Petőfi-vetélkedő: Rozsnyó II. – Aggtelek
Folytatódik a középiskolásoknak szánt sorozatunk.
Aggtelek felé Pelsőcig hosszu, keskeny völgyön keresztül visz az út; ha ezt a hosszu, keskeny s rozsnyói kerek völgyet valamivel tele öntenék, egy óriási bunkósbot alakulna. Egyébiránt kellemes utazás esik benne. E völgy egy roppant nemzeti zászló is egyszersmind: vörös föld, fehér kősziklák, zöld erdő.
Mindjárt Rozsnyó mellett van Berzéte, hol Erdélyi János oly sok szép dalt írt. Én őt nagyon szeretem.
Berzéte mellett egy kis omladékot pillantván meg a hegyoldalon, kérdem kocsisomtól: mi volt ama rom?
– A biz, uram, klastrom volt, vörösbarátok laktak benne.
Pelsőcön, hol Gömör-megye gyűlései tartatnak, szivart vettem.
Aggtelekre érvén, vezetőt hívattam s fáklyákkal ellátva magunkat, elindulánk a barlangba, melyet Baradlának neveznek, s mely mindjárt a falu mellett van. Bementünk.
Soká tünődtem: mint eredhetett e barlang?
És kitaláltam.
Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot, ásni. Képzelhetni, mint fáradtak a szegény ördögök e sikertelen munkában, izzadságuk még most is csepeg e félig kész pokol oldalairól és tetejéről.
A falubeli rektor is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók fölkarcolják neveiket. Bevéstem hát nagy betűkkel én is nevemet.
– Tán el sem lehet olvasni? – kérdezém csak azért, hogy oda nézzen és bámuljon.
– Oh igen, felelt ő, el lehet: Petőfi… – de, irgalmatosságos egek! Ezt oly hideg vérrel, oly minden tiszteletérzés, oly minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állt volna ott: Kiribicza Istók vagy Sujánszky, vagy Badacsonyi vagy nem tudom mi?
A faluban van egy könyv, mint más efféle helyeken, hova a látogatók beírják magokat. Vannak aztán e nevek mellett sorok, mik a barlangban támadt érzelmeket és gondolatokat akarnák tolmácsolni…
Rozsnyóra késő este értem vissza. Nagy zaj volt egész éjjel a városban… küszöbön állt a tisztujítás.
A „vörösbarátok” kolostorának romjaira kocsisa hívta föl a figyelmét. Ez a gombaszögi pálos kolostor volt, amelynek romjait napjainkban tárták föl.
Pelsőcön csak azért álltak meg, mert a költő szivart vett.
Aggteleken a barlangot Szabó Gedeon helyi rektorral látogatta meg. Érdekes epizódja volt a látogatásnak, hogy a rektor nem ismerte fel Petőfi nevét, aki más látogatókhoz hasonlóan fölvéste a nevét a barlangban. Ez a felirat még ma is látható, bár egyes vélemények szerint később karcolták oda. Ugyanekkor a vendégkönyvbe, amelyet egy közeli fogadóban őriztek, beírta az alábbi szöveget: Május 24. 1845 Petőfi Sándor. A vendégkönyvnek ez a később kitépett oldala a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.
A barlanglátogatás utóéletéhez tartozik, hogy a költő születésének 100. évfordulóján, 1923-ban egy megemlékező ünnepséget szerveztek a helyszínen, és akkor helyeztek el egy emléktáblát a barlang bejáratánál. Mivel Pákh Albertnek, (aki Rozsnyón született) és Andrássy Gyulának, a kiegyezés utáni első miniszterelnöknek (aki a környéken volt birtokos) is századik évfordulója volt, ezért az ő nevük is rákerült a táblára.
Petőfi Sándor háromnapos rozsnyói tartózkodása idején nem írt verset, legalább is egyik versét sem jegyezte innen.
Megjelent a Magyar7 2022/40. számában.
