Toszkánai képeslap
Azt, hogy az olaszok hangos és vidám nép, mindenki tudja. Azt viszont aligha, hogy bár rengeteg tésztát fogyasztanak, nagyon csinosak. Egy-két molett embertől eltekintve, itt szinte mindenki filigrán alkat. Nos, állításuk szerint ennek az a legfőbb oka, hogy az itteni gabonának nagyon alacsony a sikértartalma. Siető olaszokat nem nagyon láttunk, sőt a sziesztához is hűen ragaszkodnak. Nem csoda hát, ha ők az az európai nép, akiknél legalacsonyabb a szívbetegségek és az infarktusok száma. Az olaszok általában annyit főznek egyszerre, amennyit képesek elfogyasztani, kivételt a köretek képeznek, ezekből nagyobb mennyiség készül, és ami nem fogy el, azt lefagyasztják.
Reggelire bekapnak valamit a hűtőszekrényből, ilyenkor nincs együtt a család. Az ebédjük is lazább a nálunk megszokottnál. Ám a vacsora minden olasz családban szent és sérthetetlen. Ilyenkor szigorúan együtt vannak és komótosan esznek, általában 2-3 órán át. Ez az időpont a családi beszélgetések ideje is. Ilyenkor nem veszik elő a telefonjukat, kizárólag egymásra figyelnek. Az, hogy minden nap megajándékozzák egymást 2-3 órával, fontos tényezője a családi összetartásnak. Általában éjfélig fenn vannak, ugyanakkor reggel 8 órakor még alig-alig tapasztalható mozgás az otthonaikban.
Nos, akkor nézzük, miért érdekes egy viszonylag kis toszkán település a turisták számára, ha azt épp San Gimignanonak hívják!
A városkát, amely Firenzétől 52, Sienától 42 km-re fekszik, Kr. e. az 1. században két római szenátor alapította. Remek domborzati adottsági vannak, egy tágas, szőlőföldekkel körbeölelt dombon terül el. A települést anno egy római püspök kőfallal vettette körül, megakadályozva ezzel a hunok betörését. Ma hálából a városka ennek a püspöknek a nevét viseli. Mivel a kőfal megakadályozta a település terjeszkedését, ezért a lakosok felfelé építkeztek, tornyokat emeltek. A jellegzetes román kori toronyházak a családok gazdagságát és hatalmát is hivatottak voltak jelképezni. Eredetileg 72 torony állt San Gimignánóban, némelyik a 70 méter magasságot is elérte. Bár mára csak 13 maradt meg épségben, ettől függetlenül a települést ma is a „tornyok városaként” emlegetik.
Az 54 méter magas Torre Grossa San Gimignano legmagasabb tornya. Mi volt a tornyok funkciója? Szakaszos bontásban a toronyba gerendákat építettek be. Alul volt a kocsiszín, a lovak kaptak benne helyet, középen a család legértékesebb dolgai nyertek elhelyezést, míg legfelül volt az ún. stratégiai pont. A tornyokat leginkább a tűzvész fenyegette, ezért cseréppel fedték be őket, mert a cserép jobban ellenállt a tűznek. A legfelső szintet főleg a katonák használták.
A település a Rómába vezető zarándokút egyik fontos megállója is, ennek köszönhetően idővel közlekedési csomóponttá vált. Fejlődését ennek, illetve a mezőgazdasági termékek kereskedelmének köszönhette.1300. március 8-án még Dante is tiszteletét tette a városban.
Lakói elsősorban szőlő- és sáfránytermesztéssel foglalkoztak. A bevételt nem herdálták el, hanem visszaforgatták a gazdaságba. A 14. században azonban előbb földrengés, majd pestis tizedelte a városka lakóit, így a település lassan elnéptelenedett. Csak a 19. században indult újra virágzásnak.
A városka történelmi központja a Világörökség részét képezi. Égbe törő lakótornyai, mediterrán háztetői, ódon terei, utcácskái, sikátorai, mind-mind a település történelmét idézik. Két tere, a Piazza della Cisterna és a Piazza del Duomo összekapcsolódik egymással. Itt kóstolható meg a világ legjobb fagyija, amely reszelt jéggel, mézes sürítménnyel, tej és gyümölcs hozzáadásával készül. 2024-ben és 2025-ben is megnyerték a legjobb fagylalt világmustráját.
A városháza tanácstermének büszkesége Lippo Memmi nagy méretű freskója, a Maesta. Napjainkban az épület képtárként működik.
Közelében találjuk a Collegiáta nevű templomot, amelynek az az érdekessége, hogy bár kívülről végtelenül letisztultnak tűnik, belső terei lenyűgözőek. Az egyik oldalon az Ószövetség, a másikon pedig az Újszövetség jelenetei elevenednek meg. Ha minden bennünket érdeklő szépséget megnéztünk, élvezetes a szűk középkori utcácskákban andalogni, benézni egy-egy boltocskába, ahol például a jellegzetes toszkán kerámia termékei vásárolhatóak meg.
Mint annyi más olasz városban, itt is az egyik fő látnivaló a Duomo, vagyis a székesegyház. A templom kívül és belül is különleges és egyedi, a világ legszebb templomainak egyike. Mozaikpadlója is egyedülálló, de ékessége még Donatello bronzszobra, a Heródes lakomája, valamint Bernini és Michelangelo szobrai.
A Piazza del Campó Siena főtere, egyúttal Európa egyik legszebb középkori tere. Sok mindent megélt az elmúlt századokban, volt piac, vesztőhely, bikaviadalok helyszíne is. A városháza mellett magasodó torony 88 m, ezzel Itália második legmagasabb tornya. Ugyanolyan magasra építették, mint a Duomót, hogy ezzel is jelezzék az egyház és az állam egyenlőségét. Itt akarták megépíteni a világ legnagyobb templomát is, ám hogy ez mégsem valósult meg, annak elsősorban a pestisjárvány volt az oka, amely elpusztította a városlakók kétharmadát.
Siena kerületekre bomlik, valamennyi saját zászlót mondhat magáénak. A főtéren évente két alkalommal tartanak lovasversenyt, július 2-án és augusztus 16-án. Ennek az elnevezése Pálio. A lovasok nyereg nélkül ülik meg a lovat, a verseny izgalmas, gyors (mindössze 90 másodpercig tart) és veszélyes, hiszen a fizikai kontaktus is engedélyezett a konkurens lovassal szemben. A 17 városnegyedből 10 versenyezhet egyszerre, ezt sorsolással döntik el, de az előző év azonos időszakában kimaradt 7 kerület automatikusan részt vesz a következő megmérettetésen, így már csak további hármat sorsolnak hozzájuk. A győztes díja egy Szűz Máriát ábrázoló selyemsál.
A verseny a 12. századig visszanyúló élő tradíció.
