Tudni kell elvarrni a szálakat
Magyarics Magdolna olyan ember, akinek mindig kell valamivel foglalkoznia. Pár évvel ezelőtt – mintha csak az eljövendő nyugdíjas évekre gondolt volna – megtalálta kedvenc időtöltését, rongyszőnyeget készít. Engem is beavatott a nem formális szőnyegkészítés rejtelmeibe.
Magdolna a kolozsnémai szociális otthonban dolgozik, szabad idejében szőnyeget készít és emellett adománygyűjtéssel is foglalkozik. 2018-ban, a helyi nyugdíjasklubban találkozott Buzás Klárával, aki megmutatta, hogyan lehet szőnyeget, lábtörlőt, kilépőt készíteni ruhadarabokból.
A nem szövőszéken készült rongyszőnyeg előállításának a technikája nem tűnik bonyolultnak, valójában azonban sokkal több kézügyesség és fantázia kell hozzá, mint ahogy azt először feltételeznénk.
Magdolna kezdetben a mesteréhez járt szőnyeget „fonni”, majd amikor már egyedül is képes volt megfelelő csíkokban felvágni a használt pólókat, trikókat, zoknikat, mackónadrágokat és egyéb ruhadarabokat, elkezdhetett otthon is dolgozgatni. Az internet is segítségére volt, mert a világháló is kínált jobbnál jobb technikákat. Előbb azonban el kellett készülnie a megfelelő méretű fakeretnek, amelyen a szőnyegek fonja. Ebben a férje volt a segítségére.
A szögekkel kivert fakeretre fűzöm fel az anyagot. Egy ruhadarabból, ha jól nyírom szét, egy egész gombolyagot kapok. Persze, az elején nem sikerült szépen megcsinálnom, jó párszor vágtam neki újra és újra, míg használhatóvá vált a textilgombolyag. Ma már a gombolyag elkészítése a nagyszülőkre marad, mert szerettem volna őket is belevonni a munkába – avat be Magdolna a titkokba.
A vezérfonal adja az irányt, Magdolna pedig a fonalakat bújtatásos technikával fűzi fel.
Mindent saját kezűleg old meg, a segédeszközei közé tartozik egy hosszú tű is, amelyet a férje készített szögből. Magdolna azon bújtatja át a fonalat. A legelső szőnyeg elvarrására úgy emlékszik, mintha csak tegnap lett volna.
– Öt órán át próbáltam rájönni, hogyan kell az alul-fölül technikával úgy felfonni a textilt, hogy aztán az ne fusson ki a végén. Az ötödik óra után már csak nevettem magamon, de addig folytattam, amíg végül sikerült megtanulnom.
– Volt rá példa, hogy a türkiz volt az áhított szín, így megpróbálkoztam azzal is. A színes vezetőszál is fel tudja „dobni” a szőnyeget. Ami pedig az időt illeti: egy szőnyeg, ha csak ezzel foglalkoznék, egy nap alatt megvan. Ám mivel egyéb elfoglaltságaim is vannak, így inkább három-négy napot vesz igénybe a kisebb méretű rongyszőnyeg elkészítése. Sohasem dicsérem a munkáimat, mert úgy gondolom, hogy mindig van mit tanulnom. Mára már sokkal kritikusabb vagyok saját magammal szemben, de a visszajelzések alapján úgy tűnik, jól csinálom.
Magdolna nem csak a saját örömére kézimunkázik, családjának, barátainak is készít rongyszőnyegeket.
Vannak visszatérő vásárlói is. A szociális hálón működő felvidéki kézművesek csoportja tagjaként a tágabb közönség előtt is bemutatkozott.
Megjelent a Magyar7 2021/40. számában.
