Nissan Qashqai DIG-T 140 Acenta: Az alapmodell

Ennek ellenére örömmel fogadtam egy utolsó teszt lehetőségét, amelyet az tett még különlegesebbé, hogy az általában felkínált csúcsszereltségű, felextrázott változatokkal ellentétben most egy tőrőlmetszett alaptípust kaptam. Magyarán: a gyengébbik motor, a kézi váltó és a legalacsonyabb szereltségi szint kombinációját. Lássuk szép sorjában, hogy ez mit jelent.

A Qashqai második nemzedékét egyszer frissítették, ilyennek ismerjük ma is. Tehát: nyúlánk alapforma, pengemetszésű elülső lökhárító (fölötte igen mutatós kvázi fékhűtő légnyelőkkel), szamurájos rajzolatú, nyilazott fényszórók, éles ajtóperemek, dinamikus oldalüvegezés, már-már kupészerűen megdöntött hátsó szélvédő, attraktív tetőspoiler.

Fotó:  Vas Gyula

A hátsó lámpák pedig – merész tagolásukon túl – attól ütősek, hogy szokatlanul mélyen beleharapnak a kocsi oldalába. Mi sem természetesebb, mint hogy a crossoverekre általában jellemző körkörös műanyag védőelemek sem hiányoznak, lásd a kerékszoknyákat, a küszöböket vagy a hátsó lökhárítót.

Kezdjük ezt a fejezetet a szereltséggel, tudni illik, hogy mit kapunk a pénzünkért a legalacsonyabb szinten. A teljesség igénye nélkül: kétzónás pollenszűrős légkondi, sebességhatároló és (távolságtartás nélküli) tempomat, tolatókamera, esőszenzor, elektromos kézifék, digitális vételre is alkalmas 6 hangszórós rádió, Apple Car Play és Android Auto-kompatibilis multimédia-rendszer, Bluetooth-szett, héthüvelykes kijelző, fűthető visszapillantó tükrök.

Fotó:  Vas Gyula

Nagyjából ennyi; akinek kevés, 3 magasabb szint közül választhat. Ja, és tesztautónknak opciós holmiként fűthető elülső ülései és elülső parkolószenzorai is voltak. A klasszikus analóg műszerfal közepén található ötcolos TFT-kijelző viszont itt is standard, és igen sokat tud: egyebek között a hosszú távú fogyasztási diagram is megjeleníthető rajta, lásd a megfelelő ábrát.

Fotó:  Vas Gyula

Egyéb idevágó tapasztalatok: nagyon szép frontpanel, ergonomikus gombelrendezésű kormány, hatalmas tárló a két elülső ülés között, de egyéb kacattartó is bőségesen akad. A hátul utazók élettere a kategória átlaga: itt piros pont a kihajtható középső könyöktámla, fekete viszont az elektromos konnektivitás teljes hiánya. A koffer 410 literje abszolút elfogadható, 1,6 köbméteres maximuma szintén, de bővítése után óriási fenékküszöb keletkezik.

A tesztautót a Renault/Nissan konszern által kifejlesztett, a Mercedesnél is használt 1,33 literes turbómotorja hajtotta. Pontosabban: annak gyengébbik verziója, mert 160 lóerős kivitelben is megrendelhető. A precíz működésű masinán az utolsó frissítéskor még reszelgettek kicsit, ami központilag elhelyezett befecskendező fúvókákat, hatékonyabb kipufogógáz-hűtést, 250 bar nyomáson működő közös nyomócsövet jelent. Kevésbé tudományosan: jobb égést és hatásosabban működő töltőturbinát. Mindezek eredményeként a motor ereje már igen alacsony fordulatszámon megérkezik és sokáig megmarad.

Fotó:  Vas Gyula

A hatfokozatú kézi váltó beosztása jó, kapcsolásai pontosak, legmagasabb fokozata kifejezetten benzinspórolós. Mindez, a motor karakterisztikájával együtt garantálja a WLTP-s fogyasztási értékek betarthatóságát, lásd pl. a teszteredményt. Ami pedig a terepbírást illeti, egyedül a 180 mm-es hasmagasság írható a verda javára, mert összkerékhajtással semmilyen változatban nem kapható.