Néprajzi ínyencség a Sztrázsó-hegység világából
Van az a pont, amikor azt mondod, ideje kis időre elvonulni a világ zajától és keresni magadnak amolyan zegzugot, ahová a tömegturizmus még nem tette be lábát. Nos, jelentem, a mi Felvidékünkön akad néhány ilyen hely, ahol jóformán érzed a csend és a friss levegő simogatását. A Sztrázsó-hegység déli fertályán megbújó mesés Csicsmány települése ezt a kategóriát erősíti. Ezen írásom róla, az apró felvidéki faluról fog szólni. Nála minden ház úgy néz ki, mintha egy népi motívumokkal díszített fekete-fehér álomból lépett volna elő.
Telitalálat volt Csicsmányba rakni főhadiszállásunkat, ahonnét két napon át indítottuk magunkat útnak a hazai világlátás jegyében. A hulló levelek havában a turistaözönt legfeljebb hírből ismerik, maradnak a hegyek, a fenyőillat és a csend.
De mitől népszerű a tót atyafiaktól hangos felvidéki település? Csicsmány (Čičmany) házai messzi földön híresek. Jellegzetes fekete gerendás házai, amiket fehér, kézzel festett minták borítanak, elrepítenek minket a régmúltba. Márpedig itt nem random firkákról van szó. Minden motívumnak jelentése van. Rombusz, kereszt, hullámvonal - régen mindegyik valamit szimbolizált. A szívek, keresztek, csigavonalak és más ősi szimbólumok mellett stilizált virágokat, pávákat és szarvasokat is felismerhetünk a házfalakon. A mintákat mész és agyag keverékével meszelték és festették, ráadásul a faanyagot is megóvta az időjárástól. Egyszerre volt praktikus és szép, tipikus példája annak, amikor a paraszti észjárás meg a kreativitás találkozik. Csicsmány első látásra skanzennek tűnhet, valójában azonban élő település, bár ma már legfeljebb százan lakják. Sok épületet múzeummá alakítottak át, ilyen például a Radenov-ház. Itt interaktív történelem keretén belül régi fotókkal, hímzésekkel és használati tárgyakkal találkozhatunk.
A huszadik század első felében két pusztító tűzvészt vészelt át a falu. Csupán két ház élte túl, de a falut újjáépítették, a házakat újrafestették. A régi kocsma épületében 2021-ben megnyílt a Festett fa múzeuma. Nem csupán egy kiállítótér, hanem egy rekonstruált ház is, amely belülről mutatja be, milyen volt az élet egykor Csicsmányban. A múzeum legértékesebb része a gazdag kelengyeláda-gyűjtemény – a legrégebbi 1767-ből származik, néhány ládikó tartalmába bele is nézhetünk.
Bár bő egy éve vizitáltunk a Sztrázsó-hegységben, ettől függetlenül a genius locija és azon belül az őszi pompában lubickoló Csicsmány látványvilága máig kellemes emlékeket idéz fel nekünk. Ha még nem voltál ott és indokot keresnél, miért menj el, akkor annyit tudnék javasolni, ne keresd azt, hagyd magadat meglepni és sodródj az árral. Eme néprajzi ínyencség olyan, mint kis szünet az életben, fekete-fehér házak között, színes emlékekkel. Ideje útnak indulni, nemde?
