Szecessziós mozzanatok Szabadkán
Jól arcon gyűrt minket a huszadik század viharos történelme. A nagy küzdelmek közepette régiók, városok ingáztak országhatárok között, mellette emberi sorsok sokasága, melyek némán köszönnek vissza az utókornak. Vén kontinensünk köztes Európája az élen járt ebben. Országhatárokat tologattak északról délre, nyugatról keletre, vagy éppen fordítva, fittyet hányva egy adott régió vagy város nemzetiségi és kulturális arculatára.
A hányatott sorsú Délvidék sem kerülhette el sorsát. Egy régió, mely napjainkban érzékenyen egyensúlyoz a még megmaradt közép-európaisága és a balkáni délszláv temperamentum között. De hívhatjuk Bácskának, Vajdaságnak, a lényegen mit sem változtat, az etnikailag heterogén régió napjainkig is elüt kulturális és civilizációs fejlettségében Szerbia más helyeitől. Ott lenn náluk minden településnek megvan a saját maga története. Közülük emeljük ki azt a települést, amelynek gazdasági növekedése és kulturális élete az egyik legimpozánsabban mutatta meg, mire lehetett volna képes a dualista Monarchia, ha nem fullad bele a nagy világégés következményeibe. Az elkövetkezendő sorok szóljanak hát Szabadkáról, kinél magyaros szecessziós impulzusokat kaphatunk egy nagy adag közép-európai sorssal, multikulturális fűszerezéssel.
Ha az elmúlt bő hatszáz évet nézzük, akkor Szabadka esetében a határok igencsak lazán jöttek és mentek. Tizenkétszer cserélt gazdát, ebből hétszer csak a huszadik század folyamán. Ettől függetlenül heterogén jellege, erős magyar kulturális dominanciával máig megmaradt. A város nettó csemege, ami a látnivalókat illeti. Szerencsés fickónak tarthatom magam, mert többször koptathattam cipőmet macskakövein. Napjainkra bája kissé megfakult, de történelmi épületeinek halk suttogása elringatnak bennünket a boldog békeidők Szabadkájára.
A város képét meghatározza a népművészeti motívumokat is magában foglaló, magyaros szecessziós építészet. Szabadka alfája és omegája, a belváros központi részén magasló, monumentális méretű Városháza épülete. Zsolnay-kerámiával díszített grandiózus épület hirdeti csak igazán, hogy Szabadkában mekkora potenciál rejlett egykoron. Csakhát a Monarchia összeomlása után jött a délszláv éra és a felette meghúzott új országhatár és a földrajz kettőse kirúgta lába alól a talajt és egy provinciális határváros lett belőle. Mintha megtört volna benne valami, úgy, mint a Városházától nem messze található Szent Teréz székesegyház megviselt, repedésekkel teli temploma.
Szecessziós sétánk természetesen nem merül ki a Városházával. A város legismertebb szecessziós lakóépülete, Raichle Ferenc helyi építész által tervezett, saját otthonának épített palota. Ma egy galéria működik falai között. Az épülettől jobbra álló második házban, a szintén szecessziós Sonnenberg-palotában a magyar főkonzulátus kapott helyet. A város korzója kellemes idő esetén megtelik szép számú embertömeggel. Ahol a Korzó kezdődik, a modern szökőkúttal díszített Szabadság téren két épület is figyelemre méltó, a Korzó sarkán a klasszicista stílusban emelt Népszínház korinthoszi oszlopokkal díszített homlokzata és a látványos fasorral szegélyezett egykori Nemzeti Kaszinó neobarokk épülete.
Léptünk kopog tovább a szabadkai ódon macskaköveken, míg nem szemünk megakad a maga nemében pazar építészeti látványvilágban. A példásan felújított Zsinagóga egyedülálló a maga nemében, hiszen ez az egyetlen zsinagóga, mely a szecesszió magyar változatát képviseli.
A stílusra jellemzően a pávatollszerű növényi minták, a tulipánok, a stilizált rózsák és liliomok egyaránt megtalálhatók a homlokzaton és a belső térben, az üvegablakokon és a felfestésekben. A zsinagóga aurája nemzeti érzéssel is párosult, valamint azzal, hogy a szecesszió díszítőművészetének ornamentikus jellege megfelelt a zsidó művészeti hagyomány nem-ábrázoló törekvésének.
A multikulturalitás kötelez és itt a szó nemes értelmét értem ez alatt, még akkor is, ha az a fránya huszadik század vérzivataros éveit is ideszámítjuk. A magyarok mellett, a mára többségé duzzadt szerbek élnek itt. De azért Szabadka megmaradt továbbra is, azonos kultúrkörből származó, többnyelvű városnak. Tartsa meg ezen jó szokását.
