Óvodás lett a gyermekem – öröm vagy kihívás
Egy család életében jelentős változás, amikor a kicsi csemetéből óvodás lesz. Ez az az időszak, amikor gyermekünk elindul a szocializáció útján. Néhány reggel egészen gördülékenyen telik, néha pedig könnycseppek gördülnek le az arcocskákon. Minden gyermek másként szokja meg az új helyzetet, de valamennyiüknek szüksége van a szülők támogatására.
Talán azzal kellene kezdeni, ami az oviba induló gyermekek szüleit foglalkoztatja. Azzal, hogy milyen a hozzáállásuk, hangulatuk, milyenek az érzéseik, hiszen ezek nagyon erősen hatnak a gyermekekre. Mit jelent, a szülőnek, hogy csemetéje óvodás lesz? Könnyen vagy nehezen megy az elengedés? Megbíznak-e az óvónőkben, hogy jól tudják majd „helyettesíteni” őket? Bíznak-e a gyermekünkben, hogy feltalálja magát? Fontos, hogy ezeket a kérdéseket tisztázzák magunkban, és reggelente nyugodtan lépjenek az óvodába.
Amikor megérkezik valahová, vagy épp távozni készül, tudjon köszönni. A szülők erre a legkönnyebben példamutatással taníthatják meg a gyermeküket.
Három éves korra testileg és mentálisan is meg kell érnie a gyereknek a szobatisztaságra. Az még nem várható el egy leendő ovistól, hogy a vécében mindent egyedül intézzen, de nyugodtan tanítsuk őt erre.
Egy óvodástól már elvárható akkora szókincs, hogy az óvó néninek jelezni tudja az igényeit, szükségleteit, el tudja mondani a gondolatait és érzéseit is.
Az is fontos, hogy a beszéde minél tisztább, érthetőbb legyen és tudjon válaszolni a neki feltett egyszerűbb kérdésekre. Bár ez magától értetődőnek tűnik, vannak olyan gyerekek, akiknél később indul be a beszéd, ezzel tehát mindenképp foglalkozni kell.
Az evőeszköz használatának is természetesnek kell lennie. A szülőknek ügyelniük kell arra, hogy ne az oviban használjon először evőeszközt. Otthon ismertessék meg vele, hogy a kanálon kívül a villával és a tompa élű késsel is tudjon bánni, hiszen az óvodában már ezeket az evőeszközöket is használják a gyerekek.
Ha egy gyerek hosszú ideig használ cumisüveget, a későbbiekben szájüregi és fogászati problémákhoz vezethet.
Általában még a beszédre is hatással van, és a gyermeknek idővel logopédusra lehet szüksége.
Dr. Jókay Kinga gyerekorvos szerint egy bizonyos életkor után már a cumira sincs szükség. „Az első évben, 0-12 hónapos korig abszolút szüksége van a csecsemőnek arra, hogy szopjon, nem csak folyadék- vagy kalóriahiány miatt. Van, aki cumit, van olyan baba, aki az ujját vagy az öklét szopja, de olyan is akad, aki az anyamellen szeret a legjobban cumizni. Nincs ezzel semmi baj. A hangsúly azon van, hogy meddig tart mindez. Mert ami egy 9 hónaposnál még egészséges és szükséges, az egy 3 évesnél már nem. Később ugyanis számtalan baj lehet abból, ha nem tud időben leszokni a gyermek.”
Az evőeszköz használata mellett nagyon fontos, hogy megkóstolja az ételeket, még ha nem ismeri is mindegyiket.
Nélkülözhetetlen az is, hogy önállóan tudjon enni. Ugyanez igaz az ivásra is, nem az óvoda dolga megtanítani a gyereket arra, hogyan kell pohárból inni. Ezt a gyermeknek már tudnia kell, mire óvodás lesz.
Ugyan nem alapkövetelmény, de jó, ha 3 éves korára önállóan ki tudja fújni az orrát. Játékos gyakorlatokkal taníthatjuk meg erre, például úgy, hogy egy, az asztalra helyezett vattacsomót vagy egy pingponglabdát kell elfújnia az orrával.
Rövid áttekintést adunk arról, hogy az öltözködéssel kapcsolatban mely dolgok várhatók el az egyes életkorokban:
• 1-1,5 éves korban néhány ruhadarabot egyedül is le tud már venni, például a sapkáját, zokniját, kesztyűjét
• 1,5-2 éves korban általában már teljesen egyedül is le tud vetkőzni
• 2,5 éves korban önállóan fel tudja venni a nadrágját
• 3 éves korban már a pólóját és a zokniját is egyedül veszi fel
• 3-4 éves korban egy kis segítséget igényel még, de szinte önállóan vetkőzik le és öltözik fel
• 4-5 éves korban: teljesen önállóan öltözködik, a cipőjét is be tudja kötni
A gyermek közösségbe kerülésével új szakasz kezdődik a családok életében.
A gyermek viselkedése ebben a szakaszban komoly változásokon megy át, de jelentős változás következik be a testi fejlettségében, szociális magatartásában, a gondolkodás és a cselekvés sajátosságaiban.
Nevelési szempontból a szülők új és idáig nem gyakorolt feladatokkal szembesülnek.
Szociális szempontból a gyermek, aki eddig kizárólag a családra volt utalva, idegen környezetbe kerül. Meg kell küzdenie a beilleszkedés problémáival. Az irányított szociális érzések (részvét, közös öröm, káröröm, irigység stb.) megtanulása, a közösségi élet által elvárt magatartási minták elsajátítása komoly kihívás a gyermek és családja számára is.
A gyermek mindennapos cselekvésében két motívumnak van nagy jelentősége, az utánzási hajlamnak és az önállóságra való törekvésnek.
Ez a két igyekezet bizonyos fokú ellentétben van egymással. Időnként bizony feszültségeket is szül. Az „én akarom” magatartás (amit kora gyermekkori dacként is ismerünk) és az ebből adódó konfliktusok kezelése nem könnyű szülői feladat.
Álljanak most itt egy csaknem harmincéves tapasztalattal bíró óvónő gondolatai:
Megjelent a Magyar7 hetilap 37. számában.
