Székelyföld anzix
Bő két éve már, amikor utoljára láthattuk a székelyek földjét. Időben távolodunk utazásunk időpontjától, de érdekes módon az emlékek cseppet sem kopnak ki belőlünk, sőt, még édesebbé válik az ott eltöltött pillanatok múltidézése. Jól mondja a fáma, ha emberfia egyszer rálép Székelyföld területére, akkor utána folyton-folyvást vágyakozni fog oda és keresni fogja a módját, miképp és kivel látogasson vissza ebbe a Tündérországba.
Annó két éve teljesítettünk egy kellemes szász és székely helyszínekkel teletűzdelt körutat. Sok hónappal ezelőtt már írtam Brassóról, a Barcaság ékkövéről és a szászok Fundus Regius-áról. Most fújjon minket a Kárpátok szele a székelyekhez és ezen írás summája csapjon át székely anzixba. Megállás nélkül kergettük a szerelmes földrajzot, kulturális örökségeinket, avagy Parajd gyomrából a székely panorámákig. Menjünk szépen sorba!
Szállásunk Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen volt berendezve. A délelőtti órákat a város központjában töltöttük. Említésre méltó az erőd vára. Van ott templom, kaszárnya, füves park, hangulatos kávézó – igazi lazulós hely, ahol az ember kipihenheti a szürke hétköznapokat. Nálunk amolyan napindítónak abszolút megfelelt. A vár szomszédságában oldschool járgányokat vonultattak fel, ahol szintén elidőztünk, majd onnan visszaiszkoltunk a szállásra, kocsiba pattantunk és húztunk Parajdra. Legkülönlegesebb látványossága a parajdi sóbánya és a falu melletti holdbéli tájra emlékeztető Só-szoros és Só-szakadék. A Parajd környéki Sóvidék Európa egyik legnagyobb sókészletét rejti a föld alatt. A föld gyomrában bő órácskát időztünk el. Egyébként tiszta vidámpark a hely. Sportolásra ihletett embereknek ajánlatos a bánya – asztalitenisz, tollaslabda, kötélpálya, ezek mind egy helyen.
Miután újra fényben járók lettünk, kezdődhetett az igazi roadshow. Következő meglátogatott helyszínünk a Jézus szíve kilátó. Hát a vége felé eléggé vacak út vitt oda minket, végül még másztuk is, mert nem akartuk tovább szenvedtetni a bérelt kocsinkat. A vaskonstrukció tetején, pontosabban Jézus fejéből kinézve csodálhattuk a panorámát és persze pihenhettünk meg, mert nemigazán volt a tervben, itt bizony kaptatók is lesznek. Sokak számára látványa megosztó, mivel nem illik bele a tájképbe.
Maradjunk annyiban, már messziről lehet látni, ahogy kezét széttárva várja az odatévedt csavargót. Székelyszentlélek irányába kavicsos, makadám úton, Farkaslakán jobbra, majd a Bogárfalvai letérőnél szintén jobb irányba fordulva pár kilométeres földúton érkezünk meg a székelyek legendás Gordon hegye alá. Úgy mesélik, a hegy üregeiben lévő rengeteg kincsre sárkányok vigyáznak.
Mi innen Farkaslakára indultunk, hogy gyors pillantást vessünk Márton Áron szülőházára. Művei hűen tükrözték a székely észjárást és beszédmodort és a szülőföld önzetlen szeretetét. Székelyudvarhely előtt pedig Szejkefürdőn, Orbán Balázs sírjánál tettünk vizitet. Ott felállított székelykapuk sokasága adja meg igazán a hely zamatát. A kapuk mindegyike egy kész remekmű. Gondosan elkészített faragások, festések hirdetik a magyar-székely népművészet szépségét.
Már jól benne voltunk a délutánban, de még mindig nem szándékoztunk leállni. Székelykeresztúron kajáltunk óriásit, majd Székelyvéckén zárult a fieszta. Az ott megélt pillanatok majd megérdemelnek egy külön írást.
