Orvostörténeti mélyfúrások Komáromban
Komárom fontos helyszíne volt a magyar történelemnek már a középkor óta. Számos kiváló személyiség: katona, tudós, mérnök, kereskedő, művész, politikus szülővárosa, amely a magyar kultúrában és művelődéstörténetben is meghatározó szerepet játszott. Minderről az itt élő helytörténészek és lokálpatrióták nemcsak sok mindent tudnak, hanem tanulmányokban, újságcikkekben és könyvekben igyekeznek számot adni.
Az elmúlt években elsősorban a Pro Museum – Társulás a Komáromi Múzeumi Tevékenység Támogatására nevű szerveződés jóvoltából közel tucatnyi, Komárom múltjával kapcsolatos kiadvány látott napvilágot.
A szépapáink gyógyítói című kötetben a kiváló felvidéki orvostörténész, dr. Kiss László Komárommal kapcsolatos írásaiból válogatott Deminger Orsolya szerkesztő, aki a könyv bevezetőjében egyebek között arról tájékoztatja az olvasót, hogy
Az első tanulmány – Áldozatból koronatanú – egy krimibe illő oknyomozás eredményét tárja elénk. A Komáromban született V. (Utószülött) László magyar és cseh király tragikusan rövid életének utolsó napjairól és kivált gyorsan bekövetkezett haláláról az évszázadok során számos feltevés „volt forgalomban”, ennek okáról jobbára a mérgezést emlegették első helyen és Arany János balladájának utolsó előtti strófája [„Oh adj, oh adj nekem / Hűs cseppet, hű csehem! / Itt a kehely, igyál / Uram, László király, / Enyhít … mikép a sír!”] is ezt a változatot sugallta az olvasónak.
A „tettes” személyében Podjebrád Györgyöt vélték megtalálni, aki az utóda lett a cseh trónon. Csak a huszadik században elvégzett szövet- és csonttani vizsgálatok nyomán vált bizonyossá, hogy V. László végzetét egy ritka betegség, a non-Hodgkin limfóma – a nyirokrendszer daganatos elváltozása – okozta, és ezzel Podjebrád Györgyöt is felmentették az évszázados vádak alól.
Dr. Kiss László – már csak kutatómódszereinek ismeretében is mondhatjuk – gyakran végez oknyomozást és a mesterdetektíveket is megszégyenítő alapossággal keresi az eredeti forrásokat és az összefüggéseket.
A recenzensnek nem szándéka az egyes tanulmányok bemutatása, netán értékelése, azt viszont mindenképp figyelmébe ajánlja a tisztelt olvasónak, hogy a doktor úr két olyan felfedezéséről is értesülhet a könyvből, ami éppen az általa alkalmazott következetes módszerének az eredménye, de valahogy a köztudatban mégsem kapott megérdemelt figyelmet.
Több dolgozatban is foglalkozik a város egykori lakójával, a stresszelmélete révén világhírűvé vált Selye Jánossal, akinek felmenőiről előtte nem sokat tudtak. Kiss doktor nyomozta ki, hogy a tudós nagyapja – Schlesinger Samu – a Trencsén vármegyei Pruszkán volt körorvos. Itt született Selye János édesapja is, Schlesinger Hugó, aki azonban valamikor az 1900-as évek elején Selyére magyarosította a nevét. Kiss doktor jelzi, hogy szándékában áll kideríteni, mikor került sor erre a névváltoztatásra, de nem tett le arról sem, hogy kinyomozza, ki volt Selye János – úgyszintén orvosként tevékenykedett – dédapja.
A kötetben három írás is foglalkozik a város egyik leghíresebb szülöttjével, Jókai Mórral. Ez persze nem meglepő, mivel az író bicentenáriuma alkalmából sok érdekes cikk jelent meg róla, Kiss doktor pedig orvosként „vizsgálta” meg Jókai tüdőbetegségét és eközben arra is kiterjedt a figyelme, hogy a sok minden iránt érdeklődő író milyen tájékozott volt korának legújabb tudományos felfedezéseiről, az orvosi ismereteket is beleértve.
Könyvismertetésem végén szeretném arról biztosítani a kedves olvasót, hogy dr. Kiss László nemcsak alapos kutató, hanem egy jó tollú szerző is, akinek olvasmányos stílusa olyan orvoselődjeit juttatja az ember eszébe, mint Benedek István, Németh László vagy Vekerdy László, akik a tudománytörténetet ugyancsak magas szinten művelték.
Pro Museum, Komárom 2025
