Miért alszunk?

Az alvás központi szerepet tölt be életünkben. Mennyi mindent képes az ember megtenni az elalvásért! Milyen nagy gond, ha nehezen alszunk el! Mekkora hányadát teszik ki a gyógyszerfogyasztásunknak az altatószerek! És milyen nehéz abbahagyni ezek szedését! Azt már talán nem látjuk annyira világosan, hogy az alvás mennyisége mellett a minőségének mekkora jelentősége van az életünkben. A kialvatlanság és számos civilizációs betegség között egyértelmű a kapcsolat. Jó hír, hogy a hétköznapi kialvatlanságot annak hétvégi kipihenése ellensúlyozhatja: akik legalább hétvégenként kipihenik magukat, az életkilátásaik nem romlanak különösebben.

A minőségi alvást nem annyira kézenfekvő jellemezni. Tudjuk például, hogy viszonylag hűvösebb szobahőmérséklet – akár mintegy 16 Celsius-fok – segíti a pihentető alvást. Nem kell különösebben szót fecsérelni a megfelelő testhelyzet, nyugodt, stresszmentes környezet szerepére, továbbá a koffeinfogyasztásra. A minőségi alvás meghatározásához most vegyük hozzá inkább az alvás egyes szakaszainak, stádiumainak megfelelő váltakozását.

Az alvás stádiumai

Az agyi tevékenység elektromos vizsgálataiból egyértelmű, hogy jelentősen különböző aktivitási periódusok különíthetőek el az alvás során. Ehhez változó izomtónus társul, kiemelkedő eltérés pedig a gyors szemmozgások megléte. Ez a jelenség adja a két legfontosabb alvástípus nevét: gyors szemmozgásokkal járó (az angol rapid eye movement szavakból REM-alvást használunk a magyar beszédben is) és azzal nem társuló alvás. Ez utóbbit, szintén a természettudományokban régóta egyeduralkodó angol nyelv hatására, non-REM-alvásnak hívjuk. Ennek legalább négy stádiumát szokták megkülönböztetni, amelyek egyre mélyebb alvási állapotokat jelentenek.

A mélység alatt többek között a pislogások előfordulását, könnyű ébreszthetőséget, izomtónus csökkenését értjük. Ennek az alvástípusnak a negyedik stádiumát a REM-alvás követi. Ilyenkor sok mindenben hasonló az agyi aktivitás az ébrenléthez, bár az egyes agyterületek szinkronizált aktivitásában attól jelentős eltérések is vannak. Izomtónus mindenesetre nincs, csupán a gyors szemmozgás.

Ezt szokták az álomlátás idejének is betájolni, ám valószínűleg inkább azoknak az álmoknak a nagy része esik ide, amelyekre az ébredés után is emlékszünk. Minden bizonnyal más alvási állapotban is álmodunk. A REM- és a non-REM-stádiumok pedig egymást váltva alvási ciklusokat hoznak létre. Egy alvás során átlagosan 5-6 ilyen ciklus figyelhető meg, bár ez jelentősen függ az életkortól is.

Miért álmodunk?

Biztos válasz jelenleg nincs rá, nagy eséllyel tanulási folyamatokkal van összefüggésben. Önmagában az alvás funkciója sem tisztázott, erre is válaszolhatjuk nagy általánosságban a tanulási folyamatok támogatását. Feltételezzük, hogy a felesleges és a szükséges információ közötti rendrakás, a megtanultak nagyarányú átcsoportosítása fontos tevékenység, amihez jól jön az alvás. Agyi anyagcserét segítő, „tisztító” funkciója is lehet, azonban ez irányban még elég sok dolog tisztázatlan. Mindenesetre ha az alvásstádiumok egyensúlya felborul, hiába töltünk elegendőnek vélt időt alvással, annak a minősége nem lesz kielégítő.

Az altatószerek fogyasztásának (ide tartozik a hozzájuk nagyban hasonló hatásmechanizmusú alkohol is) egyik nagy problémája, hogy jelentősen csökkentik a REM-alvás előfordulását. A szervezet ezt igyekszik pótolni, de folyamatos altatószerszedés során nem igazán sikerül. Ennek a visszacsatolásnak a megléte is mutatja, mennyire fontos a megfelelő REM-alvás.

Hiányában tanulási nehézség, koncentrációzavar lép fel, vérkeringési, vegetatív rendszert érintő problémák jelentkeznek. (Az állatkísérletekben elhaláloztak a nagyon sokáig REM-alvástól megvont rágcsálók.) Szóval, lehetőleg csak a legeslegszükségesebb helyzetben vegyünk be altatót elalvás segítésére! Folyamatosan pedig sose szedjük! Ismétlem, az alkoholfogyasztás is altatószernek minősül.

Pihenés helyett kimerülés

Az alváshoz kapcsolódó legkomolyabb gyakori probléma az apnoészindróma. Ilyenkor az esetek túlnyomó részében a légzés a garat összeesése, a nyelv hátracsúszása miatt nehezített. Az alvás során az agy kevés oxigént kap, és ahelyett, hogy kipihenné magát, inkább kimerül. Az alvási apnoészindróma következtében fellépő napközbeni kimerültség, fáradtság az okozója a közlekedési balesetek zömének. Ennek a felderítése, kivizsgálása, gyógyítása alapvetően fontos! Figyeljünk ezért oda a házastársunkra: ha horkol, majd kimarad a levegővétele, ijedjünk meg, és vizsgáltassuk ki!

A repülővel utazók, akik gyorsan több időzónát is átlépnek, találkozhattak a jetlag jelenségével. Ekkor a szervezet nem tud kellően gyorsan alkalmazkodni a környezet napi ciklusához. Ez elég kellemetlen tud lenni. Se nem éhes, se nem álmos, mégis éhes, mégis álmos az ember. Egyszóval felborul a vegetatív szabályozás. Melatoninkészítmények léteznek, ezek segíthetnek ilyenkor.

Hírhedt a narkolepszia, mint életveszélyes, hirtelen feltörő alvásroham, szerencsére azonban nagyon ritka. Létezik néhány, egy-egy családon belül előforduló génmutáció, ami okozhatja. Ezenkívül az erős alkoholisták körében is sokan elérik ezt az állapotot. Az alvás agyi szabályozásának kezdeti megértését nagyban „elősegítette” az első világháború környéki spanyolnáthajárvány. Sok betegnél ugyanis – vélhetően autoimmun reakció következtében – károsodott az egyik agyi központ, és a betegeket emiatt kóros álomkór sújtotta.

Az alvás fontos része az életünknek, figyeljünk oda, hogy elég időt töltsünk pihentető alvással!

Megjelent a Magyar7 2020/33.számában.