Nissan Interstar 2.0 dCi 150 L3H2: Az év furgonja, japán kiadásban
A személyképkocsikhoz hasonlóan az Év furgonja címet is minden évben odaítéli egy tiszteletre méltó bizottság; idén ezzel a címmel a Renault Mastert tüntették ki. S vele együtt tulajdonképpen az autó japán klónját is, a szép nevű Nissan Interstart. Ezek a modellek tipikus áruszállítók, elöl egyetlen üléssorral, hátul pedig – hosszmérettől és magasságtól függően – 10,8/13/14,8 köbméteres rakodótérrel. Mi ezek közül a hazai piacon kapható legtágasabb verziót kaptuk meg tesztelésre, ahol az L3H2 kód a maximális hosszúságot és a középső magasságot jelenti, 13 köbméteres raktérrel.
Ezeknek az autóknak a formáján nincs sok elemezni való. Minden a funkcionalitásnak, esetünkben a maximális rakodókapacitásnak van alárendelve, ezért márkától függetlenül tojásként hasonlítanak egymáshoz: lényegében mindegyikük egy hatalmas szekrény.
Egyedül a frontrész, azon belül is a maszk kínál némi variációs lehetőséget, és itt nemcsak a Masterrel, hanem az összes többi konkurenssel (Peugeot Boxer, Fiat Ducato, Citroën Jumper, Ford Transit, VW Crafter stb.) szemben is az Interstar a nyerő. Óriási, mégis kompakt négylamellás hűtőmaszk, krómozott külső szelvényekkel, amit a LED-fényszórókkal együtt karcsú, C alakú menetfények fognak közre.
A lámpák között pedig a maszk teljes szélességében monumentális INTERSTAR felirat jelzi a jármű illetőségét. Maga a kocsiszekrény pedig ebben a kivitelben teljesen bebádogozott, jobb oldalán 1,3 méter szélesre nyíló tolóajtóval, hátul pedig 270 fokos szögben nyitható aszimmetrikus szárnyasajtóval. Nos, a külsőről tényleg csak ennyit.
Miután egy lépcsőn felkapaszkodtunk az emeletnyi magas utastérbe, egy tipikus furgon enteriőrje fogad. Háromszemélyes üléssor – a bádogfal miatt kissé korlátozott támladönthetőséggel –, viszont a két különálló utasülés alatt hatalmas rakodóbokszok rejtőznek, lásd a megfelelő ábrát.
A pakolhatóság egyébként is az utasfülke erőssége: tágas dupla ajtórekeszek, felül a szélvédő teljes szélességében végigfutó polc, három rekesz a műszerfalon. Ezek közül viszont legalább az egyiken szívesen láttam volna egy fedelet, mert tartalmuk így szinte provokatívan szem előtt van. Mármint annak, aki feléri ezt a járgányt.
A műszerfal és az egész frontpanel ízléses, mondhatni személyautós; ráadásul a klímapultot és a tízcolos központi kijelzőt a vezető felé fordították, mint egy sportverdában. A vezető klasszikus körműszereket lát maga előtt, közöttük 3,5 hüvelykes digitális kijelzővel, amely lényegében fedélzeti számítógépként funkcionál.
A magasra telepített sebességváltó kar könnyen kezelhető, a kézi légkondi praktikus körtárcsás, és talán senkit nem lep meg, hogy egyzónás. Ami pedig a rakodóteret illeti minden fontosabb mutatója az adatlapon olvasható; itt csak annyit teszünk hozzá, hogy 5 raklap befogadására képes.
A végére pedig pár szóban a szereltség fontosabb tételei: elülső-hátsó parkolóradar, a volánnal szinkronban működő tolatókamera, Android Auto/Apple CarPlay telefoncsatlakozás, 2 darab C-típusú USB-konnektor, FM-adók vételére alkalmas rádió.
A Nissan Interstar 130/150 lóerős dízelmotorral, illetve 105 kW-os (141 LE) full elektromos kivitelben kapható a hazai piacon. Tesztautónkat ezek közül a Renault polcairól származó kétliteres dCi erősebbik változata hajtotta, a hozzá kizárólagosan járó hatgangos kézi váltóval társítva.
A nagy nyomatékú, „húzós” dízel ideális választás ehhez az autóhoz, a váltó is okosan osztja el az erejét. A fogyasztás pedig erősen rakományfüggő: nekem néhány nehezebb cucc szállításával együtt jött ki a 8,7 literes átlag, ami egy ilyen autónál abszolút elfogadható.
S ami még szintén ebbe a fejezetbe kívánkozik: a sofőr a magas üléspozíciónak köszönhetően szó szerint felülnézetből szemléli a forgalmat, valósággal átlát az átlagos méretű autók felett. Manőverezéskor (előzés, sávváltás, tolatás, parkolás stb.) pedig a széles látószögű kettős külső tükrök, illetve a már említett parkolóradarok és a nyomkövető tolatókamera nyújtanak felbecsülhetetlen segítséget.
