Táplálkozási zavarok: figyeljünk oda egymásra és a gyermekeinkre
A jóléti társadalmakban jelentős probléma az elhízás. Aggasztó, hogy már gyermekkorban is komoly méreteket ölt, legutóbbi írásomban foglalkoztam ezzel a témával. Az elhízás mellett további, a táplálkozási szokásokkal összefüggő veszélyek leselkednek a modern kor emberére.
A táplálkozási zavarok – ide tartoznak például a közismert anorexia nervosa és a bulimia nervosa nevű betegségek – miatt szenvedők kórosan sokat foglalkoznak alakjukkal, testsúlyukkal. Nem esznek eleget, vagyis nem veszik magukhoz az egyes vitaminokból, de akár az összkalóriából a megfelelő mennyiséget. Hiányzavarok léphetnek fel, amelyek következtében károsodik a szív, az emésztőrendszer, a csontok, a fogazat. Sokáig a tinédzserlányok betegségeinek tartották ezeket, viszont a fiúk körében is egyre gyakoribbak, sőt, egyre fiatalabb életkorban jelentkeznek, de a megfigyelések szerint a felnőttkorban is kialakulhatnak.
Az anorexia nervosában szenvedők nagyon soványak, már-már szélsőséges félelmet táplálnak az elhízással szemben, magukat ugyanakkor kövérnek gondolják.
Az elhízástól való félelmükben nagyon keveset esznek, ha mégis fogyasztanak valamit, utána hánytatják magukat. Céljaik érdekében gyógyszereket szednek, például hashajtókat, hánytatókat, vízhajtókat. Sokat edzenek, hogy megelőzzék az elhízást. Mindez azonban mégsem csökkenti rettegésüket az elhízástól. Az anorexiát valójában nem is táplálkozási zavarként kellene meghatározni, sokkal találóbb lenne egyfajta önértékelési, érzelmi zavarként felfogni.
A súlyos minőségi éhezésnek, hiányos táplálkozásnak komoly szövődményei lehetnek.
Sokszor nehezen ismerhetőek fel az anorexia jegyei, ne gondoljuk, hogy mindenki, aki ebben a betegségben szenved, „csont és bőr”, bár az átlagostól persze soványabbak. A tápanyag-, ásványianyag- és vitaminhiány következtében fáradékonyak, fázósak, vérszegények, alvási zavaraik lehetnek, kékesek az ujjaik, töredezett a hajuk, száraz a bőrük, menstruációs zavaraik, szívritmuszavaraik alakulhatnak ki. Ha sokat hánytatják magukat, a gyomorsav megtámadja a fogaikat. Titkolják mások előtt az evéstől, elhízástól való félelmüket. Alig esznek mások előtt, rengetegszer ellenőrzik a testsúlyukat, testalkatukat, visszahúzódóak, hangulati zavaraik lehetnek.
A szívritmuszavarok és más, az elektrolitok (kálium, nátrium, klorid) súlyos koncentrációváltozásaiból következő állapotok potenciálisan halálosak lehetnek!
Nagyon nagy hangsúlyt kell helyezni az anorexia megelőzésére, ehhez a családon belüli egészséges viszonyokban kell keresni a vezérfonalat. A perfekcionalizmusra vagy egyéb kényszerekre hajlamos személyiségekre jobban oda kell figyelni főleg akkor, ha valamilyen komolyabb változás áll be az életében (költözés, szakítás, gyász). A média sovány szépségideáljának nyomását többek között a család egészséges étkezéskultúrája ellensúlyozhatja.
A minőségi éhezés nem az anorexiások sajátja. A jólétben élő Európa lakosságának mintegy 5%-a alultáplált, vagyis minőségi éhezésben szenved, szakszóval malnutriciónak hívjuk ezt az állapotot.
Műtétek vagy súlyos traumákból lábadozó betegek, daganatokkal vagy más krónikus betegségekkel (például vese- vagy tüdőelégtelenséggel) küzdő betegek esetében fokozott kockázata van a malnutríciónak. Az időskorra jellemző csökkent mozgásképesség, rágási problémák, romló étvágy, gyengülő ízérzékelés, szociális izoláció, szorongás, bevásárlási nehézségek, illetve a számtalan gyógyszer mellékhatásai mind növelik a kockázatot. Ennek az állapotnak a felismerése sem egyszerű. Az izomgyengeség, étvágytalanság, száraz bőr, heges fogíny, laza fogak, elhúzódó sebgyógyulás árulkodóak. A táplálásterápia speciális, gyógyászati célra szánt magas fehérje-, illetve energiatartalmú tápszereinek sokszor nagyon rossz az íze, a betegek nem fogyasztják szívesen. Természetesen a malnutríció élesen elkülönül az anorexiától, testképzavarról szó sincs.
Visszatérve a táplálkozási zavarokra, a bulimia nervosa hátterében is testképzavar áll. Lényeges különbség az anorexiától, hogy a bulímiás beteg ismétlődően hatalmas mennyiségű élelmet fal fel egyszerre, különösen olyan ételeket, amiket egyébként élesen kerülne. Ezután pedig hánytatja magát. Testedzéssel, gyógyszerekkel, hashajtókkal is próbálja leadni a felvett kalóriákat. Ha napközben egyáltalán nem eszik, csak súlyosbítja az esti falási rohamokat. Jellemző a szégyenérzet az esetleges elhízás, illetve evési szokások miatt. A „binge-eating” betegség egy következő kórkép, ez az angol elnevezés uralja a magyar nyelvi közeget is, de a falászavar elnevezést is szokták használni.
A beteg nagyon gyakran és gyorsan hatalmas mennyiségű élelmet fogyaszt, nem bírja abbahagyni a lakmározást.
Akkor sem, ha már nem éhes, és már nagyon teltnek érzi magát. Egy ilyen lakmározás után bűntudata van, ám ellentétben a bulímiával, anorexiával, nem akarja kompenzálni a bevitt fölös kalóriát. A bűntudat miatt szeret egyedül enni. Az orthorexiában szenvedő beteg kórosan ragaszkodik az egészséges táplálkozáshoz, általa egészségtelennek gondolt ételt véletlenül sem enne, inkább koplal. Sok más hasonló táplálkozászavart különítenek még el, például a purgáló zavart, amelyben hiányzik a falási roham, mégis sokat hánytatja magát a beteg.
A táplálkozási zavarok sikeres kezelésének a feltétele a beteg önbecsülésének a helyreállítása. Figyeljünk oda egymásra, gyermekeinkre, előzzük meg ezeket a betegségeket!
Megjelent a Magyar7 2022/20. számában.
