Vietnámi mozaik (II.) - KÉPEKKEL
My Son romterülete, Hué egykori császárvárosa Közép-Vietnám világörökségi helyszínei. Az ország legnagyobb városa Ho Si Minh-város, azaz Saigon délen helyezkedik el.
Vietnám kiemelkedő látnivalója My Son, a Champa Királyság idején épült vallási központ. Sajnos a 70 szentély nagy része az amerikai bombázások áldozatául esett. A királyság a Kr. u. a 2– 14. század között létezett. Lakói részben az indonéziai szigetvilágból érkezett csamok voltak, akik, – úgy tartják – a Kr. e. 4–3. évszázadban hajóztak el délre, s évszázadok múltán visszatértek. A hindu-buddhista hitben élve építették meg a díszes belépő kapu-templom-udvar-meditációs csarnok és szentélyek-kincstár (könyvtár)-főszentély szerkezetű téglaépületeiket. A téglák időállóságát növelendő, nádcukrot is tettek az agyagba.
Felkerestük Huét, a Nguyen-dinasztia egykori székhelyét. 1802-től 1945-ig töltötte be ezt a szerepet. Egy erődrendszeren belül uralkodói kialakították a Császárvárost, s benne a családjuknak helyet adó Tiltott várost. A kapuk, épületek, pavilonok mindegyike kínai jegyeket mutat. Vietnámban körülbelül 140 családnév van, 40%-a Nguyen, ami császári származást jelent.
A császároknak feleségeik mellett ágyasaik voltak. Ők énekelni, zenélni, táncolni tanultak, hogy színvonalasan szórakoztathassák urukat. A családok többnyire a családfő előmeneteléért, vagy rizsellátmányért adták oda lányukat. A művelt – de a krónikák szerint kegyetlen – Tu Duc császárnak 104 felesége mellett számtalan ágyasa volt, viszont gyermeke nem született, így uralkodói sztéléjének szövegét utód hiányában maga írta. A 19. században elkészült sírkomplexumát másfél évtizedig „élvezhette”; számomra is üdítő látvány volt tóparti fapavilonja.
Miny Mang császár sírkertje nagy tavak mentén terül el. Uralkodói sztéléjét több száz gyermeke közül legidősebb fia fogalmazta. Az utolsó anyacsászárné 1980-ban halt meg.
Vietnámban a viet nyelvet beszélik, az északi és déli dialektus azonban különbözik. A vietek kínai írásjelekkel írtak, irodalmi emlékeik ezekkel születtek. Egy 17. században érkezett francia jezsuita atya írta át őket latin betűkre. Ugyanannak a betűnek többféle kiejtése lehet a fölöttük, alattuk található jelektől függően. Példaként nézzük a „ma” szót, ami az „a” jelöletlenségével szellemet jelent. A mà viszont már lennit. A má anya, míg a mã ló.
A viet mondakörben négy szent állat van: a sárkány, az unikornis, a teknős és a főnix (daru) madár. Az első az erő és az ügyesség jelképe. A második a gyorsaság, a jóság, az intelligencia, míg a teknősbéka a hosszú élet, a főnix az erény és a hűség szimbóluma.
A hosszan tartó kommunista időszak miatt északon a népesség nagy része vallástalan. Ugyanakkor jelen van a buddhizmus, az iszlám, de a katolikusok aránya is a népességben mintegy 7 százalék. A 20. század elején itt keletkezett sajátos vallás, a több nézetet egyesítő kaodaizmus. Prófétának tekinti Mózest, Jézust, Buddhát, de az emberiség kiemelkedő gondolkodóit is. Így például Victor Hugót, s az eszmerendszerbe beleférnek a kommunista szellemi vezérek is. Graham Green is ír róla A csendes amerikai című művében, szemléletesen érzékeltetve a főtemplom jellegzetes cifraságát. Regénye főhőse látogatást tett a Saigontól mintegy nyolcvan kilométerre található vallási központban, ahol a „pápa” székel. „Szent Victor Hugo, Krisztus és Buddha szobrai a székesegyház tetejéről egy távol-keleti ábrándra tekintenek le Walt Disney modorában: sárkánykígyók technicolorban.”
Vietnám délen fekvő 10 millió lakosú városa Ho Si Minh-város (Saigon), főépületei a francia gyarmatosítás korából származnak. A francia negyed palotái, a Gustave Eiffel által tervezett Főposta, a Városháza, a Városi Színház, a híres Continental Hotel – ahol írók, haditudósítók koptatták a küszöböt – épülete, a Notre Dame-katedrális mind ezt a kort idézi. Mellettük modern épületek hirdetik a fejlődést, a többi között az Újraegyesítés Csarnoka.
Mi is kaphattunk egy kis ízelítőt a Cu Chi alagutak meglátogatásánál a vietnámiak elszántságából, praktikáiból. A több száz kilométer hosszú alagútrendszer igen keskeny, kúszva, négykézláb járható vájatait az ellenséges erők hadiszállásainak megtámadására használták. De voltak közösségi terek is a föld alatt. A szellőzést például mű termeszvárak oldalán kivezetett csővel oldották meg. Álcázott lejáratok, kíméletlen csapdák sorát láthattuk, a szívós kitartás, együttműködés bemutatását. Kézzelfoghatóvá vált, hogy az ellenség technikai fölénye ellenére miért a vietnámiak győztek. Ha valaki nem az amerikai filmek oldaláról szeretné érzékelni a vietnámi háború okozta testi, lelki sérüléseket, annak ajánlom olvasásra Bao Ninh A háború szomorúsága című regényét.
A Mekong folyó deltáját Vietnám „rizses táljának” tartják. A meleg éghajlat miatt itt évente többször takaríthatják be a termést. Érdekes volt hajókázni az egykor a hírekben gyakran emlegetett folyón.
A sok város-, szépséglátogatás után ránk fért egy kis pihenés: három napot tölthettünk Mui Nében, a tengerparton. A jó ízléssel kialakított rendezett kertben, patakok, csobogók között elszórtan álló épületek tiszta, erkélyes szobái állandó széltől lengedező pálmákra néztek. Sajnáltam, hogy a láthatóan turista paradicsomnak kiépített komplexum csodálatos homokos tengerpartja nem igazán volt élvezhető, mivel az erős szél éles, karcoló érzést okozva fújta az emberre a homokot. Ez azonban nem hátráltatta a sárkányszörfözőket. Némelyikük 8-10 méter magasra emelkedett a tajtékzó tenger fölé.
A szállodában borsos áron kínáltak tematikus vacsorákat. Mi a környéken családi kisvendéglőkre akadva falatoztunk. Hosszú utunk során ruhatisztításra is szükségünk volt. Egy olyan úrra akadtunk, aki Leningrádban végzett egyetemet, s most szemmel láthatóan békésen üldögél kis kuckójában, várva a tisztítandókat, s az orosz turistákat egy-egy szervezett útra.
Délre haladva egyre több keresztény templomot láttunk. Nagy élmény volt számunkra, hogy Mui Ne közelében részt vehettünk egy katolikus misén.
A lelki élmény után néhány szó a kulináris élvezetekről. Igazi különlegesség volt a sült elefántfül hal, amit állítva, pálcára tűzve szolgáltak fel. A mi, itthoni rizsételeink sora igencsak szegényes az ott tapasztaltak szerint. Maniókát és sokféle módon elkészített rizst is kóstolhattunk. A Bahn Chung készítéséhez legenda is fűződik. Egy király utódját akarta kijelölni három fia közül. Úgy döntött, amelyikük felesége a legfinomabb süteményt süti, ő lesz a kiválasztott. A legkisebbiké – a nagyokéval ellentétben – egyszerűt készített, édes rizsből négyszögletest (a Földet jelképezte az akkori felfogás szerint), zöld levélbe csavarva (a természet szimbólumaként). A legkisebb fiú lett az utód. A bancsunt mindenütt láthattuk utunk során az áldozati oltárokon.
Engem megfogott a finom gyümölcsök sokfélesége. A sárkánygyümölcs különleges formája, a jackfruit édessége, a papaya fanyar-édes íze.
Vietnám gazdasága, népessége, – mint általában a délkelet-ázsiai országoké – gyorsan fejlődik. Az ifjú nemzedéknek már nem kellett átélnie a háborút.
A sok, gyerekes család látványa „sűrű” jövőt ígér. Kívánom, hogy a látható fejlődés ne törjön meg Kína árnyékában.
Megjelent a Magyar7 2024/32. számában.
