MINI Aceman E: Az új család alaptípusa
Az egzotikus angol márkának eddig is voltak villanyautói (Cooper, Countryman), de tavaly piacra dobott egy tisztán elektromos modellcsaládot is. Az új família az Aceman nevet kapta, és két változatban kínálják, amelyek az akkumulátorok kapacitásában, a motorteljesítményben és a hatótávolságban különböznek egymástól. E heti tesztünkben az E típusjelű alapverziót mutatjuk be részletesebben.

Az Aceman formailag az egykori ötajtós Cooperhez áll a legközelebb, amelyet ugyanúgy nyugdíjba küldött, mint a nem túl sikeres Clubmant. Viszont ezekkel ellentétben egy crossoverről van szó, lásd a megemelt karosszériát, valamint a sárhányók és küszöbök masszív műanyag betéteit.
A kasztni természetesen itt is ötajtós, 4 métert picivel meghaladó hosszúsággal, a villanyautó-státust pedig már messziről jelzi a légmentesen bedeszkázott maszk. A márkára általában jellemző bociszemű fényszórók itt már szögletesebbek, de továbbra is a hagyományos MINI-feelinget idézik.
Csakúgy, mint a hátsó lámpák, bennük az angol zászló motívumaival. A macsós külső további adalékai a tetősínek, az eleganciára pedig az exkluzív, 18 hüvelykes John Cooper Works alufelnik tettek rá még egy lapáttal…
.
…a Mr. Bean óta ismert „levesestányér” uralja, amely azóta természetesen millió metamorfózison esett át. Aktuális változata párját ritkító grafikai tűzijátékkal egyesíti a műszerfalat és a komplett infotainment rendszert, lásd a megfelelő ábrákat.
Ezzel együtt szomorúan konstatáltam, hogy bizony hiányzik a klasszikus műszerfal, a maga megszokott helyén. Pláne, hogy ott most egy fád, szürke textilfelület látható, közepén egy dekorációnak szánt bőrpánttal. Oké, van felette egy miniatürizált head-up kijelző, de az már másról szól. Két további ergonómiai fogyatékosságról is szólnom kell: az egyik a mozdíthatatlan középső kartámla (mármint elöl), a másik pedig az ajtókilincsek túl mély elhelyezése.
Ezekről eltekintve attraktív az enteriőr, lást a krémszínű bőr ülőgarnitúrát, vagy a márkára jellemző billenőkapcsolós kezelőpultot (váltó, menetmódok, stb.).
A szereltségben is megvan minden, ami egy modern autótól elvárható, tehát: valamennyi fontos vezetéstámogató rendszer, számtalan vezetésmód-lehetőség, komplex telefonkapcsolat, hangvezérlés vagy – felárért – a tesztautónkban muzsikáló Harman Kardon hifi.
Ami pedig a helykínálatot illeti, ötajtós kasztni ide vagy amoda, a hátul ülők élettere bizony eléggé szűkös, a koffer 300 literes alapmérete viszont elfogadhatónak nevezhető.
Mint a bevezetőben említettük, az alapverziót teszteltük, részletes műszaki adatait lásd a megfelelő helyen. (Az erősebb típus paraméterei: nettó 49,2 kWh-s aksi, 218 lóerős motor, a gyártó szerint akár 405 kilométeres hatótávolság.) S ha már itt tartunk, rögtön el is panaszolom, hogy éppen az alaptípus hatótávolsága jelentett számomra komoly csalódást a teszt során. Ti. a gyári intervallum alsó határát sem tudtam megközelíteni: 100%-os töltöttségnél is mindössze 254 kilométert mutatott a kijelző, még mielőtt egyetlen métert gurultam volna.
Tény, hogy aznap mindössze +2 C-fok volt árnyékban, no de akkor is. Szóval valami nem stimmel ezekkel a gyári adatokkal; még elképzelni sem tudom, milyen körülmények között hozhatók. A töltésszint állandó figyelése okozta stressztől eltekintve viszont a szokásos, kellemes villanyautózásban volt részem: hihetetlen rugalmasság, abszolút egyenletes erőátvitel, kellemes csend az utastérben. Kiegészítve mindez a kijelző által nyújtott, megunhatatlan vizuális élménnyel…
