Van-e recept az orvoshiány enyhítésére?
Sose felejtem el, amikor egy délután megállt előttünk a doktor úr kis autója. Azért jött, hogy szóljon, a testvérem másnap okvetlenül menjen újabb vérvételre, mert nem tetszik neki a tegnapelőtt levett vér eredménye.
Nem telefonált, hanem eljött, hogy szóljon. Vagy amikor csapot-papot otthagyva, egyszer csak kiviharzott a rendelőből, kezében az orvosi táskával. A nővérke meg kiszólt: Beteghez ment a doktor úr, várni kell!
A doktor úr már hosszú évek óta a mennyországban rendel, elment a páciensei után, és mi tagadás, azóta sem találkoztam hasonlóan elhivatott körzeti orvossal. Ő valódi háziorvos volt, a szó legnemesebb értelmében, mert házhoz ment, ünnepnapon, akár éjszaka is. Elsőként mindig őt hívták, nem a mentőt. Sok ember életét mentette meg, vagy legalább enyhítette kínjaikat.
Mi tagadás, tájainkon egyre kevesebb az ilyen önfeláldozó, betegeiért, hivatásának élő doktor, aki számára vonzó, hogy egy-egy településen körzeti orvosként praktizáljon. A fiatal medikusok szeme előtt leginkább a nagyobb kórházakban való boldogulás reménye, vagy a külföldi karrier lebeg, ennek érdekében szakvizsgáznak. Kevésbé vonzó számukra, hogy vidékre vonuljanak, s akár egy falusi, kis rendelőben több száz vagy ezer ember egészsége felett őrködjenek.
Az orvosok érdekvédelmi szervezetei nem hiába kongatják a vészharangot: valamit tenni kell, különben egész régiók maradhatnak egészségügyi alapellátás nélkül. Pedig ez az alfája és ómegája annak, hogy egy ország lakosságának egészségi állapota karban legyen tartva. Most ott tartunk, hogy sok helyütt bőven nyugdíjaskorú orvosok még javában rendelnek, mert nincs kinek átadni a praxist. Több településen a régi körzeti orvos helyére már nem jön új, távolabb kell utazniuk a betegeknek, és sokkal többet várakozni a rendelők előtt. Létezik ugyan egy rezidensprogram, aminek lényege, hogy a frissen végzett orvosokból röpke néhány év alatt körzeti orvos válhat, de úgy tűnik, ez a lehetőség sem elég vonzó a medikusok számára. Talán más impulzusok is kellenének.
Felbáron néhány éve nincs gyermekorvos. Az a doktornő, aki addig ellátta a falu és a környékbeli települések gyermekeit, végleg nyugdíjba vonult. Szerencsére körzeti orvos még dolgozik és fogorvos is rendel az egészségügyi központban. Valaha nőgyógyász is kijárt ide hetente egyszer, de mivel kevés volt a páciense, később abbahagyta a rendelést.
– vázolja a jelenlegi helyzetet Bodó István polgármester, aki szívügyének tekinti, hogy az egészségügyi központ épületében élet legyen. Az orvosi rendelőkön kívül pedikűrös és fizioterápiás szakember is dolgozik itt. Kissé szomorkásan konstatálja, már nem veszik olyan szigorúan a körzeteket, mint valaha, szabad az orvosválasztás. A felbári körzetben egykor több mint 3000 ember alapvető egészégügyi ellátását biztosították.
A viszonylag nagy épület fenntartása nem kis tehertétel a falu számára. A bérleti díj minimális, mert az a cél, hogy az orvosok itt maradjanak. Ugyanakkor az öregedő épület karbantartása és modernizálása elengedhetetlen. Az éves ráfizetés 6000 euró.
– vázolja a továbblépés lehetőségét.
Bős, a Duna menti kisváros napról napra szépül, gyarapodik. Régi álma volt az önkormányzatnak, hogy a lepusztult, elavult rendelőintézetet felújítsa. Kétszer is pályáztak erre a célra, de nem jártak sikerrel. Közben kiderült, hogy az épület rossz alapokon áll, és inkább a bontás mellett döntöttek. Helyette pedig építettek egy újat, mert végül mégiscsak sikerült pályázaton pénzt szerezni.
– tudjuk meg Fenes Iván polgármestertől.
A modern, 21. század kihívásainak megfelelő épületben három körzeti orvos, egy gyermekorvos, egy fogorvos, egy nőgyógyász és egy ortopéd orvos rendel. Bősön ezenkívül van még egy olyan épület, ami a gyógyítást szolgálja. Itt nőgyógyászati, fogászati és rehabilitációs rendelő található.
– mondja, örömmel a hangjában.
Dr. Csidey Fodor Ágnes nyolc évig belgyógyászként praktizált Dunaszerdahelyen, amikor idős kollégája mellé szegődött a vásárúti körzeti orvosi rendelőbe. Eleinte csak helyettesítette, aztán hirtelen annyira leromlott kollégája állapota, hogy át kellett vennie a rendelést. Pedig akkor még csak két hónapos volt a gyermeke. Szerencsére volt segítsége, így el tudta vállalni. Azóta sem bánta meg, hogy körzeti orvossá avanzsált.
– meséli hivatásáról a Covidból lábadozó fiatal doktornő.
A rendelőjében van EKG, vérsűrűségmérő, CRP-vizsgálatot és Covid ellenanyag-vizsgálatot is végeznek. Ha szükséges, házhoz is kimegy, bár járvány alatt ez szünetelt. S ha már koronavírus, elmeséli, hogy idén már jobb volt a helyzet, de az első és második hullám idején egyfolytában csörgött a telefonja, hétvégén is. A számítógépét mindig hazavitte, hogy bármikor, ha szükség volt rá, receptet tudjon felírni. Szomorúan hozzáteszi, több páciensét is elvitte a betegség, zömmel idős, beteg embereket, de néhány fiatalabb is volt közöttük.
A fiatal doktornő csak mosolyog, amikor az kerül szóba, hogy nemcsak orvosnak, hanem afféle pszichológusnak is kell lennie.
Nem győzi hangsúlyozni, mennyire fontos a megelőzés, és mindenkit arra buzdít, hogy kétévente menjen el preventív vizsgálatra. Rengeteg rák előtti állapotot meg tudnak ezekkel állapítani. A Csallóközben például nagyon gyakori a vastagbélrák, aminek a gyanúja már egyszerű székletvizsgálat után kiderülhet. S az időben eltávolított polipból később nem lesz daganat.
