Napóleon nyomában jártunk
Isola D'Elba, vagyis Elba a legnagyobb toszkán sziget, amelyről sokunknak alighanem Napóleon jut az eszébe. Legegyszerűbb Piombinonál hajóra vagy kompra szállni, és kikötni a félszigettől mindössze 10 km távolságban lévő szigeten. Bár elsőre úgy tűnik, hogy pillanatokon belül meg is érkezünk, de tévedünk. Komppal egy óra az út, és a sziget központi városában, Portoferraio kikötőjébe érkezünk.
Itt is nyílegyenes sorokban követik egymást az olajfák, akárcsak Toscanában, de a domboldalakon szőlőültetvényekkel is gyakran találkozunk a kaktuszok, leanderek, fügefák és eukaliptuszok mellett. Talán a sziget lakói az átlagnál jobban szeretik a virító virágokat, hiszen a ládákban színpompás virágözön köszönti az ide érkezőket. A tenger vize kristálytiszta, fürdőzésre és vízi sportokra egyaránt kiváló, több mint 100 strandja van, de a búvárok és a túrázók is szeretik Elba szigetét. Lakosainak száma 32 000, ám a turistaáradat már előszezonban is többszörösére duzzasztja ezt a számot. A toszkán szigetcsoport a Nemzeti Park része, így Elba szigete is.
A sziget fővárosa, Portoferraio, amelyet Cosimo de' Medici nagyherceg alapított a 16. században. Nyüzsgő város számos üzlettel, étteremmel és kávézóval, bájos óvárossal, hatalmas, 1000 négyzetméteres akváriummal. Ásványtani Múzeumában megnézhetjük azt az Elbán található mintegy 200 féle ásványt, amelyből hetet itt fedeztek fel. A sziget gazdag gránitban is, amelyből az ókori rómaiak számos épületet emeltek szerte az országban. Ezek közé tartozik például a római Pantheon és a pisai Duomo. De van itt pálmapark és kígyórezervátum is.
Ismert árucikke az Acqua di Elba, egy parfüm, amely a szigeten megtermő alapanyagokból készül, külön nőknek, férfiaknak, illetve a lakás illatosítására. Portoferraio városában számos erőd található, amelyeket érdemes meglátogatni. A városfalakon sétálva gyönyörű kilátás nyílik a kikötőre és a tengerre. A Medici-erődítmény a város egyik jelképe.
Ami pedig a gasztronómiát illeti, lehetőség van az olasz konyha és a helyi specialitások kipróbálására. A halételek a sziget konyhájának alapját képezik. A leggyakoribb halak közé tartozik a tőkehal, a szardínia, a makréla és a tonhal.
Közben belefogott emlékiratai megírásába is. Mindeközben a hozzá érkező levelekből és újságokból minden Európában zajló eseményről értesült. A sziget lakói hamar elfogadták és megszerették. Ideje egy részét a Villa dei Mulini-ben töltötte, amely ma Napóleon múzeuma. A puritán kastélyhoz szép, tengerre néző kert is tartozik. Itt minden korhű, de nem eredeti, pontosabban van egy kivétel: Napóleon leánytestvére itt felejtette az egyik ruháját, ami szintén megtekinthető.
A kastéllyal szemben egy mélyedésben álló házsorban lakott Napóleon 50 legbizalmasabb katonája. A császárnak Elbán volt egy vidéki rezidenciája is, a Villa San Martino, 5 km-re a kastélytól, ahol hivatali teendői elvégzése után tartózkodott. Fennmaradt róla, hogy rosszul viselte a nyári meleget.
Napóleon 1815. február 26-án látta elérkezettnek az időt a szökésre. Mintegy 1100 emberrel hajóra szállt, és két nappal később kikötött a francia partoknál. Egy hónappal szökése után, március 20-án vonult be Párizsba, de egész Európa ellene támadt. Utolsó csatájában, Waterloonál vereséget szenvedett, és 1815. június 22-én másodszor is le kellett mondania a hatalomról. Ezúttal az Atlanti-óceán közepén fekvő Szent Ilona-szigetre száműzték. Itt halt meg 1821. március 5-én. Halálának oka máig tisztázatlan, legvalószínűbb, hogy gyomorrákban szenvedett.
Elba szigetén számos emlékmű idézi meg Napóleon itt töltött tíz hónapját, a legjelentősebbek közé tartozik a város díszkapuja és a Napóleon-lépcső.
