Imádkoztak és a mennybemenetelről énekeltek.
Nagykáta asszonyai, miként a pócsi búcsúsok is, a vigília éjszakáján égő gyertyával a temetőben virrasztottak.
Tápén az asszonyok a temetőkápolna oltára előtt virágból koporsót készítettek, amelyet Mária koporsójának neveztek.
Nagyboldogasszony éjszakáján a virágkoporsó mellett imádkozva, énekelve virrasztottak. A virágot három nap múlva széthordták és szentelménynek tekintették.
Virágszentelés
A múlt század elején még az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás népi szokása, amikor is virágszentelést tartanak, és virágokból koporsót készítenek.
A megszentelt illatos füveket később a halott koporsójába tették (hogy Máriához hasonlóan dicsőségre jusson), beépítették a ház alapjába, vagy a csecsemő bölcsőjébe vagy az új pár ágyába tették, hogy szerencsét hozzon.
A moldvai magyarok is e napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltettek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket, mennydörgésnél is ezt égették.
Boldogasszony ágya
Palóc vidékeken a gyerekágyas asszony ágyát, a lepedőkkel eltakart fekhelyét "Boldogasszony ágyának" nevezik.
"Két asszony köze": varázserejű időszak
A népi kalendáriumban a "két asszony köze", azaz az augusztus 15. (Nagyboldogasszony) és szeptember 8. (Kisboldogasszony) közötti időszak varázserejűnek számít.
Ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly beléjük ne essen.
Gyógynövényáldás
A Pannonhalmi Főapátság 2011-ben élesztette újjá az ősi Nagyboldogasszony-napi gyógynövényáldás hagyományát.
A gyógynövényáldás a népi hagyomány szerint Mária mennybemenetelének öröméhez kötődik, mivel benne látták eleink a teremtés helyreállítását.
A Nagyboldogasszony és a Kisboldogasszony ünnepe között szedett gyógynövényeknek különleges gyógyító hatást tulajdonítottak.
A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, és ne essen bele a zsizsik.
A termékenységvarázsláshoz kapcsolódott, hogy ilyenkor "ültették a tyúkokat", hogy az összes tojásukat kiköltsék.
Az ebben az időszakban tojt tojásokat összegyűjtötték, mert úgy vélték, hogy sokáig elállnak.
Gyűjtötték a mészben sokáig elálló "két asszony közi" tojást.
Dologtiltó nap
Nagyboldogasszony ünnepe számos vidéken dologtiltó nap volt.
Az asszonyoknak ilyenkor tilos volt kemencében sütni, mert a tűz kitörne a kemencéből.
Úgy tartották, az asszonynépnek e naptól tilos a folyó vizében fürödni. Ugyancsak tilos volt a kendert áztatni.
A szőlőmunkások körében elterjedt, ha Nagyboldogasszony napja fénylik, akkor sok jó bort ihatnak szüret után.
Gyümölcsfa keresztelés
A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.
Ezen a napon zarándoklatokat szerveznek a Mária-kegyhelyekre. Több településen a naphoz kötődően rendeznek körmeneteket, búcsúkat.
A Mária-kegyhelyek között az egyik legősibb és legnevezetesebb a Börzsöny hegységtől körülvett völgyben lévő márianosztrai templom, amelyet Nagy Lajos király 1352-ben a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére építtetett, s a templom mellett a pálosok részére kolostort emeltetett.
A Nagyboldogasszony elnevezés kizárólag a magyar nyelvben, magyar szóhasználatban létezik. Nagyboldogasszony a magyarok nagyasszonya, a magyar nép védelmezője, oltalmazója.
Kölcsey Himnusza előtt a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének töltötte be a Himnusz szerepét a katolikusok számára.
Egy évezrede hozzá fohászkodik nemzetünk, hozzá szólnak legszebb népénekeink és hozzá fordulnak még ma is közbenjárásért költőink.
