Táplálkozási ajánlások daganatos betegeknek

A lelki megpróbáltatásokon túl, a kezelések okozta mellékhatásokkal küzdeni egyaránt embert próbáló feladat. Az adott állapothoz igazított egyéni étrend kialakítása elengedhetetlen, hiszen ha valaki képtelen enni, az előbb-utóbb erőtlenné válik, mind testileg, mind lelkileg. Sokakat pontosan a fogyás, a gyengeség tesz borúlátóvá, és emiatt veszítik el motivációjukat. A nagy fokú testtömegvesztés pedig befolyással bír a betegség kimenetelére.

A rákellenes kezelések nem csupán a daganatos, de a gyors osztódású egészséges sejteket is pusztítják. Ilyenek találhatóak főként a szájban, az emésztőrendszerben és a hajtüszőkben. Ezen egészséges sejtek károsodása vezet a kellemetlen mellékhatások kialakulásához és a táplálkozási problémákhoz.

A leggyakoribb mellékhatások közé a szájszárazság, a szájnyálkahártya-gyulladás, a nyelési nehézség, az ízérzékelés megváltozása és a fogászati problémák, a hányinger, hányás, hasmenés és hasi puffadás tartozik.

A helyesen összeállított étrend megkíméli a szervezetet a felesleges emésztési és méregtelenítési többletmunkától. Elősegíti az anyagcserét terhelő salakanyagok kiürítését, valamint biztosítja az optimális vitamin-, ásványianyag- és nyomelemszükségletet, így erősítve az immunrendszert. A továbbiakban olyan gyakorlati tanácsokat gyűjtöttem össze, amelyek elviselhetőbbé tehetik a daganatos beteg mindennapjait.

A szájban kialakult sebek, szájszárazság, nyelési nehezítettség esetén a legelőnyösebb, ha az elfogyasztandó étel lágy és pépes állagú. Gondolok itt a különböző krémekre, pudingokra, turmixokra, mártásokra, sodókra, krémlevesekre. Mindenképpen kerülni kell a fűszeres, csípős, alkoholtartalmú, túl forró ételeket és italokat.

Étkezéshez célszerű nagy átmérőjű szívószálat használni. A panaszok enyhítésére kiváló a jégkocka, és annak gyakori szopogatása.

Erre a célra a legalkalmasabbak a jégkockatartóban lefagyasztott, ízesített tápszerek, mivel ezekkel nemcsak a fájdalmat tudjuk csillapítani, de a beteg közben táplálkozik is.

Patikában beszerezhetők érzéstelenítő cukorkák vagy szprék, de evés közben a fej előre-hátra hajtása is enyhülést hozhat.

Ebben az esetben nem mindegy a tálalás. Sokat számít, ha még a legegyszerűbb étel is gusztusosan van elrendezve a tányéron. Kisebb adagokat szolgáljunk fel, és lehetőség szerint minél több alapanyagból dolgozzunk. A sokféle szín és a vonzó elrendezés növeli az étvágyat. Semmit sem szabad erőltetni.

Ha például a vörös hús íze vagy illata nem szimpatikus, akkor szárnyast, tojást, tejtermékeket vagy halat kínálhatunk helyette. A hús íze zöldfűszerekkel, mártásokkal, szószokkal vagy pácolással kellemesebbé tehető, de az erőteljes fűszereket itt is kerülni kell.

Ha a készülő étel illata is zavaró a beteg számára, akkor mindig fedő alatt főzzünk, és használjunk szagelszívót. Műanyag evőeszközökkel elkerülhetjük az étkezések közben jelentkező fémes ízérzetet.

A kezelések során a leggyakrabban fellépő mellékhatás a kínzó hányinger. Emiatt a betegek sokkal kevesebb táplálékot vesznek magukhoz, mint amennyit kellene. Holott gyakran már az éhség váltja ki az elviselhetetlen émelygést. Ezért az ételek legyenek könnyen emészthetőek, a beteg többször egyen egyszerre csak keveset, és azt is lassan.

Legjobb ilyenkor a pirítós, keksz, ropi, joghurt, zabkása, babapépek, főtt burgonya vagy rizs, roston sült csirke (bőr nélkül), puha gyümölcsök, befőttek és a jégkása.

Kerülni kell a zsíros, bő zsírban sült, erőteljes fűszerezésű, csípős, intenzív illatú és túlságosan édes fogásokat. Étkezés közben keveset szabad csak inni, mert az innivaló növeli a telítettség és a puffadás érzetét. Mivel a forró étel fokozza a hányingert, ezért inkább szobahőmérsékletű vagy hideg ételek fogyasztása javasolt. Ne egyen a beteg fülledt, vagy konyhai illatokkal túltelített helyiségben. Reggelente még felkelés előtt érdemes kevés pirítóst vagy kekszet elrágcsálni. Étkezés után pedig ülő helyzetben pihenjen legalább egy órán át, és mindig viseljen könnyű, laza ruházatot.

Hasmenéses állapot esetén, mint mindig, fontos a folyadék-, só- és káliumpótlás. A bélrendszer érintettsége mellett figyelembe kell venni a tejcukorra való egyéni toleranciát, amennyiben panaszt okoz, kerülni kell.

A kezelés során kapott gyógyszerek, a kevés folyadékbevitel, illetve az ágyhoz kötöttség székrekedést okozhat. Ez általában megemelt folyadékmennyiséggel (napi 3 liter), valamint rostban gazdag táplálkozással rendezhető.

Nem mindegy azonban, milyen rostot fogyasztunk. Amennyiben a betegség az emésztőrendszert támadta meg, inkább a vízben oldódó rostokat kell előnyben részesíteni. Ilyen van a gyümölcsök húsában (héjuk nélkül), valamint a zabpehelyben.

Már a kezelések megkezdésének elején gyűjtsünk össze néhány gyorsan elkészíthető és lehetőleg fehérjében gazdag receptet, valamint szerezzük be az alapanyagait. Azokból az ételekből, melyeket a beteg szívesen fogyaszt, fagyasszunk le pár adagot, hogy ne akkor kelljen a hozzávalókat beszerezni, vagy éppen elkészíteni, amikor megkívánja őket. Mindig legyen kéznél valamilyen rágcsálnivaló (keksz, mazsola, ropi). A nap folyamán bármikor jól jöhet, ha gyorsan van mihez nyúlni.

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy hosszabb ideje elégtelen a táplálékfelvétel, érdemes tápszerekkel kiegészíteni a napi kalóriabevitelt. A klinikai tápszerek emésztési és felszívódási panaszok esetén is adhatók.

Az ételek dúsításához és önállóan is fogyaszthatók. Az iható tápszereknél gyakran tapasztalják, hogy elnehezítik a gyomrot, esetleg hasmenést, székrekedést váltanak ki, vagy túlságosan édesnek ítélik meg őket. Jól behűtve, egész napra szétosztva, kortyonként fogyasztva jól beépíthetők a mindennapokba. Semleges ízesítésben akár főzéshez is felhasználhatók.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/19. számában.