Petőfi-vetélkedő: Losonc I.
Folytatódik a középiskolásoknak szóló vetélkedőre felkészítő segédanyagok közlése.
„Losoncra menvén Várgedéről az út Füleken visz keresztül, hol szinte romokban fekszik az egykor nevezetes vár. Természetes, hogy összejártam; de kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni… hogy amely köveken őseink szent vére szárad, azokon most tapodjanak…
Fülek sokáig volt a török kezében. Ha naponként abból a borból kellett volna inniok, melyet én itt a kocsmában ittam: fogadom, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlök Fülek.
Fülektől aztán Losoncig semmi nevezetest nem ér az ember, az utat kivéve. Ez az élő embert halálra s a holtat életre rázza. Én meghaltam, s föltámadtam rajta valami hatszor.
Losoncon ekkoriban csak egy napot töltöttem. Ezalatt megnéztem Gácson a várat s a posztógyárat. Az utóbbi szemlélésében jobban gyönyörködnék tán az idegen, ha nem volna meg testének azon része, mely a tobák, fricska stb. kedvéért teremtetett. A vár, melyet a Forgách grófok birnak, nem igen ó: körülbelül a tizenhetedik században épülhetett. Bejártam néhány teremét, melyek közül leginkább vonta magára figyelmemet az, hol a családképek vannak. E képek egyikétől alig tudtam elválni. Egy hölgy volt: szép, fiatal és tébolyodott.
Épen delet harangoztak, mikor a kirándulásból visszatértem Losoncra, hol az én kedvemért készült roppant ebéd várt egy roppant magyar embernél.
Másnap visszavitt S. A. barátom (ki ide is kihozott) Várgedére, ugyanazon az úton, melyet már volt egyszer szerencsém passzirozni.
Az út Fülektől Losoncig sokkal mélyebben véste magát emlékezetembe, semhogy is elfeledtem volna, ennélfogva most Rima-Szombaton keresztül mentem Losoncra. A város alatt folyt a Rima vize, melyben úgy megfürödtem, hogy majdnem belefúltam. Nem nagy a víz, hanem épen malom alatt esett a fürdés, hol egyenest keresztül akarván csapni, a habok alá sodortattam. Ha mégis bor lett volna, de vízbe fúlni … szekatura!
Petőfi Sándor 1845-ben két alkalommal járt Losoncon: először június 8-án és 9-én, másodszor hosszabb ideig, június 14-től 22-ig. Mindkét alkalommal Steller Antal vendége volt.
Steller Antal a losonci református líceum rektorának fia volt. Amikor Pesten ügyvédi vizsgájára készült, az ottani irodalmi körökben mozogva ismerkedett meg Petőfivel. Steller Petőfit lovas kocsival hozta Losoncra. Az út humoros történetét Mikszáth Kálmán írta meg egy karcolatban:
– Hát abizony, Miska fiam – mondja Steller –, olyan ember, aki nagyon szép verseket ír.
– Ahá! A már derék dolog! Tudja mit, tekintetes uram, ha már olyan nagyon szereti, marasszuk meg itt – kántornak.
Petőfinek nagyon megtetszett a kocsisnak ez a megjegyzése, azontúl sokat tréfálózott vele s később is nem mulasztotta el egyszer sem megemlékezni róla Stellerhez írt levelében.”
Az első alkalommal, ahogy az Úti jegyzetekben írta, csak egy kirándulásra indult Losoncra, mégpedig Füleken keresztül, ahol megtekintette a várat. Másnap délelőtt Stellerrel Losoncról tett kirándulást Gácsra, ahol a várat és a posztógyárat tekintette meg. Losoncon ebédelt, majd innen Steller visszavitte Várgedére.
Második alkalommal nem Füleken, hanem Rimaszombaton keresztül utazott Várgedéről Losoncra. Ekkor történt a híres rimaszombati fürdőzés.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/45. számában.
