Pilis
A Pilis számomra lelki pihenőpont. Ez a vidék felszabadít, megtisztít és felment a régen nyomasztó súlyok terhe alól. Aki egyszer felkapaszkodik a hegyek közé, az tudja, hogy itt másképp jár az idő.
Az őszi fák susogása, a sziklák csendje és a tágas panoráma megváltoztatja az óramutatók tempóját. A hegyek egyszerre hívnak elengedni és befogadni. Mintha láthatatlan kéz nyúlna a hátizsákodba, és kivenne onnan mindent, amit már nem kell cipelned. A Pilisben el lehet engedni a felesleges zajt, a mindennapok nyomát.
Cserébe kapsz valami egészen mást: friss levegőt, tiszta gondolatokat, új szemléletet, sőt néha olyan érzést, mintha az ég közelebb hajolna hozzád és olyan titkokat súgna, amiket a lelked mélyén te is tudtál. Aki nyitott szívvel érkezik, annak a Pilis mindig ad valami újat, valami emlékezetest. Ide nemcsak túrázni érdemes jönni, hanem megérkezni önmagadhoz is.
Megjelent a MAGYAR7 40. számában.
