Renault Trafic SpaceClass 145 dCi EDC: Ha kell, konferenciaterem

Rokonai/konkurensei – Opel Vivaro, Peugeot Traveller, Ford Tourneo, Fiat Talento, VW Multivan stb.  – közül is sok fut az utakon, de ennyi biztosan nem. Személyszállító verzióját hosszú évekig Passenger utónéven kínálták, ám később megérkezett mellé egy magasabb minőségi szintet képviselő, SpaceClass nevű változat is. Ezt teszteltük nemrég, a legkényelmesebb hétszemélyes kivitelben, 145 lóerős dízelmotorral, hatgangos automata váltóval és a rövidebb, L1 típusjelű karosszériával.

Számtalanszor leírtuk már, hogy az ilyen autók külsején nincs sok elemeznivaló. A vezetőfülke mögött mindegyikük egy szabályos téglatest, csaknem függőleges falakkal, buszos üvegezéssel.

Fotó:  Vas Gyula

Amit variálni és márkára szabni lehet, az csupán a maszk és környéke; ez viszont itt jól sikerült. Az egész orr-rész ugyanis a motorháztető ívének harmonikus folytatása, diszkrét krómozású hűtőráccsal és szép formájú fényszórókkal. A parányi ködlámpákat is mutatós keretek veszik körül, és ezzel nagyjából be is fejeztük az analizálást. Illetve mégsem, mert feltétlenül szólni kell még az autó hátsó traktusának 90%-os fényelnyelésű üvegezéséről, ami kívülről gyakorlatilag mindent eltakar a kíváncsi szemek elől…

A hétszemélyes kivitel azt is jelenti, hogy a vezető mellett nem dupla kanapé, hanem egyetlen ülés várja az anyóst. A két fotel között simán átmehetünk a középső szektorba, amely tesztautónkban ugyancsak kétszemélyes volt, az ülések között sínen tologatható univerzális asztalkával.

Fotó:  Vas Gyula

Ez a két fotel egyébként meg is fordítható, mégpedig viszonylag egyszerűen, egy-egy kar meghúzásával; ezáltal kisebb konferenciatermet kapunk.

Fotó:  Vas Gyula

Opciós holmiról van szó, a komplett bőrkárpitozással együtt 4200 euróért. A leghátsó üléssor háromszemélyes, 2:1 arányban előredönthető, illetve mindkét rész ki is szerelhető; ekkor kapjuk a maximális, 3,2 köbméternyi rakodókapacitást.

Fotó:  Vas Gyula

Komoly hátrány viszont, hogy ennek a típusnak nincs bal oldali tolóajtaja, ami komplikáltabbá teszi a hátul utazók életét. Az egyebekről dióhéjban: Kétzónás légkondi, elöl automata, hátul kézi vezérléssel. R-Link Evolution multimédia-rendszer 7 hüvelykes kijelzővel- navigációval (opció volt, ára 1000 €).

Fotó:  Vas Gyula

Tempomat/sebességhatároló, full LED-fényszórók, tolatóradar. Felárért (szintén 1000 €) egyébként tolatókamera és elülső parkolószenzor is rendelhető az autóhoz.

Elsősorban is királyi magasságokban trónolunk, egy teljes emelettel magasabbról szemléljük a forgalmat. Másodszor: a hatalmas bódéban minden prímán kézre áll körülöttünk, bár némely gombot (pl. tempomat) kissé meghökkentő helyen fedeztünk fel.

Fotó:  Vas Gyula

Aztán berakjuk valamelyik sufniba az indítókulcsot helyettesítő kártyát, megnyomjuk a START gombot, D-be húzzuk az automata váltókart és indulunk. Ha nem szorít az idő és megengedhetjük a spórolós stílust, már most ECO rezsimbe kapcsolhatunk, amikor a váltó korábban kapcsol, egyes elektromos rendszerek pedig kisebb kapacitással működnek.

Fotó:  Vas Gyula

Ha viszont kicsit élvezni is akarjuk a vezetést, kézi módba lökhetjük a kart; naná, hogy így jobban fogjuk érezni a motor 145 lóerejét és 350 Nm-es nyomatékát, ám a műszerfalon aligha fog felvillanni a zöld jelzés. Ha pedig netán vizes, csúszós, latyakos útfelületre érkeznénk, bekapcsolhatunk egy kvázi tereprezsimet, amely tovább finomítja a váltó működését, de az elektronikus menetstabilizáló rendszereket is ilyen útfelületre optimalizálja. Ami pedig a fogyasztást illeti: normális vezetési stílussal 8-9 literes átlaggal lehet közlekedni a böhöm batárral, jómagam – igaz, többnyire egyedül és rakomány nélkül autózva – 8,2 litert hoztam össze.

Fotó:  Vas Gyula

A kormány jól szervózott, az autó a méreteihez képest jól fordul, sőt parkolni is könnyebb vele, mint gondolná az ember. A kettős domborulatú külső tükrök a járdaszegélyekkel bezárólag mindent megmutatnak körülöttünk, hátul pedig a radar akadályozza meg, hogy tolatáskor magunk alá gyűrjünk egy mögöttünk parkoló Fiat 500-ast.

Fotó:  Vas Gyula

Elöl pedig szenzor híján is gyorsan megtanuljuk, meddig nyúlik a verda orra…