Titokzatos vagy tiltott helyek, avagy ahová (szinte) senki sem teheti be a lábát
Manapság – a karanténidőszakot leszámítva – a legtöbbünk számára teljesen magától értetődő az utazás szabadsága, mind a saját országunkon belül, mind pedig külföldön. Azonban léteznek olyan helyszínek is, ahova a legtöbb ember sohasem juthat el az élete során, és nem éppen amiatt mert ultra-egzotikus vagy éppen nagyon drága úticélokról lenne szó. Írásunkban ezekből gyűjtöttük össze néhányat.
A Spitzbergák Nemzetközi Magbunker egy magtároló, ami a norvégiai Nyugati-föld (Spitsbergen) szigeten, egy homokkőhegy belsejében, 120 méter mélyen a föld alatt található. A magbunkert, amelyben körülbelül 4.5 millió magot lehet tárolni, azért hozták létre, hogy egy esetleges globális katasztrófa esetén megőrizzék a legtöbb növény magját. Ezt a magbankot úgy próbálták kialakítani, hogy akkor is megmaradjon, ha a világ összes többi magbankja már megsemmisült. Mivel a magokat -18 fokos hőmérsékleten tárolják, így akár évszázadokon keresztül is használhatóak maradhatnak.
Az apró olaszországi szigetről a krónikák először időszámításunk szerint 421-ben tesznek említést, amikor is a rómaiak ide menekültek az őket üldöző barbárok elől. Később, 1379-ben a sziget lakosai a genovai flotta támadása miatt kénytelenek voltak elhagyni a szigetet. A 18. századtól a szigetet karanténállomásként használták, és a pestissel megfertőzött embereket szállították ide. Később, az 1900-as évek elején a szigeten lévő épületeket elmegyógyintézetté alakították át. Állítólag a kórházban dolgozó ideggyógyász ezekben az időkben kegyetlenül bánt a szigetre hozott páciensekkel, sőt állítólag emberkísérletek is zajlottak itt. Az orvos, aki állítólag lobotómiával is „kezelte“ a betegeket, később arról számolt be, hogy szellemek kísértik őt, majd öngyilkos lett. Az intézetet 1968-ban zárták be. Napjainkban a szigetet a helyi önkormányzat döntése alapján tilos látogatni.
Az Urál-hegység déli részén fekvő várost 1979-ben alapították. Habár Oroszországban több olyan város is található, ami nincs rajta a térképen és nem látogatható, de Mezsgorje városa ezek közül a legismertebb. Arról, hogy miért tilos ide belépni, és milyen tevékenység zajlik itt pontosan, számtalan mítosz és találgatás született már. Egyesek szerint föld alatti bunkerek találhatóak itt, ahova egy esetleges háború kitörésekor az ország vezetői elmenekülhetnek, míg sokan úgy vélik, hogy a kormány nukleáris fegyvereket fejleszt itt.
Annak ellenére, hogy az 51-es körzet rendeltetéséről már a huszadik század második felének kezdetétől folynak a különböző találgatások, az amerikai kormány csak 2013-ban ismerte el a hely létezését. A katonai bázison a hivatalos álláspont szerint kísérleti repülőgépeket és fegyvereket tesztelnek, azonban a hely – nem utolsósorban - a kormány titkolózása és a terület szigorú őrzöttsége miatt, mindmáig rengeteg, főleg földönkívüliekkel kapcsolatos találgatásnak és összeesküvés-elméletnek szolgál táptalajául.
A Bengáli-öbölben található sziget valószínűleg azon kevés helyek egyike a világon, amelyek máig elérhetetlenek maradtak a modern civilizáció számára. A szigetet a helyi őslakosok, a szentinelézek lakják. A hely látogatását India kormánya egyrészt az ő védelmük érdekében tiltotta meg, másrészt pedig azért, mert az itt élő őslakosok ellenségesen viselkednek mindenkivel, aki közeledni próbál feléjük. 2018-ban egy amerikai keresztény misszionárius, John Allen Chau tt lelte halálát, miután illegálisan elutazott a szigetre, hogy megtérítse a törzs tagjait.
