Partiumi utazás a Szamostól a Berettyóig – KÉPEKKEL és VIDEÓVAL
Egykedvűen nézegeti magát Csengersima református temploma a tükröződő Szamos-holtág vizében. Néha elmorzsol egy-egy könnycseppet a trianoni határon túl ragadt társaiért, mert bizony a sok szatmári középkori templom közül jó néhány találta magát százöt esztendeje a román valóságban. Nagygéc temploma még éppen, hogy itthon maradt, de 1970-ben majdnem odaveszett, mikor a Szamos nyaldosta a falát. Azóta már az összetartozás emlékparkja öleli körbe, benne a megmaradás üzenetével.
2021 szeptemberében ismét olyan tájak felé vettük az irányt, amelyek nem a turisztikai fősodor kirakathelyei, ám tökéletes kihívást kínáltak a Hazajáró számára, hogy olyan helyeket mutasson be, amelyeket a jótékony feledés homálya leng körbe. Szatmár és Szilágyság, a szatmári középkori templomok útja és a Berettyó felső folyása éppen ilyen helyek.
Ám azért errefelé találni más vezérgondolatot is a filmhez. Ady Endre, Bakócz Tamás, Dsida Jenő, Kölcsey Ferenc, Kaffka Margit, Károli Gáspár mind a mai határainkon túl született magyarok. És ők még csak a szatmáriak. Kölcsey valószínűleg „nem lelné honját” egy olyan hazában, ahol sokan a határon túli magyarra úgy tekintenek, mint nem kívánatos jövevényre. Aki az elszakított részek magyarjait kárhoztatja, jusson eszébe, hogy mi lenne ez a nemzet Szatmár nagy szülöttjei és sajátos szelleme nélkül.
Mert az nem Csengersimánál ér véget. Átkel a trianoni határon, végigszárnyal a kuruc fájdalomtól bús Szamos menti síkon, át a Szamosháton, hogy a középkori templomok színfalain túl beköltözzön a máig ott élő magyarok szívébe is.
Ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel léptük át Csengersimánál a határt és fűztük fel sorra a szatmári falvakat.
A Himnuszunkat termő vidék pedig csak mesélt és mesélt. Mesélt Vetésen Rákóczi pátenséről, Szamoskrassón Bemről, aki innen indította erdélyi hadjáratát, Sárközön a Báthoryakról, Szárazberken Bocskairól. Szatmárnémetiben aztán „be nem állt a szája”, hisz mégiscsak Szatmár fővárosában jártunk, amely híres Dsida Jenőről, a szatmári békéről, a Tűztoronyról, a Láncos templomról és még megannyi értékünkről. De nemcsak a táj mesélt, hanem a magyar közösségek is, akik Sárközön és Szárazberken is néptánccal, énekkel marasztaltak bennünket. Nekünk azonban egy idő után indulni kellett, hisz a Berettyó mente és a szilágysági barátaink is hasonló szívvel várták a Hazajárót.
A Berettyóról annyit tudtunk előzetesen, hogy a Réz-hegységben ered és valahol Szeghalom és Körösladány közt fejezi be 167 kilométeres útját, hogy vizét immár a Sebes-Körös szállítsa a Tisza felé. De vajon ismerjük-e annak a 167 kilométeres útnak az elejét? Mert a Berettyónak is útnak kell indulnia valahol. Ez a valahol pedig a Réz-hegység szilágysági oldala, ahol református templomok tornyai mutatják az utat nyugat felé, és ahol élni akaró magyar közösségek várják, hogy a magyar turista felfedezze magának egy elfeledett magyar világ emlékeit.
Állítólag akkor érdemes a Berettyó forrását meglátogatni, mikor a Réz-hegység a tavaszra várva szabadulni kezd a hótól. Mi ezt megtettük 2021 télutóján, de kíváncsiak voltunk a forrás késő nyári arcára is. A helyszín már csak azért is fontos volt, mert létezik egy olyan hazajárós hagyomány, ami szerint, ahol befejeződik egy film, ott kezdődik egy másik. A Berettyó-forrás éppen ilyen hely: itt fejeztük be a Réz-hegységben tett kalandozásunkat, és most innen indultunk a Berettyó vizét követve a Szilágyságba.
Aki már csak a meglett korú folyó alföldi életútját ismeri, annak meglepő látványt nyújthat, hogy ifjonti hevében milyen szép dolgokat alkot. Búcsúzóban a Réztől például egy szép kanyont vájt magának Valkóvár felett. Felkapaszkodtunk a Berettyó fölé emelkedő Réz-hegység egyik utolsó északi kiugró hegyfokára is, melyet az egykori valkóvári uradalom sasfészke koronáz. Nagy dolgokat ne várjunk, az ősi várnak már csak romjai vannak meg, és kilátás sincs, mert a csúcs be van erdősülve.
A vár alatt a Berettyó aztán átlépi a román–magyar etnikai határt, és egyre több magyar szóval találkozik. Szilágybagos és Szilágyborzás után az egykori Kraszna vármegye székhelye, Arany és Toldi Nagyfaluja következik. Arany János szobra a templom mögötti parkban is arra utal, hogy a hagyomány szerint Toldi Miklós Szilágynagyfalu határában hadakozott a nádi farkasokkal, s itt mutatta meg Laczfi nádornak, „melyik út megyen Budára”.
Ahány falu, annyi történet: Szilágybagoson még a turisztikai lehetőségeket kutattuk, Szilágyzoványon már a szülőföld szeretetéről verselt nekünk Thököly Vajk szilágysági költő. „Ippen” az 1940-es események árnyéka vetül a falura: mikor 1940-ben a magyar csapatok bevonultak a hazatérő településre, egy bombamerényletben két honvéd meghalt. Válaszul egy magyar katonai alakulat megtizedelte a község román lakosságát.
Berettyószéplakon már a jelen problémáival szembesültünk: 2002-ben ezen a szakaszon duzzasztották fel a folyó vizét, majd a víztározón át tervezték az észak-erdélyi autópálya nyomvonalát. Az autópálya torzója azóta is várja a tervek megvalósulását. Egyébként az Árpád-kori Berettyószéplak a 13. század végén a Turul nemzetség birtoka volt. Ebből az időből maradt ránk a ma már református temploma. Berettyódéda határában a dombot Rákóczi-hegynek nevezik. A hagyomány szerint a vezérlő fejedelem szőlője volt itt, aki ezen a helyen búcsúzott el jobbágyaitól, mielőtt kényszerű bujdosására indult. Utunk záró állomása a Berettyómente és az Érmellék mezsgyéjét őrző Érábrány, ahol a vidék egyik legöregebb temploma dacol az idővel. A premontrei rend templomát a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelték fel több mint 8 évszázaddal ezelőtt. Története jól mutatja a vidék apadó magyarságának a sorsát. Az öreg templom sok történelmi vihart átvészelt, de ma már az élet helyett a gaz sarjadozik falainál. Kérdés, hogy a régi falak között lesz-e még valaha magyar imádság, vagy végképp elszivárog innen a magyarság. Mi, a „jelen kor törpe utódai” annyit tehetünk, hogy meglátogatjuk múltunk emlékhelyeit és ébren tartjuk bennük a hely szellemét.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/29. számában.
