Panorámavadászat a gorálok hazájában
Kigurulván az egykori Árva vármegyéből, azaz a történelmi Magyarország legészakibb szegletéből, utunk a Magas-Tátra lengyelországi oldalára vezetett. Két teljes napra jöttünk élvezni Zakopane és környékének tavaszi miliőjét. A végtelen kilométerek taposásában szintén jeleskedni szerettünk volna, hiszen príma túraútvonalak indulnak ki innen. Az első teljes napunkat rögtön egész napos túrával örvendeztettük meg. Izzadságszagú panoráma vadászatra indult négytagú csavargós kompániánk és erre a megkapó Giewont csúcsának megmászása jelentette a beteljesülést.
Ez a régió a gorálok hazája. Ők egy sajátos hegyvidéki népcsoportot alkotnak, akik pásztorkodással, fakitermeléssel és kézművességgel foglalkoznak. Nevük a szláv “gora” (hegy) szóból ered, ami jól tükrözi életformájuk lényegét. Sajátos zenéjük és nyelvjárásuk van, amely a lengyel és szlovák elemek keveredéséből alakult ki. Kultúrájuk legfeltűnőbb eleme a népviselet. A férfiak hagyományosan díszes, hímzett nadrágot, rövid mellényt és széles karimájú kalapot viselnek, amelyet gyakran kagylókkal vagy tollakkal díszítenek. A nők ruházata gazdagon díszített, élénk színű szoknyákból, hímzett blúzokból és kendőkből áll.
A gorálok központja Zakopane, ahol a szállásunk is volt. A főhadiszállásunk teraszáról messziről, de ki lehetett venni a Giewont csúcsát. Azzal már tisztában voltunk, verejtékkel fogjuk megfizetni a vámot, de azzal már nem, a parkolás és a kiindulási ponthoz való eljutás több időt fog elvenni. Azt senki se gondolja, bárhol parkolhat Zakopanéban, sőt, ahonnan indulnak a túrák, ott nincs is erre lehetőség. Lehetőséged van oda buszoztatni magadat, vagy gyalog nekiindulni. Mi az előbbi alternatívát választottuk végül. A Nemzeti Park területére belépőjegy megvásárlásával tudsz belépni.
A fincsi folyékony szíverősítő felhörpintése után indulhatott a túraszeánsz. Mi a kék, majd a sárga jelzést követtük (Kuźnice - Hala Kondratowa), mígnem felértünk volna a Giewont csúcsára. A túraútvonal során lehetőségünk volt a Konrad menedékháznál szusszanni és készleteinket feltölteni. Innentől nem maradt más hátra, hogy felkapaszkodjunk 1 894 méteres magasságba és a hegy csúcsán álló hatalmas vaskereszt társaságában nézzünk a messzeségbe. Szerencsénkre végig kellemes tavaszi idő biztosította a fenséges kilátások élvezését.
A Giewont nem tartozik a legmagasabb tátrai csúcsok közé, mégis az egyik leglátogatottabb. Számos legenda kapcsolódik hozzá, köztük az alvó lovagok története, akik a hegy belsejében várják, hogy megvédjék Lengyelországot a veszély idején. Ez a mítosz nyilván tovább növeli a hegy misztikus hangulatát. A csúcsán magasodó vaskereszt szintén megtolja a lengyelek amúgy is magas hőfokon égő identitását. Nem voltunk meglepve azon, minél közelebb kerültünk a csúcshoz, annál több túrázó torlódik össze.
A csúcstámadás végül sikeresen zárult. A jóféle képek összekattingatása nem követel külön tudományt. Fenn a csúcson nem tartózkodtunk sokat, mert a tömegnyomor és a fokozatosan érkező túrázók ezt nem tették lehetővé, de legalább mindenki vigyázott a másikra. Visszafelé láncok segítségét is igénybe vettem, mivel akadtak meredekebb szakaszok. Ilyenkor nálam elsődleges szempont a biztonság.
Teljesítményünkkel elégedettek lehettünk. Ezt megerősítheti a comb, fenék és vádli mesterhármasa, akik lankadatlanul segítették a sikeres túranap leabszolválását. Megérdemelten kérhettük ki a kiválasztott étteremben a vacsoránkat, melléje pedig a mézsört, rápihenve ezzel a következő napi programpontunkra, amely újabb tartalmas túrázásban csúcsosodott ki, itt a Kárpátok északi ölelésében.
A következő heti írásom tervezetten ezt a túranapot fogja bemutatni, megspékelve más látnivalókkal. Addig is adott a világlátás hazai pályán és külföldön egyaránt. Tessék menni alkalomadtán, míg ezt engedik.
