Terelődjön békésebb mederbe az életünk - ANKÉT
Ismert felvidéki személyiségeket kérdeztünk arról, milyennek látták a 2024-es esztendőt, és mit várnak a jövő évtől.

2024 adventjén nincs okunk abban ringatni magunkat, hogy kiszámítható világban élünk. Egyre jobban kiéleződnek a társadalmakra zúdított ideológiai ellentétek, ezért is nagy gond, hogy a felvidéki magyarság nem tud magabiztosságot felmutatni.
Gondolatok, munkamódszerek és hatékonyság tekintetében egyaránt meg kell felelnünk korunk kihívásainak, hosszú évek mulasztásait kell bepótolni több téren. Az ideológiai törésvonalak keresgélése helyett konstruktív hangnemre van szükség, és integrálni kell mindazokat, akik a közösségünk érdekében tevékenykednek.
Legyen végre egy olyan csapatunk, amelyre büszkék a felvidéki magyar emberek és a magukénak érzik!
Az idei évem kissé szomorkásra sikeredett, de azért voltak benne szép pillanatok is. Nyugdíjasként, amit tudok, azt még megcsinálom. Voltak idén is kiállítások, amelyekkel remélem, másoknak is örömet szereztem. A visszhangjuk legalábbis jó.
Ami a jövőt illeti, jó lenne, ha az egészségem legalább olyan maradna, mint most, hiszen az én koromban, maholnap 88 éves leszek, már valóban ez a legfontosabb. Ezenkívül remélem, baráti kapcsolataim is megmaradnak. S legyen mindig nekem való elfoglaltság. Nem vagyok az az otthonülő fajta. Szeretek utazni. Hálás vagyok az Istennek, hogy ennyi mindent engedett, ennyi mindent megtehettem. Úgy érzem, eleget dolgoztam a mások és a magam kedvére is. Tennivalóm mindig akad, nemigen unatkozom és örömmel végzem ezeket a feladatokat.
2024 a komáromi labdarúgás legszebb évének mondható. Történelmi sikert értünk el azzal, hogy felkerültünk az első ligába és háromgólos győzelemmel zártuk az évet. Jelenleg már van 17 pontunk, tulajdonképpen ott vagyunk a középmezőnyben, utolértük a tapasztalt Rózsahegyet és Besztercebányát.
A jövőre vonatkozóan elmondhatom, minden egyes pont, minden mérkőzés nagyon fontos és nem ritkán idegőrlő összecsapás lesz. Nagyon bízom abban, hogy Komárom bent maradt a legfelsőbb osztályban a tanulóév után is. Mindezt a csapat, a város, a támogatók és legfőképpen a nekünk szurkoló közönség nagy örömére!
Mindig gondban vagyok, ha valaki rákérdez, mivel telt az elmúlt esztendő, mert nyolc éve ugyanazt a választ adom: írással, rajzolással, olvasással. Ez 2024-ben sem változott, amiért borzasztóan hálás vagyok. Úgy érzem, azért születtem erre a világra, hogy megosszam az emberekkel a fejemben létező történeteket.
Megfogadtam, hogy szeretnék két polcnyi könyvet írni (ez nagyjából ötven darab, tehát még negyven, aztán pipa). Idén két kötetem jelent meg, így közelebb kerültem ennek a kissé gyerekesnek tűnő álomnak a megvalósításához. Nem a számokról van szó (azokkal úgysem vagyok túl jóban), hanem arról, hogy azt csinálhatom, ami boldoggá és elégedetté tesz. Ráadásul napi egyszer biztosan nevetek. Ami pedig az előttem álló évet illeti, remélem, kilencedszerre is elmondhatom majd, hogy az évem írással, rajzlással és olvasással telt.
Ha világviszonylatban nézzük, nagyon kaotikus évnek intünk hamarosan búcsút. Remélem, hogy nyugodtabb, konstruktívabb légkör jellemzi majd a jövő évet.
Azt remélem, jövőre békésebb mederbe terelődik az életünk. Mindenkinek sok erőt és egészséget kívánok, magamnak sok fellépést és kreatív, eredményes munkát.