Mese, egyre magasabb színvonalon
Tizenharmadik alkalommal rendezték meg az Ipolyi Arnold Népmesemondó Versenyt. Az idei évfolyam döntőjének ismét a gombaszögi völgy adott otthont, ami mind a szervezők, mind a résztvevők szerint jó döntés volt. A zsűri úgy látja, emelkedik a népmesemondó verseny színvonala, nagy fejlődést tapasztaltak minden kategóriában.
A rendezvény megnyitóján Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke úgy fogalmazott, biztos benne, hogy a 13-as szám szerencsét hoz a versenynek és a népmesemondóknak. Egykor nem mindenki hitt abban, hogy a Varga Norbert és Huszár László által megálmodott mozgalomnak jövője lesz, illetve ekkora igény lesz rá, de az idő őket igazolta.
– fogalmazott Bárdos Gyula.
Az országos döntő két napja fesztiváljelleget öltött, a mesemondókat, akik öt kategóriában mutatták be tudásukat, számos kísérőprogram is várta. A jó hangulatról a rozsnyói Sajó Banda gondoskodott, népdaltanítással, játszóházzal és táncházzal, de a mesemondók népi játékokat, illetve a Gömöri Kézművesek Társulása jóvoltából a kézműveskedést is kipróbálhatták. A gyerekeket Paár Julcsi mesekoncertje és a Kuttyomfitty Társulat előadása várta, a felnőtteknek pedig Zámborszky Eszter és Pintér Zsolt mesélt.
A népmesemondó verseny remek hangulatban zajlott. Ezt megerősítette a negyedi Nagy Georgina is, aki az idén a 4. kategóriában aranysávos minősítést szerzett.
– Minden évben csodás a hangulat, és itt, Gombaszögön a környezet, a természet is gyönyörű. A többiek meséi is nagyon-nagyon tetszettek, igen sokféle tájszólást hallhattunk. Azt szoktam mondani, hogy a mi tájszólásunk nem olyan színes, mint az itteni, de azért megvannak az értékei a miénknek is – mondta hozzátéve, jövőre is szeretne visszajönni.
Erről beszélt a gútai Pollák Zsófia is, aki szintén aranysávos lett.
– Nem először voltam itt, és jó visszajönni. Mindig egy kis csodaország jelenik meg itt, a meséknek, illetve a népzenének, a foglalkozásoknak, a gyerekzsivajnak köszönhetően.
Több különdíjra is érdemesnek tartották a versenyzőket, akik a Tatai Sokadalom fesztiválon és az ekecsi Kuttyomfitty Meseudvaron mutathatják be tudásukat. Három mesemondóról – Farkas Bianka (1. kategória), Karvai Vittorio (3. kategória) és Bobák Melissa (4. kategória) – médiacsaládunk készít egy-egy kisfilmet.
– A mesemondásnak már mindenféle apró finomságai, kis érdekességei is előjönnek a mesemondókból – húzta alá Badin Ádám, a zsűri tagja hozzátéve, a felkészítők is egyre jobb munkát végeznek. A korábbi években a palócok vezették a mezőnyt, de most már a nyugati, csallóközi, Vág-Garam menti és mátyusföldi, illetve bodrogközi dialektusok is nagyon szépen és tisztán jelennek meg.
Varga Norbert, a Hagyományok Háza – Szlovákia munkatársa, a verseny szakmai rendezője szerint visszaköszön a tájnyelv sokszínűsége, de nem erőltetett, ripacskodó formában. Ehelyett azok a hajszálgyökerek találnak vissza a helyükre, amelyek még ott rezonálnak a gyerekek tudatában, akik sokszor már nem használják a tájnyelvet vagy nem annyira markánsan, mint a mesemondásukban, de a nagymamát, a falubeli időseket hallva egy létező jelenségre tudnak visszakötni.
– mondta.
Meglátása szerint mesemondó műhelyek kezdenek kialakulni, ha akad pedagógus, aki felfigyel a tehetségekre és a mesemondás útjára vezeti őket. Ezért is fontos, hogy a pedagógiai képzés rendszerébe beépüljenek további rendszeres képzések a hagyományos kultúra terén.
Azt a szemléletet szeretnénk erősíteni, hogy a leendő pedagógusok, akiknek lehetőségükben áll a gyerekeket megismertetni a folklór, a mese világával, tudják, ezt milyen módon tehetik meg. Ha el tudunk jutni oda, hogy az óvónők a mesekönyvből való mesélés mellett elkezdenek élőszóval helyi meséket mesélni, esetleg használva a még létező tájnyelvet, akkor már nagyon nagyot léptünk előre – mondta Varga Norbert.
Megjelent a Magyar7 2023/24. számában.
