Škoda Octavia 2.0 TSI 4x4 Sportline: Egzotikus darab!

Mi ezek közül a 190 lovas benzinest kaptuk meg tesztelésre, a hozzá kizárólagosan járó kétkuplungos automata váltóval és összkerékhajtással.

Az alaptípussal ellentétben itt fekete a hűtőrács, az elülső diffúzor, a ködfényszórók és a tükörházak keretei, az oldalablakok (felső) szegélyei, a hátsó légterelő pereme, valamint a feliratok az autó farán. Ugyanott a széles, krómozott dupla kipufogóvég jelzi az autó különleges státusát, a SPORTLINE embléma pedig az elülső sárhányó csücskében díszeleg. A kerék- és abroncsméret ennél a típusnál 225/45 R18, antracit fényezésű alufelnikkel. És itt kell megemlítenünk az Octavia-limuzinok különlegességét, jelesül az ún. liftback karosszériát.

Fotó:  Vas Gyula

Ez ugyanis kívülről klasszikus négyajtós szedánként mutatja magát, de hátsó fala teljes egészében nyitható, nagyban megkönnyítve a hatalmas csomagtérbe történő pakolást. Végezetül annyit, hogy tesztautónk Full Led Matrix fényszórókkal volt felszerelve, a tolatókamerával együtt 1769 eurós opcióként.

A sofőr előtti digitális műszerfal számtalan megjelenítési lehetőséget kínál, a klasszikus körműszerektől kezdve egészen a navigációs térképig. A tízhüvelykes központi kijelzőről ugyanez mondható el, lásd a megfelelő ábrákat. A 2 digitális csatlakozó már C-típusú, az automata váltó kapcsolója pedig akkor is formatervezői műremek, ha látványban semmi köze nincs az automobilizmushoz.

Fotó:  Vas Gyula

Az elülső ülések némi meglepetésre csak kézzel állíthatók, viszont kényelmesek és nagyon jól tartják a testet. A hátsók is kellően komfortosak, sőt egy harmadik személy is viszonylagos kényelemben utazhat rajtuk. Ketten pedig széles, pohártartós kartámlát hajthatnak le maguk közé. Ami pedig a koffert illeti, már az első újkori generációtól kezdve az Octavia egyik ásza volt, és a tesztelt liftback verziónál immár 600 literes alapméretnél és 1555 literes maximumnál tart! A szereltségről pedig e szinten annyit, hogy alapáron tartalmazza pl. a sávtartó automatikát, a koccanásgátlót, az elülső/hátsó parkolóradart, a komfortholmik közül pedig a fűthető elülső üléseket és volánt.

Fotó:  Vas Gyula

A tolatókamera viszont, mint korábban említettük, már az opciós listáról került az autóba.

Tesztautónkat a benzinesek közül a második legerősebb, kétliteres TSI motor hajtotta, a hozzá kizárólagosan járó kétkuplungos automata váltóval és összkerékhajtással. És itt önként kínálkozik egy érdekes összehasonlítás a 245 lovas RS verzió paramétereivel: annak százas sprintje ugyanis mindössze érzékelhetetlen 0,2 másodperccel jobb! Magyarán: a kétliteres Sportline a mindennapi használatban ugyanolyan dinamikát kínál, 16 km/órás végsebesség-mínusza pedig legfeljebb a német autópályákon jelenthet hátrányt. A DSG automata váltó szinte észrevétlenül teszi a dolgát, jól érzékelhetően reagál viszont a különböző menetmódokra (Eco, Normal, Sport Individual).

Fotó:  Vas Gyula

A volán mögötti fülekkel is kapcsolgatható, ami egy 190 lóerős motornál külön élvezet forrása. Az összkerékhajtás főleg vagányabb kanyarvételeknél segít kordában tartani a 4,7 méter hosszú, nagy túlnyúlásokkal rendelkező kasztnit. Ami pedig a fogyasztást illeti, a 7,5 literes tesztátlag az autó paramétereihez képest több, mint elfogadható, de Eco rezsimben, plusz kíméletes vezetéssel akár szűken 7 alá is beférhetünk. Erről szintén személyesen győződtem meg – de arról is, hogy az ilyen stíusú vezetés nem ennek az autónak való…