Nehéz kereszt az olaszoknak a karantén, de fegyelmezetten viselik
Egy Olaszországban élő szlovákiai magyar férfi megosztotta velünk saját tapasztalatait a koronavírus-járvánnyal kapcsolatosan. A kis falu, amelyben Csuport István, érsekújvári származású férfi él, Ligúria megyében található. A neve Tellaro, a La Spezia kikötő 20 km-re fekszik a helységtől. István a közösségi oldalán már megírta saját véleményét az olasz helyzetre való tekintettel, de úgy döntött, nekünk is elmondja, mi a helyzet az egyik legveszélyeztetettebb országban.
A legjelentősebb változásra március 11-én éjjel került sor – mint mondja –, amikor Conte olasz miniszterelnök bejelentette, hogy a kijárási tilalom már nem ajánlott, hanem kötelező, március 12-től pedig az élelmiszerboltokon és gyógyszertárakon kívül minden kereskedelmi egység zárva tart.
Ez ha Szlovákiában hangzik el, valószínűleg pánikhoz vezetne... Ami egyébként nem kis túlzással, de be is bizonyosodott, hiszen az emberek pánikszerűen viselkednek a boltokban és másutt is. Valahol itt rejtőzik a különbség a két ország között.
Szerinte nem csak a szlovákiai politikusok, bírák, ügyészek bűne az, hogy nincs bizalom a lakosság részéről az állami intézmények felé. Tehetnek róla a korrupt rendőrök, korrupt orvosok, de még a korrupt autószerelők is, akik pár euróért átviszik az autókat a műszaki vizsgákon. Meggyőződése, hogy mindannyiunk hozzáállása a kenőpénzekhez (függetlenül attól, hogy ki adja vagy kapja) vezetett és vezet a lakosság bizalmatlanságához (bárminemű igazgatási, egészségügyi vagy szociális intézményhez). Személyes véleménye az, hogy ezért rohannak az emberek lisztet vásárolni a boltokba, ezért rohamoznak meg minden üzletet, mert ami a kamrában van, az a biztos.
,,Olaszországban is nagyon nagy különbség van abban, hogyan reagáltak az emberek a nagyvárosokban és a kis falvakban. De pár kivétellel az olasz társadalom megállta a helyét, bennem is megvan a bizalom, hogy két nap múlva, amikor majd úgy döntök, ideje kimenni a boltba és elhagyni a lakásom egy-két órára, biztosan találok kenyeret, kávét és húst (ebben a sorrendben...), mert a megfelelő emberek tisztelik munkájukat és elvégzik rendesen. Az itteni lakosok pedig fegyelmezettségben hálálják ezt meg. Ezt a fajta polgár-állam bizalmat nagyon nehéz lesz Közép-Európában helyreállítani, személyesen tapasztaltam meg, milyen tisztelettel végzi munkáját az olasz rendőr, pincér avagy a beteggondozó.“
Arra a kérdésünkre, hogy milyen az élet a karanténban, azt válaszolta, hogy először bizarr volt az egész, de végül is beletanultak. Mindenki otthon tartózkodik és ez eleve feszültséget okoz Olaszországban is. Mégis lehet és kell ebben a helyzetben valami jót találni. Szerinte sem könnyű bezárva élni, hiszen egy idő után már a Netflix is elveszti erejét, de azért most nagyon jó, ha van. A kisebb gyerekek nem féltetlenül rosszul élik meg ezt az egész helyzetet, mert még soha nem voltak ennyit együtt a szüleikkel.
István két ismerőse az írta, hogy amióta a főiskolás lányaik otthon vannak, együtt sütnek-főznek. Ideális idő kipróbálni mindenféle új receptet, együtt tölteni azt a ,,kevés“ időt, ami most megadatott a családoknak és szeretteiknek.
Elmondása szerint az élet most az erkélyeken zajlik (ahogy ezt már mi is láthattuk a közösségi oldalakon).
Ami a bezártságot egy kicsit könnyebbé teszi, az a zsúfoltság általános megszokása, az intim zóna Olaszországban sokkal kisebb, kicsik a házak, kicsik a szobák, az utcák. Az olaszok és az ott élő külföldiek sokkal jobban hozzászoktak az emberi közelséghez. István szerint ez mindenképp segít most ezekben a nehéz időkben.
Fegyelmezetlenséggel nemcsak saját magát hozza veszélybe mindenki, hanem a saját szeretteit is, ezért megéri meggondolni, vajon nem célszerű-e pár napot otthon, biztonságban eltölteni és kihasználni ezt az időt arra, hogy átértékeljük: vajon mire is van igazán szükségünk, hogy boldogok legyünk, s mi az amit csak megrögződésből csinálunk, de igazából nincs is rá szükségünk.
