Van kiút a PCOS-ból

Kialakulásában szerepet játszanak a genetikai tényezők és a környezeti hatások is. Önmagában nem állja meg a helyét az az elgondolás, hogy a PCOS a petefészek betegsége. A petefészek cisztás elváltozása már a betegség következménye, és nem a kiváltó oka. A hátterében a szervezet hormonháztartásának zavara áll. A hormonrendszer pedig úgy épül fel, hogy minden mindennel összefügg és hat egymásra, így egy komplex kórképről beszélhetünk, amely számos tünetet okozhat szerte a testünkön.

Intő jel lehet a fokozott szőrnövekedés az arcon, a végtagokon, a mellkason. A hormonok megnövekedett mennyisége miatt nagyon sokszor túlsúly, erősen pattanásos bőr, férfias jellegű kopaszodás, hajhullás is jelentkezhet. A menstruáció zavarai, ritkulása és elmaradása is mind-mind a tünetek közé sorolható. Mivel nemcsak a felnőtt korosztályt, de a serdülő lányokat is érinti, a fent felsorolt panaszok esetén érdemes mielőbb endokrinológus vagy nőgyógyász szakemberhez fordulni. A korai diagnózisfelállítás, a megfelelő kezelés és egy helyesen felépített életmódváltás nagyobb esélyt jelent a későbbi gyermekvállalásra.

A leggyakoribb alapprobléma az inzulinrezisztencia és az emelkedett férfi nemi hormonok (hiperandogenizmus) megléte. A magas inzulinszint magas androgénszintet eredményez, így fokozatosan leáll a tüszőérés, és a petefészekben ciszták jelennek meg. A peteérés nem tud megvalósulni, és a teherbeesés esélye is romlik.

Az inzulin a sejtek cukorfelvételét segíti. Családi halmozódás vagy szénhidrátokban igencsak bővelkedő étrend miatt a sejtek inzulinérzékenysége egyre jobban csökken. Kialakul az inzulinrezisztencia, amely során a sejtek kevesebb cukrot képesek felvenni, így a vércukorérték magas marad. Fokozatosan egy ördögi kör alakul ki, ugyanis kompenzálásképpen egyre több inzulin kezd termelődni, ami erős éhségérzetet okoz. Fokozódik az édességek és a magas szénhidráttartalmú élelmiszerek utáni vágy, ami egyre nagyobb fokú elhízáshoz vezethet, és a rezisztencia tovább fokozódik. Kezelés nélkül a hasnyálmirigy kimerül, leáll az inzulintermelés és cukorbetegség alakul ki.

Számos vizsgálat alátámasztotta, hogy PCOS esetében a hatékony étrendi kezelés elsősorban az alacsony glikémiás indexű alapanyagokból áll, és hasonló a cukorbeteg diéta alapjaihoz. A PCOS és az inzulinrezisztencia kezelése során elsődleges szerepet tölt be a testsúly normalizálása. A diéta nem annyira a komoly megvonásokról, mint inkább minőségi váltásról szól, amely hosszú távon számos pozitív eredményt hozhat. A táplálkozáson túl elengedhetetlen a rendszeres testmozgás, ugyanis aktív izommunka során az izmok inzulin nélkül is képesek felvenni a cukrot a vérből. Ez a hasnyálmirigy további tehermentesítését jelenti.

Az egy napra javasolt szénhidrátmennyiséget (általában 160–180g) napi 5-6 alkalomra ajánlott szétosztani. Az étkezés lehetőleg mindig azonos, vagy legalább hasonló időpontban történjen. Mivel a szervezet inzulinérzékenysége még napszakos ingadozást is mutat (legkisebb reggel és késő délután, legnagyobb délben és éjjel), ezért az ideális szénhidrátelosztás a következő: reggeli 15–20%, tízórai 10–15%, ebéd 30–35%, uzsonna 10–15%, vacsora 20–25%, pótvacsora 5%.

További lényeges szempont az ételek glikémiás indexének (GI) az ismerete. Ez az érték azt jelzi, milyen gyors az egyes élelmiszerek vércukoremelő hatása. A hirtelen nagyon magasra szökő vércukor- és inzulinszint elkerülhető az alacsony GI értékű élelmiszerekkel. A GI-értéket előnyösen befolyásolja a szénhidrát típusa (összetett), a rost bőséges mennyisége, a savanyú kémhatás, a cukormentesség, a zsiradék mennyisége és az étel elkészítésének a módja.

Szénhidrátforrások, melyek meghatározott mennyiségben ajánlottak: a teljes kiőrlésű gabonák és az azokból készült lisztek, tészták, kenyerek, müzlik, korpák, útifűmaghéj, zöldségek, hüvelyesek és az olajos magvak. Ezek az alapanyagok még bélregeneráló, tisztító és nem utolsósorban telítő hatásúak is. A gyümölcsök nagy része, a tej, a natúr joghurt és a kefir gyors vércukor-emelő hatása miatt csak módjával fogyasztható.

Nem ajánlott viszont a cukor, a méz, a növényi szirupok és az ezekkel készült ételek, italok, a fehér pékáru és a tészták, a kukoricás és a burgonyás kenyér, a darák, a zsíros péksütemények, a puffasztott termékek, a burgonya, az aszalt gyümölcs, a banán, a szőlő, a görögdinnye, a gyümölcslevek és az alkoholos italok.

A húsok, a halak, a tojás és az olajok nem tartalmaznak szénhidrátot, továbbá a sajtok, a túró és a természetes édesítőszerek szénhidráttartalma is annyira elenyésző, hogy bátran választhatók.

Egyik legfontosabb vegyület ebben a diétában az ómega-3 zsírsav, amelynek rendszeres bevitele fokozza a sejtek inzulinérzékenységét és támogatja a fogyás ütemét. Legismertebb forrásai a tengeri halak, a lenmagolaj és a diófélék. Vitaminok közül a D-vitamin képes pozitívan befolyásolni az inzulinháztartást és a zsírsejtek alakulását. Az ásványi anyagok tekintetében a króm, a cink, a mangán és a vanádium-szulfát fokozzák az inzulinérzékenységet. Krómot tartalmaznak a teljes kiőrlésű gabonák, a hüvelyesek, a húsok és a sajtok, cinket a húsok, a máj, a tojás és a hüvelyesek, míg a mangán a teljes kiőrlésű gabonákon kívül a dióban és a mogyoróban található meg.