Mitsubishi L200 2.3 DI-D Instyle: A kategória szépségdíjasa

Mert ennél a modellnél hozták be elsőként (és eddig egyedüliként) ebben az osztályban az áramvonalat. Már persze amennyire lehetett; ám ennyi is elég volt ahhoz, hogy az autó első pillantásra megkülönböztethető legyen uniformizált rokonaitól. Természetesen a legújabb, tavaly piacra dobott verzió is megőrizte ezt a formai jegyet, de sok újat is hozott. Hogy mit, arról egyhetes tesztünk tapasztalatai alapján szólunk részletesebben.

Maradt tehát az (esetünkben a négyajtós, ötszemélyes) áramvonalas kabin, amilyennel egyetlen más pick-up sem büszkélkedhet. A felismerhetetlenségig megváltozott viszont a maszk, gyakorlatilag egyetlen vonalat sem őrizve meg az elődéből.

Fotó:  Vas Gyula

Túl azon, hogy keskeny, pengemetszésű fényszórókat és brutális méretű ködlámpaházakat kapott, krómozott lamelláival most az általános márkaarculatba is sokkal jobban belesimul. A hátsó lámpák is újak, és – a tesztelt legmagasabb szinten – szintén LED-égők világítanak bennük. Valamivel szélesebbé váltak a küszöbök is, érezhetően megkönnyítve a beszállást.

Fotó:  Vas Gyula

A már említett áramvonalas hatást pedig tovább fokozza a plató műanyag pereme, amelynek felső része gyakorlatilag egy légterelő. Nagyjából ennyi, ami, egy pick-upról lévén szó, végképp nem kevés…

Itt is több újítást fedezhetünk fel. Ilyen az új monitor, az esztétikusabb kormány, az elegánsabb klímapult vagy a megfiatalított műszerfal.

Fotó:  Vas Gyula

A monitorról még annyit, hogy most szebb a grafikája, és az érintésekre is gyorsabban reagál. Az infotainment rendszer digitális rádiót és HDMI-csatlakozót is tartalmaz, navigáció viszont nem kérhető hozzá.

Fotó:  Vas Gyula

A 2 elülső USB-port közül az egyik adatátvivő, a másik csak töltő, ilyenből viszont hátul is van egy. Fütyülős-visítós parkolóradar nincs, van viszont – ezen a szinten – 360 fokos kamerarendszer, amely részletesen ábrázolja a böhöm jármű körüli történéseket.

Fotó:  Vas Gyula

Az egyéb vezetéstámogató rendszerek közül említést érdemel a tempomat, a sebességkorlátozó, sávelhagyásjelző, a gyalogosokat is érzékelő vészfékasszisztens vagy a dombsegéd.  Ami pedig a térkínálatot illeti, a „Double cab” verzió utasterének mérete egy nagyobbacska alsó középkategóriás személyképkocsiénak felel meg. Az ülések is hasonló kényelmet nyújtanak, és ezen a szinten bőrkárpitozásúak.

Fotó:  Vas Gyula

Hátul a plató csaknem tökéletes négyzet, 47,5 cm magas oldalfalakkal és 85 cm-es padlómagassággal.

A pick-upok, minden luxuskütyüvel együtt máig elsősorban munkagépnek készülnek, amiből több adottságuk következik. Például a briliánsnak végképp nem mondható országúti menettulajdonságok; egy hátul laprugós, limbóhintós járműkreációtól ilyeneket nem is lehet elvárni. Viszont terepen nem ismernek kompromisszumot.

Fotó:  Vas Gyula

A hajtáslánc például így fest: hátsó hajtás – automata 4x4 – fixen összezárt 4x4 – ugyanez felezővel (magyarul redukcióval), és ha egyikük sem elég: hátsó difizár. És még nincs vége: összezárt 4x4-es hajtásnál 4 külön tereprezsim (kavics, sár/hó, homok, köves talaj) is választható, igaz, csak a tesztelt legmagasabb szinten.

Fotó:  Vas Gyula

Mindehhez hozzájönnek még az impozáns terepszögek és a 20 cm feletti hasmagasság. Summa summarum: egy ilyen autóval fütyörészve átmegyünk ott, ahová a díszterepjárók a szó legszorosabb értelmében az orrukat sem dughatnák be. Ja, hogy el ne felejtsük: az új L200-ast az eddig is használt 2,4 literes dízelmotor felújított változata hajtja, most 150 LE teljesítménnyel; más erőforrás nem is választható. A váltó az alapszintet kivéve hatfokozatú automata, magyarán a tesztautóban is ez dolgozott. Kapcsolásai, ha nem is kifejezettet durvák, sokkal jobban érezhetők, mint pl. egy SUV-ben.

Fotó:  Vas Gyula

A motorhang is eléggé nyers, a hangszigetelés itt nem tartozott a prioritások közé. A fogyasztás teljes mértékben megfelel az autó karakterének; a valóban kemény tereppróbákkal együtt sem sokkal léptem túl a 9 litert. Ha ilyenekből kevesebb lett volna, talán a gyári WLTP-értéket is hozni tudom…