Mikszáth Kálmán és Légrády Károly Karlsbadban
Mikszáth Kálmán (1847–1910) húsz éven át volt a legfontosabb munkatársa az 1879 januárjában indult Pesti Hírlapnak, amelyet Légrády Károly (főszerkesztőként) és testvére, Légrády Tivadar adott ki.
A Pesti Hírlap (ezen a néven a negyedik volt, és a leghosszabb életű, hiszen 1944-ig folyamatosan megjelent) népszerű újságnak bizonyult, sok kiváló író, Mikszáth mellett később Eötvös Károly, Heltai Jenő, Gárdonyi Géza írásait is gyakran közölte, és – ami nem elhanyagolható! – valamennyi lap közül a legmagasabb honoráriumot fizette.
A továbbiakban arról mesélnék, hogy mi történt Légrády Károllyal és kedves újságírójával, Mikszáth Kálmánnal Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban. A történetet maga Mikszáth Kálmán mesélte el egy baráti asztaltárság tagjainak vacsorázás és poharazgatás közben. Mikszáth egészségét erősítendő már hosszabb ideje a nyugat-csehországi fürdővárosban tartózkodott, amikor Légrády – talán mert azt hitte, hogy a nagy palócnak már nincs kedve a lapjába írni – vonatra szállt és elutazott Karlsbadba, hogy megtudja a tényállást. Persze Mikszáthnak egyáltalán nem állt szándékában megválni a laptól, de ha már a „főnöke” személyesen tette tiszteletét nála, együtt igyekeztek jó hangulatban eltölteni az időt.
Sétálgattak a város főutcáján, időnként belekortyoltak a nevezetes gyógyvízbe is. Egyik alkalommal egy könyvesbolt előtt nézelődtek, amikor Légrádynak, aki tudott angolul, megütötte a fülét egy angol úr és egy hölgy beszélgetése.
Valamilyen angol regényt kerestek a boltban, az eladó azonban sajnálkozva közölte, hogy nem tud szolgálni vele. Légrády erre odalépett a párhoz és azt mondta, nála megtalálható a keresett könyv és nagy örömmel töltené el, ha átadhatná nekik.
Az angolok természetesen elfogadták az ajánlatot és attól kezdve minden nap együtt sétálgatott velük. Az egyik reggel az angol úr váratlan kéréssel fordult Légrádyhoz:
Mikszáth, aki mesélte a történetet megjegyezte: „Azt nagyon sokan tudjuk, ha pénzről van szó Légrády nem tud angolul. Csak ötölt, hatolt sápadozott, hogy bizony most éppen neki sincs fölös pénze. Majd megkönyökölt engem, hogy kotródjunk el innen mentől előbb, mert az az angol meg akarja őt pumpolni. El is kotródtunk, összecsomagoltunk és még aznap megszöktünk az angol elől Prágába. Mielőtt beszálltunk volna az útra kész kocsinkba, Légrády odahívta a tulajdonost és azt mondta neki: – Vigyázzon magára, az az angol úr, akivel ön engemet olyan gyakran látott, nagy svindler. Ha nem vigyázok, úgy megpumpolt volna, hogy sírva mentem volna el innen. Mire a tulajdonos megkérdezte: Az az angol úr, mister Pinglaw? De az istenért, herr Légrády, hiszen az egy világhírű tűgyáros, van vagy 50 milliója. Na erre sietett is Légrády mielőbb elhajtatni, egy szavát sem vettem egészen Prágáig. Légrády mérgelődött a felsülésén én pedig azt mondtam neki: Látod, mi a fenének tanultál te meg angolul.”
Megjelent a MAGYAR7 46. számában.
