Tengerszemekkel szemezve a polákok Magas-Tátrájában
A sikeresen abszolvált túraszeánsz a Giewontra, arra sarkallt minket, csapassuk keményen másnap is, avagy a kilométerek taposása és a vádlifeszítő kaptatók most sem hiányozhattak a repertoárból. Négytagú csavargós kompániánknak azt kellett eldöntenie, merre vezessen útja. A túratérképre bökve belőttük az irányt és túraútvonalunkat kijelöltük a gleccser eredetű hegyi tavakhoz, amelyeket mi tengerszemeknek nevezünk. Az izzadságszagú pillanatok és a fenséges magas-tátrai miliő garantált volt, indulhatott a túrázás.
Ezek a bizonyos tengerszemek a jégkorszak idején alakultak ki, amikor a visszahúzódó gleccserek mély medencéket vájtak a gránitba, majd ezek vízzel teltek meg. Ilyen szempontból a közép-európai régió egyik leglátványosabb magashegyi területéről beszélünk. A látványra ki voltunk éhezve, különösen a tátrai mikrokozmosz legnagyobb tava érdekelt minket. Ő maga a “Tengerszem”, melyet a lengyelek Morskie Oko névvel említenek. A Magas-Tátra lengyelországi szakaszának természeti szupersztárjáról van szó. Hozzá indultunk látogatóba.
Rengeteg ember keresi fel naponta a helyszínt, tehát a parkolásra nagy figyelmet tessék fordítani. Kora reggelre a fő parkoló fullosan tele és előre, online tudsz parkolójegyet venni. Mivel mi ezt elmulasztottuk, esélyünk sem volt otthagyni négykerekű vasparipánkat. Szerencsénkre visszafelé vannak kialakítva, amolyan rögtönzött parkoló szakaszok, ahonnan minibuszokkal visznek tovább a kiindulópontig. Mi is ilyen parkolót találtunk magunknak, majd innen egyenesen kitettek a Palenica Bialczanska parkolónál. A túrabakancs koptatása itt vette kezdetét.
A túrabakancs nem aszfaltozott útszakaszra van kitalálva. Nos, ebből volt legalább nyolc kilométeres nettó rész, mire megérkeztünk volna egy mutatós menedékházhoz (Schronisko PTTK nad Morskim Okiem). Persze az út nagy részét megtehettük volna lovaskocsival, de hát abban mi lenne a tartalom. A menedékház körül hemzsegtek az emberek, mivel közvetlenül a Morskie Oko partján terült el. Itt aztán mindenki lőtte a fotókat, készültek a profilképek és a különféle sztárfotók.
Ettünk, feltöltöttük készleteinket és úgy határoztunk, hagyjuk itt ezt a tömegnyomort és kapaszkodjunk feljebb, a vadregényesebb Czarny Staw pod Rysami irányába. Tudtuk, menet közben jópáran lemorzsolódnak, szellőssebb lesz a vidék és a Morskie Oko-ra a kilátás fenségesebb lesz, mint odalentről. Nem csalódtunk a látványban, a “Tengerszem” kontúrjai most rajzolódtak ki igazán. Egy mély katlanban bújik meg, smaragdzöld vize elkápráztatja a nagyérdeműt.
A tó környezetét meredek gránitcsúcsok ölelik körül, köztük a híres Rysy, amely Lengyelország legmagasabb pontja. A showt végül a Czarny Staw pod Rysami (Fekete-tó a Rysy alatt) vitte el. Nevét a vize kék-feketés árnyalatáról kapta. Pazar látványvilág ami ott vár téged és ha kemény vagy, mint a túrabakancsod sarka, akkor innen lehet tovább menni akár a Rysy csúcsára. Az embertömeg errefelé felejtős fogalom. Ezt megünnepelvén, megelégedésemre majszoltam el a horalkyt.
Miután letudtuk a túraszakasz első felét, várt minket a visszaút a parkolóhoz. Természetesen nem siettünk, igyekeztük élvezni a príma májusi időjárást és a panorámákat, miközben sétáltunk vissza a Morskie Oko-hoz. Ezek a tavak nemcsak természeti szépségük miatt fontosak, hanem ökológiai szempontból is értékesek. Tiszta, hideg vizükben speciális élővilág alakult ki és környezetük szigorúan védett.
A lengyelországi Magas-Tátra tengerszemei egyszerre nyújtanak nyugalmat, drámai látványt és valódi alpesi hangulatot. Minden túrakéjenc számára kötelező programpont ezek meglátogatása és a tisztelt olvasót is arra tudom biztatni, vegye a sátorfáját és szippantson jókorát a polákok hegyi levegőjébe.
