S fogta kezét Emilia-Romagna és Toszkána I. rész
Nem szükséges engem győzködnie emberfiának, ha éppen az Appennini-félsziget kerülne következő utazásunk céltáblájára. Meg sem lepődtem azon, mikor utazótársam nagy hirtelenjében bemondta a nagyvilágba: Volna itt egy Toszkána! A taljánokkal akadt pár tapasztalat. Annó bevettük Basilicaban Materát, végigródeóztuk Puglia tartományát és Sforzáék Milánójába is beugrottunk egy cappuccinora. Mivel én a 98-as futballvilágbajnokság óta nagy olasz fan vagyok és csipázom a dolce vita életérzést, így igazat megvallva nem kellett sokat noszogatnia.
Ennek a körútnak most lesz a kétéves évfordulója. Azóta megesett velünk, hogy többször voltunk a félszigeten, többek között Milánó, Como, Brunate és a dicső Róma is lábunk előtt hevert, de ez az írás szóljon most Emilia-Romagna és Toszkána régióiról. Mivel egy írásba nem tudok belesűríteni mindent, úgy döntöttem, azon a körutazáson megélt impressziókat több részben mutatom be a tisztelt olvasónak.
Logisztikailag adta magát Bologna, mint kiindulópont. Pár év elteltével ismét láthattam Emilia-Romagna tartomány ikonikus városát. A figyelem fókusza nyilván Toszkánán volt. Amit tudtunk megtettünk. Volt itt aztán il magnifico Firenze, nyugalmas Arezzo, patentos panorámákkal rendelkező Montepulciano és Pienza, a Val d´Orcia vidéke, az én la donna Sienám és még bónuszként belefért Monteriggioni, valamint a középkori Manhattan alias San Gimignano. Bizony, ez a lista gombócból is sok, de mi ilyenkor mohók vagyunk és a végkimerültségig szeressük ezt csinálni.
Felemelő érzés volt kivételesen nem hajnalok hajnalán megérkezni a budapesti reptérre. Járatunk csak kora este indult, így még futotta a döglesztő melegben egy budai orientalisztikára, Gül baba türbéje és a híres Király fürdő hangulatos környékén is.
Fennakadások nélkül érkeztünk meg Bolognába. Persze autónk átvétele most sem ment simán. Na jó, lehet mi vagyunk már kekeckedők, de az ügyintéző csávó pöröghetett volna jobban. Csóri emberek akik mögöttünk sorakoztak. Láttam szerencsétlen tekintetükön, itt egyhamar ők sem végeznek. Bő egy órás várakozás és ügyintézés után a kocsinkat felvehettük és gurultunk a szállásunkra. De legyünk pozitívak. Legalább már volt hitelkártyánk, abba nem kötöttek bele, mint annó Bariban. Bolognai szállásunk nem volt rossz, bár azon én is meglepődtem, mikor a tulaj beköpte, ő szintén itt éjszakázik, csak a szomszéd szobában. Sokan már úgy csinálják, akik egyedül élnek, kiadják egyik szobájukat hátizsákos utazóknak pár éjszakára, így beszállnak ők is a rezsi költségbe.
Bő húsz perces sétával már az óvárosi forgatagban találtuk magunkat. Bologna most sem okozott csalódást. Abszolút feldobta a hangulatot ami a Piazza Maggioren ment. Éppen egy kinti filmvetítésre értünk oda. A város főtere tele volt emberrel. Szerintem voltunk vagy ezren. Egyesek bort ittak és sajtot ettek mellé, mások szimplán a macskaköveken ültek. Egy olasz hatvanas években játszódó olasz filmet adhattak. Kinti mozi impozáns középkori épületek társaságában. Micsoda kombó!
Előtte még egy kiadósat kajáltunk egy menő étteremben, ahol a pincérsrácok kellő agilitással szolgáltak ki minket. Igyekeztünk pár olasz mondatot elsütni, de még van hova fejlődni. Városi sétánkat folytattuk másnap. Reggel kilenckor már a Piazza Maggioren, a Basilica di San Petronio előterében üdvözöltük a napot egy laza un cappuccino con zucchero hanglendítéssel. Az óriási gótikus építménybe mi is benéztünk. Bologna jelképe az Asinelli tornyok mindig segítségünkre voltak, ami a tájékozódást illeti. A Santo Stefano tér a kedvencem. Az ott meghúzódó Santo Sepolcro templom sok kincset rejt. Mindenképp ajánlom mindenkinek, vesszen ott el abban a szakrális csodálatban.
Bologna csodálata kora délutánig tartott. Emilia-Romagna átadta a stafétát Toszkánának. Kék bolygónk egyik legszebb városa, az il magnifico Firenze várt minket. Nála és régiójában átélt pillanatok egy másik írásom részét fogják képezni. Addig is, Arrivederci!
