Nehéz évünk lesz, legyünk egy kicsit jobbak egymáshoz - ANKÉT
Ismert felvidéki személyiségeket kérdeztünk arról, milyennek látták a 2024-es esztendőt, és mit várnak a jövő évtől.
A felvidéki magyar közéletben a 2024-es év első felét is azok a folyamatok jellemezték, amelyek a magyar egység ellenében hatottak. Remélem, hogy a Magyar Szövetség őszi tisztújítását követően történt változások lehetőséget adnak arra, hogy megkeressük a megoldásokat közösségünk problémáira.
A jövő évben komoly kihívásokkal kell szembenéznünk, ilyen például az iskolák finanszírozásának az átalakítása, amit a kormány szorgalmaz. Így tehát biztos vagyok abban, hogy munkás év vár ránk, amelyben a legfontosabb célkitűzés a szakmai munka megerősítése mellett a magyar közösség társadalmi újjászervezése lesz.
2024 hullámzó év volt számomra, voltak magaslatok, voltak hullámvölgyek. A gyermeknevelésben szépségek, örömök, de ugyanakkor megpróbáltatások és nehézségek is, de, úgy érzem, hogy sikerült eddig mindenben helytállni.
A korábbi labilis, fájdalmakkal járó állapotomat stabilabb állapot váltotta fel. A 2024-es év számomra a befelé fordulásról is szólt, s nem a külsőségekről, magamban egy kicsit rendeztem a dolgaim. A következő évben azt várom, hogy továbbra is egészségesen tudjak haladni az úton, hogy édesanyaként képes legyek a legjobban betölteni a szerepemet, egyben kiteljesedni benne. Lassan vissza szeretnék térni a bútorfestéshez és a kézművességhez is.
Év vége felé közeledve én is sokszor eltöprengek azon, mégis milyen évet hagyok a hátam mögött? És ekkor jönnek a különböző gondolatok, aggodalmak, felsejlenek az elmulasztott teendők, mi lett volna, ha…? Ezen rajtakapva magamat, megállok, köszönetet mondok és hálát adok az Istennek, hogy a szeretteim és én is egészségesek vagyunk. Rádöbbenek arra, hogy ez a legfontosabb, a többi magától megoldódik, és a helyére kerül.
Immár öt éve dolgozom együtt a királyhelmeci Magyar Ház munkatársaival, akik feltétel nélkül biztosítják számomra, hogy szabadon alkothassak, taníthassak és szervezhessek. Ne felejtsük el a Thália Színházat sem, itt is számos szép szerep és feladat talált meg. Emellett éneket és zongorát is tanítok a tiszacsernyői zeneiskolában, Királyhelmecen pedig színjátszókört vezetek és éneket tanítok. A szervezés szokott gondokat okozni, nehéz mindenhol százszázalékos teljesítményt nyújtani, közben egyensúlyt teremteni a magánélet és a munka között, de mindig próbálok előre tervezni. Ez lelki békét nyújt számomra. Mindent összevetve tartalmas, izgalmas, néha szorongásokkal és könnyekkel teli volt az év, de semmit sem csinálnék másképp.
Tevékenységem szerteágazó, hiszen nemcsak a kézművességgel foglalkozom, hanem megyei képviselőként is sok a tennivaló. Tesszük, amit tenni kell. Mindig van egy kis parázs, amire vigyázunk, s amiből talán egyszer nagy tüzet fogunk rakni.
Nem kis kompromisszumokkal jár ez, de úgy fest, sikerülni fog. Ami szinte teljesen biztos, az a rozsnyói gimnáziumi magyar osztály és az egészségügyi szakközépiskola jövője. A kézműves társulás elnökeként pedig rengeteg fesztiválon vettem részt, gyermektáborokat is szerveztünk. Volt egy kiállításunk a kassai konzulátuson is. Havonta megtartjuk kis kézműves piacunkat, de sort kerítettünk a nagy kézműves vásárunkra is. 2025-től leginkább több emberséget várnék, szeretetet egymás iránt. Minden nap legyünk egy kicsit jobbak egymáshoz. Annál is inkább, mert nehéz évünk lesz. Elég, ha csak konszolidációra gondolunk, amit mindannyian megérzünk.
A 2024-es év számomra nagyon sikeres volt professzionális szempontból, hiszen a szlovák válogatottal tíz év után újra sikerült kijutni az Európa-bajnokságra.
Ezek mellett az államvizsgáimat is eredményesen teljesítettem, a családom és én is egészségesek vagyunk, így egyértelműen sikeresen zárom az évet. A 2025-ös év kapcsán nincsenek konkrét elvárásaim, de bízom benne, hogy ez az esztendő is gazdag lesz új élményekben, s közösen örülhetünk a sikereinknek.
