Mostar a civilizációk és kultúrák metszéspontján
Fekszik egy nagy múlttal rendelkező város a smaragdzöld színben pompázó Neretva folyó völgyében, amely egymaga tükrözi vissza a nyughatatlan Balkán kulturális, vallási és történelmi sokszínűségét. A Mostar nevet viseli és méltán ikonikus helyszíne vén kontinensünk ezen délkeleti szegletének. Eddig négy alkalommal járhattam Boszniában és mondhatom ez a város kínkeserves történelmi, de bámulatos földrajzi hátterével mindenkinek ajánlható aki egyszer meg szeretné érteni a balkáni szív lüktetését. Nyilván az elkövetkezendő sorokban vajmi kevés esély mutatkozik erre, de kezdőlökésnek megteszi.
A város nevét a mostari (hídőr) szóból eredeztetik, utalva az Öreg hídra, amely nemcsak a város jelképe, de a történelem súlyát is hordozza. Első írásos említése a 15. század közepére nyúlik vissza, ám valódi fejlődése a “Fényes Porta” uralma idejére datálódik. A török hódoltság alatt válik a Balkán egyik fontos kereskedelmi központjává, később az Osztrák - Magyar Monarchia szintén meghatározó nyomot hagyott rajta. Építészeti öröksége hűen tükrözi ezt az összetett múltat, amelyben mecsetek, régi kőházak sokasága, kolostorok és oszmán kori fürdők állnak együtt a 19. századi nyugati hatásokkal. A 20. század során a város kétszer is történelmi sorsfordulók tanúja volt - először Jugoszlávia szocialista korszakában, majd a kilencvenes évek háborújában, amely mély sebeket ejtett az épületeken és az emberi kapcsolatokon egyaránt.
Adódik a kérdés, mivel kezdhetnénk a városnézést? Mostar identitását az Öreg hídja (Stari Most) adja. Régi motoros a szakmában, hiszen már 1566-tól csodájára járnak. Mimar Hajrudin oszmán építész tervei alapján álmodták meg, és végül kivitelezése technikai bravúrként vonult be a történelembe. Esztétikailag is imponáló a látványa, mivel egyetlen ívben hidalja át a hűs Neretvát, összekötve a város két oldalát. Ez a híd civilizációs és kulturális különbségeket is összeköt. Az egyik oldalán főleg katolikus horvátok, míg a másikon muszlim bosnyákok lakják. Tragikus szimbólumként vonult be a történelembe a híd 1993-as felrobbantása, a délszláv háborúk alatt.
Végül 2004-ben rekonstruálták, így napjainkra arra lehetünk figyelmesek, hogy a hídról leugró fiatalok mutatványokkal szórakoztatják a jónépet, persze mindezt pénzért. Nem véletlenül hívják őket a város félprofesszionális őrültjeinek, mivel huszonnégy méteres magasságból csobbannak bele a vízbe. Miután átsétálunk a hídon ne lepődjünk meg, ha időutazásnak élnénk meg ezt az egészet. Mostar óvárosa, azaz a Kujundžiluk tobzódik a macskaköves sikátoroktól, rézművesektől, bazároktól, teázóktól és kézműves boltoktól. Nettó színkavalkád az egész. Akár egy középkorban játszódó orientális film díszlete is lehetne, ahol a kávé nem vizes presszó, hanem spirituális ceremónia.
Kulturális és vallási öröksége tetten érhető Mostar minden szegleténél. Magasodnak a minaretek és templomtornyok, az óvárosban a muzulmán, katolikus és ortodox közösségek lenyomatai jól elkülönülnek, mégis organikus egységet alkotnak. A Koski Mehmed Paša mecset minaretjéből különösen szép kilátás nyílik a városra, míg a Ferences templom és kolostor a város nyugati részét határozza meg. Ahová még érdemes betérni az a Muzej Hercegovine. Itt részletes képet kapunk a régió történelméről, a háborús fotókiállítások pedig józanságra intenek - a közelmúlt árnyai itt még nem halványultak el teljesen.
Nem mehetünk el amellett, hogy a bosnyák gasztronómia és a vendéglátás errefelé szintén a csúcsra járassa magát. A burek, cevapi, tufahija (töltött alma) és a török kávé mind-mind a térség kulináris élvezetei közé tartoznak. A rakija, mint minden más balkáni országban itt is nemzeti ital. Ha adják, akkor mosolyogni, majd megköszönni és nem szerb italként definiálni, mert kés találtatik a hátadban.
Mostarban az élmény kódolva van, hiszen itt vetnek hullámot egymással szemben a Nyugat és Kelet örökségei. Kicsiben itt összpontosul a Balkán minden esszenciája, legyen szó komplexitásról vagy ellentmondásról. Ide csak akkor gyere ha a történelmi mélységet szeretnéd átélni egyfajta csendes bölcsességgel, amit valljunk be, ritkán lelhető fel a modern világunk minduntalan zajában. Tehát készülj, tanulj, kutass, majd indulj útnak Boszniába és ejtsd utadba Mostart.
