Opel Astra 1.2 Turbo GS: A benzines csúcsmodell

Most viszont a hagyományos motorokkal felszerelt 10 változat egyikével tölthettünk el egy hetet.

Kezdjük a besorolással: a karosszéria ötajtós, klasszikus hatchback. Viszont laposabb és szélesebb az elődénél, és a kerekeket is jobban a sarokba tolták, ami 2,7 méteres tengelytávot eredményezett. Közben arra is ügyeltek a tervezők, hogy az autót még csak véletlenül se lehessen összetéveszteni az ikertestvér Peugeot 308-assal: a maszk és a farrész között például zongorázható a különbség.

Fotó:  Vas Gyula

Az előbbinél az Opel fekete „vizor” formavilága dominál, a ködlámpák háromszög alakú kereteivel; mindez a Mokkán még nem volt ennyire mutatós, de itt már telitalálat. Oldalnézetből ugyan fellelhető a rokonság a francia testvérrel, de az élek-peremek itt is egyedivé teszik az Astrát. Nem is beszélve a motorháztetőről, amely az Opelnél a korábbi amerikai GM családtól örökölt izomautókra emlékeztet.

Fotó:  Vas Gyula

Aztán ott vannak még az áramvonalas kialakítású tükrök/kilincsek, a hátsó részen pedig a cápauszony alakú C-oszlop, plusz a teljesen eltérő szabású lámpák különböztetik meg a német és a francia testvérmodellt. A tesztelt GS csúcsmodell extra többlete volt a fekete tető, és az ablakok szintén feketére lakkozott felső keretei.

 ... visszatért a vezetőcentrikus kialakítás, ami a GM-éra alatt az Omegát és a Senatort jellemezte. Magyarán: a műszerfal ismét a sofőr felé fordul. Persze ez már egy nagyon más műszerfal: a „Pure Panel” két, egyenként 10 colos képernyőt, és ezen a szinten egy vetített HUD-kijelzőt is tartalmaz.

Fotó:  Vas Gyula

Némi fogyatékossága, hogy a motor fordulatszáma csak a digitális műszerfal bal sarkában jelenik meg, skála helyett szimpla számjegyekkel. A központi kijelző azt tudja, ami ma már általános elvárás: navigáció, tolatókamera, alkalmazások listája, ésatöbbi. Ha bonyolítani akarjuk az életünket, a légkondit is innen vezérelhetjük, de ennek sokkal egyszerűbb módja a képernyő alatti két analóg gombsor.

Fotó:  Vas Gyula

Külön dicséretet érdemelnek az Opel újkori hagyományának számító, AGR tanúsítvánnyal ellátott elülső ülések, amelyek a leghosszabb utakat is fáradságmentessé teszik. A hátsók szintén kellően kényelmesek két személy számára, akik ráadásul egy pohártartós kartámlát is lehajthatnak maguk közé. A csomagtér alapmérete és maximuma egyaránt 70 literrel nagyobb, mint a hibrid verzióké (352–1268 l), és bővítésekor sík padlót kapunk. Ami pedig a csúcsmodell szereltségét illeti: a vezetéstámogató rendszerek listája gyakorlatilag teljes, beleértve a kétfunkciós, távolságszabályozó tempomatot, a sávtartó automatikát, a holttérfigyelőt, az ütközés-előrejelzőt és még folytathatnánk. 

Az új Astra hagyományos motorkínálata 1,2 literes turbós benzinesből és 1,5 literes dízelből áll (110/130, ill. 130 LE). Tesztautónkat az erősebbik benzines hajtotta, nyolcfokozatú automata váltóval kombinálva (felára a hatgangos kézihez képest 2000 euró).

Fotó:  Vas Gyula

A háromhengeres masina ebben a felstuccolt változatban tisztességes dinamikával ruházza fel az 1370 kg önsúlyú autót (210 km/óra, 9,7 másodperces százas sprint), és a teszt során elért 6,5 literes átlagfogyasztás is abszolút elfogadhatónak nevezhető. A háromhengeresek tipikus kerregése csak alapjáraton hallható, de akkor sem zavaró mértékben. A nyolcgangos automata váltó kapcsolásait érezni ugyan, de belül van a tűréshatáron. Az autó rugózása, úttartása és kanyarstabilitása pedig egészen kiváló: elsőrendű vezetési komfortot eredményez!