Mozaikok Erdélyből - Csíkszereda és Csíksomlyó
Pár hónappal ezelőtt volt lehetősége a tisztelt olvasónak Kolozsvárról olvasni. MIvel akad jó pár erdélyi sztori élmény puttonyomban, így elérkezettnek láttam az időt, hogy ismét beszippantson minket Tündérkert ősromatikája.
Annó mikor Kolozsvárt letudtuk, akkor nem haza, hanem a kincses városunkat elhagyva, utunk Székelyföld belsejébe vezetett. Csíkszereda volt a célpont, mivel egyik kedves ismerősünknek nagymamája a városban élt és a rég nem használt panzióját hajlandó volt nekünk hadra kész állapotba hozni. Eléggé lestrapált állapotban érkeztünk, zökkenőkkel teli út volt, mivel Marosvásárhely előtt, ha nincs velünk egy autószerelő barátunk, akkor valahol a szakadékban landolunk. A kerék csavarjai kilazultak, ezt a problémát szerencsére érzékelte, így a kocsit nagy nehezen, de még letudtuk fékezni.
Minden jó, ha vége jó, másnap már Csíkszereda belsejében sétálhattunk. Hangulatos város, könnyen felveszi ott az ember a város ritmusát. A város 1878-tól Csík vármegye, ma Hargita megye székhelye. Tudtad? Csíkszereda az egyik leghidegebb város a jelenlegi “Romániában”. Télen a hőmérséklet −30 °C alá is lesüllyedhet. A város környékén több alkalommal is mértek már - 40 °C fokot.
Legyen bármiyen fogcsikorgató hideg, az éjszakai élet mindig menő a városban. Mi az Ólommadárban, a helyi kultúrkocsmában élveztük a jazz zene ritmusát és fogyasztottuk kellő mennyiségben a híres Csíki sört. Egyébként mennyi az esélye annak, hogy az Ólommadár klotyóján két fickó, miközben engedik ki a fáradt olajat rövid csevejbe kezdenek és pár mondatból kiderül, igazából ők egy középiskolába jártak? Hát ha a csíkszeredai éjszakában tolja az ember, előfordulhat vele az ilyesmi. Pisilős haverom szintén Alsóbodokon vizitált, csak ő azután érkezett, mikor én onnan kiballagtam. A srác jégkorongozó volt és kölcsönben Nyitrán játszott, persze mellette nem volt elhanyagolható tanulmánya, így székely srácként Zoborvidékén találta magát. Jót röhögtünk a helyzeten, nyomtunk egy pacsit, persze szigorúan kézmosás után, majd mindenki továbbállt.
Utazótársaim sem bírták nagyon sokáig, ők inkább ágynak dőltek. Persze én voltam olyan elvetemült, hogy zárásig maradtam. Egy agg bácsit még meghívtam egy körre, akivel jót beszélgettünk. Rendesen kicsordult a könnye, mikor megemlítettem neki honnan is érkeztem. Említette, még annó a hetvenes években járt mifelénk és örömmel nyugtázta azon információt tőlem, magyarok még bőven akadnak a Felvidéken. Az efféle beszélgetéseket, még ha spicces állapotba is kerülök, örökre a szívembe zárom. Persze a szállásunk lakói annyira nem zártak szívükbe engem, miután hajnalban nekiálltam dörömbölni az ajtón. Nyilván kulcsom nem volt, megfagyni meg nem szerettem volna.
Időnk bőven engedte, hogy Csíksomlyóra is elbarangoljunk. Autónkat a csíksomlyói kegytemplom és rendház előtt parkoltattuk le, majd megcsodálhattuk a templom belsejét. Pünkösd idején él igazán a környék, hiszen ekkor több ezer magyar ember zarándokol el erre a helyre. A csíksomlyói búcsú a székelyek 1567-ben kezdődött, katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. A kegytemplomtól - ahol egyébként őrzik a világ egyik legnagyobb méretű kegyszobrát, a csodatévő Mária-szobrot - egy kellemes sétányira van a Szent-Antal templom, onnan pedig a Hármashalom oltár, amely előtt csúcsosodik ki az esemény. A búcsú pontos helyszíne a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó közötti nyereg. Szívmelengető látvány tárul elénk, a táj és a természet harmóniája, mely az embert pozitív energiákkal tölti fel. Legyél keresztény, vagy sem, Csíksomlyót minden magyarnak életében legalább egyszer látni kell.
Erdélyi kalandjaink ezzel még nem fejeződtek be, hiszen várt ránk Barcaság ékköve Brassó és a román marketingből jelesre vizsgázott Törcsvár vára. De ez egy másik történet lesz a közeljövőben.
