Renault Clio TCe 100 R.S. Line: Folytatódhat a sikertörténet!

Idén már az 5. generációja fut az utakon; ebből kaptunk meg tesztelésre egy jobbfajta példányt.

Bevált dolgokon ne változtass, tartja a mondás. Vagy ha igen, ne sokat. Ez érvényes az új Clio külsejére is, amely tényleg alig különbözik az elődétől.

Fotó:  Vas Gyula

Amiben mégis: 1. rövidebbé, szélesebbé és alacsonyabbá, magyarán terpesztősebbé vált az autó, 2. a fényszórók most a nagyragadozók szemfogaira emlékeztetnek, 3. a ködlámpaházak minimum a duplájukra nőttek, 4. bordázottabbá vált a motorháztető, 5. nyúlánkabbak és sportosabbak az új hátsó lámpák. Végül csak összeállt egy jó kis lista, nem? Ja, és isten őrizz megfeledkeznünk a csúcs R.S. Line szereltség vizuális többleteiről – már csak azért sem, mert mindenki tudja, mit jelent a Renaultnál ez a két betű.

Fotó:  Vas Gyula

Tehát: sportos lökhárítók, hátsó diffúzor, szürke oldallécek az autó nevével, füstüveg hátsó ablakok, krómozott kipufogóvég, egyedi mintázatú Magny Cours alufelnik.

Itt már több és láthatóbb-érezhetőbb a változás, mint kívül. Első pillantásra szembetűnik pl. a digitális műszerfal, valamint az infotainment rendszer álló tájolású héthüvelykes kijelzője. Jómagam is kezdem már elfogadni ezt a korábban sokszor „odatámasztott táblagép”-nek titulált megoldást… Azzal viszont nemigen tudok mit kezdeni, hogy a műszerfalon a különféle színárnyalatokon kívül másodpercekben is leolvashatom, milyen közel vagyok az előttem haladó autóhoz. Megette a fene, ha ezt onnan kell megtudnom, de hát ez a trend… További beltéri változás a hullámvonalat formáló műszerpanel, illetve a korábbinál sokkal jobb minőségű anyagok használata.

Fotó:  Vas Gyula

Szereltségben is nagyot lépett előre az autó: már alapszinten standard a kétfunkciós tempomat, a gyalogosokra és kerékpárosokra is ügyelő koccanásgátló vagy a sávelhagyásjelző; feljebb pedig olyanok lépnek be, mint az automata légkondi, a hátsó parkolószenzorok, a navigáció. Tesztautónk ezeken kívül néhány opcióval is dicsekedhetett, mint pl. a 360 fokos kamerarendszer, a 9 hangszórós BOSE hifi, az említett kijelző pedig a standard 7 helyett 9,3 hüvelykes volt.

Fotó:  Vas Gyula

Na és természetesen itt sem feledkezhetünk meg az R.S. Line többleteiről: piros varratú sportülések, ugyancsak piros szegélyű-keretű biztonsági övek és szellőzőnyílások, alumínium pedálok, fekete kárpitozású mennyezet, perforáltbőr-bevonatú sportkormány…

Tesztautónkban az az egyliteres, háromhengeres benzines turbómotor dolgozott, amely a korábbi 0,9-est váltotta fel. A köbtartalommal együtt a legnagyobb teljesítménye is megnőtt, kereken 100 lóerőre. Egyfajta középutat képvisel a 65 és 130 lóerős benzines, valamint a 115 lovas dízel között, de ehhez a szereltségi szinthez a legutóbbi nem választható. A kis masina nagy erénye a takarékosság: a teszthetet, meglehetősen vegyes használat után 5,4 literrel zártam.

Fotó:  Vas Gyula

A váltó ötfokozatú kézi volt, olyan beosztással, hogy végképp nem hiányoltam a hatost. Az autó stabilitását, kanyartűrését pedig egészen elképesztőnek találtam; ezek tesztelése közben csak azt sajnáltam, hogy nem a 130 lovas motor volt alattam…