MINI Clubman SD: Lehet egy ajtóval több?
Meddig mini egy MINI? – tehetnénk fel a kérdést mostanság, amikor a bájos brit família immár 7 tagot számlál. Nos, e heti tesztünk alanyára elég futólag rápillantani: hogy lássuk: rá már végképp nem érvényes a kisbetűs jelző. Mi több: a Clubman a valaha gyártott leghosszabb MINI.
A kissé különc, de annál attraktívabb járművet az erősebb dízelmotorral, a hozzá kizárólagosan járó automata váltóval és speciális dekórelemeket tartalmazó Your csomaggal kaptam meg tesztelésre.
Attraktivitás ide, különcség amoda, szögezzünk le gyorsan egy prózai tényt: a MINI Clubman tulajdonképpen egy kompakt kategóriás kombi. Viszont azok döntő többségétől tényleg piszokul elüt, éppen a márkailletőségével járó stíluselemek okán.
Dobozos forma, csaknem vízszintes tető és övvonal, meredek szélvédő, buszos oldalüvegezés, egyetlen más autóéval össze nem téveszthető maszk, rajta a sokak által szimplán csak bambának titulált bociszem-fényszórókkal. Hátul pedig olyasmi, amit aztán tényleg hiába keresnénk a földkerekség bármely hagyományos személyautóján: függőleges tengelyű, kétszárnyú ajtó, mint otthon a ruhásszekrényen….
Mindennek a fele is elég lenne, hogy kiemelje az autót az átlagos kombik szürkeségéből, de hát ennyi van. Illetve plusz még a sportos SD kivitel vizuális többletei: az emblémák, a motorháztetőn kialakított légnyelő, a körkörös műanyagozás és a dupla kipufogó.
…legalább annyira egyedi és márkahű, mint a külső. Két legjellegzetesebb eleme a levesestányér, azaz a központi kijelző, valamint billenőkapcsolók, amelyeket mintha egy pilótafülkéből emeltek volna át. Az a bizonyos tányér egyébként már régóta nem sebességmérő, hanem a BMW komplett iDrive információs rendszerének része.
Mint ahogy a váltókar mellé telepített pult is, amely rendkívüli módon megkönnyíti a kezelését. A szereltséget ilyen szinten nincs értelme tételesen taglalni: felvonultatja egyebek mellett az összes fejlett vezetéstámogató rendszert is. Az opciós listáról pedig a 12 hangszórós, 360 W-os Harman Kardon hifi fokos kamerarendszer érdemel elsősorban említést, amely úgy szól, mint a szférák zenéje.
Ami viszont pedig a helykínálatot illeti, különleges karakterénél fogva éppen ott veszít az autó, ahol egy kombinál ez a legfájóbb. Mert míg az utasok élettere elöl bőséges, hátul tisztességes, addig a koffer bizony eléggé alulméretezett; pláne egy Škoda Fabia Combi 530 literjéhez viszonyítva.
Plusz még itt van ugyebár a hozzáférés módja, amivel semmi gond, ha pl. a tóparton rámoljuk be a család komplett strandfelszerelését. Ha viszont egy szupermarket zsúfolt parkolójában kell kinyitnunk ugyanezt a két ajtót, az lehet, hogy csak óhaj marad…
A tesztautó erőforrása az erősebbik, „sportos” dízel volt, innen az SD megjelölés. Majd’ 200 lóereje kiváló dinamikát garantált, pláne sportrezsimben, lásd a jócskán 8 másodperc alatti százas sprintet. (Ilyenkor egyébként nemcsak a motor pörög ki egészen a leszabályozásig, hanem a hangja is megváltozik, a gázreakció is gyorsabb, és a kormányzás is kellően bekeményít.)
A nyolcgangos Steptronic automata egyébként a BMW színvonalát képviseli, működése gyakorlatilag észrevehetetlen. Az autó másik két üzemmódja (Mid, Green) szintén azt hozza, amit a nevük mutat: az utóbbiban például hosszú szabadonfutásokkal spórolhattam az üzemanyagot és óvhattam a környezetet. Ennek is köszönhető, hogy a kétliteres dízel egészen elképesztő fogyasztásra képes: én pl. 3,4 literes minimumot értem el egy szakaszon.
Ugyanakkor a teljes teszt 5,2-es átlaga is abszolút korrekt és elfogadható.
Hengerűrtartalom: 1995 cm3
Teljesítmény: 140 kW (190 LE)@4000
Nyomaték: 400 Nm@1750–2500
Sebességváltó: nyolcfokozatú automata
Legnagyobb sebesség: 225 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 7,6 s
Gyári átlagfogyasztás: 5,0 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,2 l/100 km
CO2-kibocsátás: 130 g/km
H/Sz/M: 4253x1800x1441 mm
Csomagtér: 360–1250 l
A tesztelt típus induló ára: 32 950 €
